1944. június 7. - Egy budapesti csillagos házban (zsidó gettó!) éltünk összezsúfolva, tétlen-tehetetlenségben. Bizonytalan volt a jövőnk... Túléljük-e?...
Egyben azonban valamennyien biztosak voltunk: a németek elvesztik a háborút. A kérdés csak az volt, hogy mikor (kb. egy évre becsültük, alig egy hónapot tévedtünk mindössze).
A tájékozódásunk alapja: a hozzánk eljutott hírek, a frontok állása, a történelem... volt. De az események fősodrának még csak a közelében sem voltunk.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Joseph Goebbels naplóját lapozgatom...

Egy bejegyzés:

1944. június 7. (Ez a nyugati partraszállás időpontja)

„A Führer igen jókedvű. Az invázióra pontosan ott került sor, ahol vártuk, és pontosan azokkal az eszközökkel és módszerekkel, amelyekre számítottunk. Az ördöggel kellene cimborálniuk, hogy ne verjük ki őket. A ledobott ejtőernyős csapatokat, melyek a hátországban kóborolnak, a Führer nem sokra értékeli. Ezeket hamarosan fölmorzsoljuk, amennyiben meg tudjuk akadályozni, hogy az ellenség nagyobb hídfőállást építsen ki, vagy elfoglaljon egy kikötőt… A Führer teljesen biztos abban, hogy sikerül az ellenség partra szállt csapatait visszavetnünk, az ejtőernyősöket megsemmisítenünk. Jellemző, hogy a Führer a legnagyobb mérté­kig biztos a dolgában, a gyengeség nyoma sem látszik rajta…”

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Wessely László egyszer - még ifjonti koromban - azt mondta nekem: "A hatalom: kórokozó! Aki nem immunis vele szemben, menthetetlenül megkapja a kórt."

A tanulság: a lehető legpontosabb tájékozódást biztosító helyzet sem ellensúlyozza a hatalom kórokozójának a hatását. Bármennyire irracionális, mégis érvényre jut a kórokozó.

Vigyázzunk!

~~~~~~~~~~~~~~

Mintha csak fentiekhez kapcsolódnának azok a fényképek, amelyeket a New York Times közöl egy cikk kíséretében. A fotók éppen 1944-ből származnak... az egyik éppen az 1944. évi karácsonyi gyertyagyújtásról készült... Akkor már öt hónap sem volt az európai háború végéig...

A cikk olvasható: ITT - ugyanitt megtekinthetők a fotók is!...