Daniel Bernard Roumain ~ hegedűn játszik...

Saját kompozícióit, de másokét is feldolgozza. A fenti CD-n Philip Glass-szal is együtt játszik...

ˇ

Bővebben: ITT

ˇ

Bele lehet hallgatni: ITT

ˇ

Érdemes meghallgatni - sokszor...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

“I understand composing to be a sacred trust between living life and living art. By composing, I'm writing, sharing, daring, dancing and declaring.
And if I have to choose, I choose to say and play something real and revealing rather than remain silent.”
dbr

Nádas Péter ~

ˇ

terjedelmes írás jelent meg az íróról a New York Times-ban, Amerikában most megjelent könyve kapcsán. Az interjú olvasható: ITT

ˇ

Idézem a befejező sorokat, Nádas szavait (szinte valamennyi jelen nyavalyánk összefüggésbe hozható az itt olvasható fontos megállapítással):

ˇ

„…vitába szálltam egy hadtörténésszel, aki azt gondolja, hogy a háborúban Magyarország volt az áldozat, Németország pedig a bűnelkövető… Ez szép történet, amelyet magunknak elmondunk, de Németország a világon egyedül nézett szembe a múltjával és nem csak a háború kapcsán… Ez a szembenézés pontosan az, amit sok más között sem a magyarok, sem a franciák, sem a hollandok, sem az ameriakiak nem végeztek el.”

Fenyő László elmondta véleményét a Magyar Rádió szervezésében létrejött koncerttel kapcsolatban.

Olvasható: ITT

~~~~~~~~~~

Lényegében arról van szó, hogy arra kéri a művészt a koncert szerkesztője: lépjen fel ingyen, mert nincsen pénz...

Ez az állítás természetesen nem igaz. A mondat pontosan így fogalmazandó: a koncertre nincsen pénz.

Nagyon nem értek egyet Fenyő Lászlóval abban, hogy honorárium nélkül, ingyen is elvállalta a fellépést.

A Magyar Rádió Zrt. mai vezetői - különböző indokokra hivatkozva - ingyen munkát várnak illetve aprópénzért akarnak megvásárolni szellemi és művészi termékeket. A dolgot pontosan ismerem, hiszen több alkalommal kerülgettek engem is ilyen ajánlatokkal.

A dolog a jelenlegi menedzsmentnek nem magyarázható.

Tudomásul kell venni, hogy a Magyar Rádióban nem teremnek új értékek, látszat eredmények vannak és a régiek tollaival való értetlen ékeskedés, páváskodás.

Laikusok számára is érthető a következő: az egyik kiemelkedően fontos zenei műhely, a kölni Westdeutscher Rundfunk (Nyugatnémet Rádió) Elektronikus Zenei Studióinak másfél évtizeden keresztül Karlheinz Stockhausen volt a vezetője.

A Magyar Rádió Zrt elektronikus zenei stúdióját viszont megszüntették...

"A Hard Day's Night"

beuyslemon...

... egy antifotót csináltam - ha úgy tetszik...
Joseph Beuys (1921-1986) német konceptuális művész.
"A képen a beuyslemon (Beuys citroma) a sárga lámpával. Baloldalt a művész portréja, lenn a kalap (mindig ilyen kalapban volt) belóg egy ruha (Beuys-é?)...
A többi egy szoba része. Könyvek, CD-k,képek és középen az Anyaság c. szobor (Borbás Tibor műve).
Lehet? Nem lehet? Szól valamiről? Hát akkor?..."
(Kommentár egy fotós honlapról)

Szemlélet...

Hála Isten! este van megin'.
Mával is fogyott a földi kín.
Bent magános, árva gyertya ég:
Kívül leskelődik a sötét.

Arany János

Megjelent!

Belehallgatni: ITT

Joni Mitchell honlapja: ITT ~ A honlapon a dalok szövegei is megtalálhatók!

Most jelent meg a Kurtág 80 című dupla CD.

Erről és sok más BMC kiadványról érdemes tájékozódni a Budapest Music Center kitűnő honlapján. A zeneszerzőkről és műveikről bőséges információ olvasható: ITT

Ezerjó Étterem




A Népszabadságban Szemere Katalin írja: "Az Ezerjó őse 1898-ban nyitott a jelenlegi Széchenyi fürdővel szemközti dombon – Marth Károly vendéglős jóvoltából. Mikor a gyógyfürdő épületét is felhúzták az ideiglenes artézi fürdő helyén, 1927-ben ez a képen is látható étterem/söröző is kitárta kapuit, Marth veje, Belházy Ferenc vezetésével. 1945 után is a család tulajdonában maradt az Ezerjó, egészen a négy évvel későbbi államosításig. Úgy hírlik, délelőttönként egy ideig tanítottak is az étterem fűtött helyiségében." (Kéri Dániel fotója)
~~~~~~~~~~~~~~~
Budapest ostroma éppen csak befejeződött, amikor a Kölcsey Ferenc gimnázium tanítása ebben a vendéglőben megkezdődött. Az iskola Munkácsy Mihály utcai épülete akkor megrongált volt és fűthetetlen. Az Ezerjó vendéglőt viszont a Széchenyi fürdő artézi kútjának a víze fűtötte.
Így tehát osztályonként egy-egy tanítási nap volt hetenként. (Az iskola honlapja valószínűleg rosszul emlékszik az időre, és abban is téved, hogy a fürdőben lett volna a tanítás.) Emlékszem - hiszen magam is abba a gimnáziumba jártam nyolc évig, s akkor harmadikos voltam -: a pincérek a szomszédos helyiségbe hordták át az ételt a mi "tantermünkön" keresztül. Éhesek voltunk, de nem fáztunk. Volt ott - talán a tulajdonoshoz tartozott? - egy Bucinak nevezett lány is, nálunk idősebb, mindenesetre sok kamaszos fantáziára adott okot. Az 55. érettségi találkozó alkalmával néhányan az egykori diákok közül meg is látogattuk a mai éttermet...

……………hiszen lehetnénk
jóbarátok, együtt mehetnénk
a kávéházba s teát kavarva,
szépet, jót, igazat akarva
beszélgethetnénk irodalomról,
vagy más ily fontos emberi lomról

József Attila

Variációk a stupiditásra...

Befejeződött Budapesten a Pollack Mihály téri mélygarázs építése...

Itt áll ma is az egykori Esterházy palota, (a háború után rövid ideig a köztársasági elnök palotája) sok évtizede a Magyar Rádió használatában álló épület. És e térre torkollik az egykori Esterházy utca.

Minthogy a Rákosi időszak nem tűrte Esterházy nevét az utcatáblákon, lett hát az utca neve Puskin utca...

És lám: az épület is Puskin épület lett, amint az egykori Esterházy rostélyos is Puskin rostélyos néven volt kapható a vendéglőkben... (Mellesleg megkérdem, hogy a Kossuth Lajos utcában található egykori Fórum mozi miért lett Puskin mozi? - vajon mihez van több köze Puskinnak: a mozizáshoz vagy a rostélyoshoz... -, talán mert a környéken már úgyis sok minden Puskin nevét viselte...)

Aztán - évek múlva - az Esterházy-Puskin palota kertjébe a Magyar Rádió építtetett egy inkább krematóriumra emlékeztető förmedvény-épületet, de megmaradt a förmedvény előtt az egykori díszes kapu és
kerítés, noha ez már bejáratot nem kínált többé... És ma is ottvan!...

Most pedig befejeződött a mélygarázs építése...

A tér kiürült, nem rondítják immár a tömegesen parkoló gépkocsik, hiszen lekerültek a mélybe, a föld alá. A tér tehát üres. Parkolni nem is lehet, nem is szabad rajta.

Az egyszerű ember azt gondolná: no, most itt lesz zöld fű, meg fák, meg sétálás, meg mindenféle jófajta zenebonák és így tovább (ígértek is effélét évekkel korábban az építtetők!).
Csakhogy a teret kikövezték és telepiszkították a föld alatti parkolót kiszolgáló rondaságokkal, az ideiglenesség idegesítő légkörét árasztó üveg-vas kombinációs liftszekrényekkel stb. Bizonyára így olcsóbb, egyszerűbb (mintha például mindez a föld alá került volna, akár a parkoló), igaz: ezek a megjegyzések csakis egy "szépészeti jelenség felfogásával" megvert személyiség agyából pattanhatnak ki (hogy az illetéktelen illetékest idézzem és a kontárság kultuszán elgondolkozzam)...

Íme:

Az olasz bajántrió lemeze 2004-ben jelent meg. Három baján és egy cselló. Gubajdulina szívesen foglalkozott ezzel a hangszerrel. A meglepetés Ligeti György három rövid, bajántrióra adaptált, eredetileg zongorára írt kompozíciója: Vertige; Coloana; L'escalier du diable (az utolsó 1993-ból). Rajtuk kívül Alfred Schnittke, Jukka Tiensuu és Anatolij Kusjakov művei kerültek a lemezre.
Bele lehet hallgatni: ITT

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Az eredeti Ligeti-zongoraművek a Sony Classical Ligeti kiadásának harmadik lemezén találhatók. Belehallgatni lehet: ITT

A halálversek?

Csupa, csupa téveszme.

A halál - halál.

(Toko)

~~~~~~~~~~~~~~~~~

cirpelő prücskök
ha akarjátok ha nem
vége a nyárnak

(Soseki)

Az 1000 jen-es bankjegyen Soseki képe látható!

1944. június 7. - Egy budapesti csillagos házban (zsidó gettó!) éltünk összezsúfolva, tétlen-tehetetlenségben. Bizonytalan volt a jövőnk... Túléljük-e?...
Egyben azonban valamennyien biztosak voltunk: a németek elvesztik a háborút. A kérdés csak az volt, hogy mikor (kb. egy évre becsültük, alig egy hónapot tévedtünk mindössze).
A tájékozódásunk alapja: a hozzánk eljutott hírek, a frontok állása, a történelem... volt. De az események fősodrának még csak a közelében sem voltunk.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Joseph Goebbels naplóját lapozgatom...

Egy bejegyzés:

1944. június 7. (Ez a nyugati partraszállás időpontja)

„A Führer igen jókedvű. Az invázióra pontosan ott került sor, ahol vártuk, és pontosan azokkal az eszközökkel és módszerekkel, amelyekre számítottunk. Az ördöggel kellene cimborálniuk, hogy ne verjük ki őket. A ledobott ejtőernyős csapatokat, melyek a hátországban kóborolnak, a Führer nem sokra értékeli. Ezeket hamarosan fölmorzsoljuk, amennyiben meg tudjuk akadályozni, hogy az ellenség nagyobb hídfőállást építsen ki, vagy elfoglaljon egy kikötőt… A Führer teljesen biztos abban, hogy sikerül az ellenség partra szállt csapatait visszavetnünk, az ejtőernyősöket megsemmisítenünk. Jellemző, hogy a Führer a legnagyobb mérté­kig biztos a dolgában, a gyengeség nyoma sem látszik rajta…”

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Wessely László egyszer - még ifjonti koromban - azt mondta nekem: "A hatalom: kórokozó! Aki nem immunis vele szemben, menthetetlenül megkapja a kórt."

A tanulság: a lehető legpontosabb tájékozódást biztosító helyzet sem ellensúlyozza a hatalom kórokozójának a hatását. Bármennyire irracionális, mégis érvényre jut a kórokozó.

Vigyázzunk!

~~~~~~~~~~~~~~

Mintha csak fentiekhez kapcsolódnának azok a fényképek, amelyeket a New York Times közöl egy cikk kíséretében. A fotók éppen 1944-ből származnak... az egyik éppen az 1944. évi karácsonyi gyertyagyújtásról készült... Akkor már öt hónap sem volt az európai háború végéig...

A cikk olvasható: ITT - ugyanitt megtekinthetők a fotók is!...

Nosztalgia...

Tacet




John Cage ~ 4:33

(John Cage About Silence: HERE !)

Ha a fenti címben szereplő szavakat illetve számokat beütjük a Google keresőbe, 29600 találatot kapunk...

A "zongoramű" abból áll, hogy négy perc és harminchárom másodperc időtartamban - három tételben - egyetlen hang sem szólal meg a zongorán. Az opuszt sok jelentős előadó "előadta" már.
A fenti mondatokban idézőjelbe került a "zongoramű" és az "előadta" szó. Az idézőjelek ezúttal azt az előítéletet hivatottak hangsúlyozni, ami a fenti művel kapcsolatban tapasztalható.

"A hetvenes években nem számított igazi értelmiséginek, aki ne tudott volna valami okosat Cage-ről, a 4'33”- ről..." ezt a mondatot egyik "legtekintélyesebbnek tartott zenekritikusunk" írta le.

"Jó lenne, ha valami okosat hallanék már Cage-ről, vagy akár a 4'33”- ről - írtam annak idején, amikor a fent idézett sorokat olvastam -, amelynek zenei és filozófiai jelentőségét a világ más tájain nem szokták már ironikusan szociológiai ízű besorolások argumentumává tenni. Ajánlom a Harvard College-ben 1990-ben tartott Cage-előadás meghallgatását (készült róla hangfelvétel!), s akkor az is kiderülne, hogy a humor nem tévesztendő össze az iróniával. Sajnos, valóban tény, hogy Cage írásainak csak igen kis töredéke olvasható magyarul, így legfeljebb a megszállott (mindenesetre angolul olvasó) értelmiségi juthat hozzá – ha van pénze, hogy meg is vegye. A fagyökér, a kagyló és a maszk emlegetése meg azért érdekes a cikkben, mert már nem is szorosan vett zenei példa, ugye, így a „made in Leipzig”-gel együtt valami olyan ideológiai indulat, olyan felszínes szociológiai szellemeskedés tör benne felszínre, amely mögött mindig valamiféle fogyatékossági érzés, a "visszametszés" elve bujkál - hogy Babits Mihály kifejezését vegyem kölcsön" (A cikk olvasható a Balkon folyóirat 1998 novemberi számában, illetve ITT )

Ha a fenti címben szereplő szavakat illetve számokat beütjük a Google keresőbe, 29600 találatot kapunk... - mondtam az imént. A magyarázat közhelyszerű. Cage művének fontos zeneelméleti jelentése van. Röviden, egyszerűen: a zene hangokból és csendekből áll. Ha nincsenek csendek, mert a hangok folyamatosak, az ilyen hangfolyamot elfogadjuk zenének. Ha nincsenek hangok, hanem a zene másik alkotórésze, a csend kizárólagos, akkor vitatjuk, hogy zenéről van-e szó. Úgy tetszik: Cage nem vitatta.
Amiként nem vitatta a BBC Szimfonikus Zenekara sem, amikor a Barbican Centre-ben Lawrence Foster vezényletével előadta a mű zenekari változatát. Ezt az előadást rögzítette a BBC és meghallgatható, pontosabban megnézhető: ITT

Külön élmény a felvételen a közönség viselkedésének a megfigyelése. Egyetlen hamis hang, komolytalan idétlenség nem volt tapasztalható.

Az előadásban a humor pontosan olyan mértékben érvényesült, amennyire John Cage előadásában 1990-ben, a Harvard Egyetemen

David Tudor előadása: ITT

ראש השנה

Ros Hasaná

Saná tová umtuká

Make yourself at home!

Joseph Beuys

Civilizáció ~ avagy: "szelektív szemétgyüjtés"...