Tacet




John Cage ~ 4:33

(John Cage About Silence: HERE !)

Ha a fenti címben szereplő szavakat illetve számokat beütjük a Google keresőbe, 29600 találatot kapunk...

A "zongoramű" abból áll, hogy négy perc és harminchárom másodperc időtartamban - három tételben - egyetlen hang sem szólal meg a zongorán. Az opuszt sok jelentős előadó "előadta" már.
A fenti mondatokban idézőjelbe került a "zongoramű" és az "előadta" szó. Az idézőjelek ezúttal azt az előítéletet hivatottak hangsúlyozni, ami a fenti művel kapcsolatban tapasztalható.

"A hetvenes években nem számított igazi értelmiséginek, aki ne tudott volna valami okosat Cage-ről, a 4'33”- ről..." ezt a mondatot egyik "legtekintélyesebbnek tartott zenekritikusunk" írta le.

"Jó lenne, ha valami okosat hallanék már Cage-ről, vagy akár a 4'33”- ről - írtam annak idején, amikor a fent idézett sorokat olvastam -, amelynek zenei és filozófiai jelentőségét a világ más tájain nem szokták már ironikusan szociológiai ízű besorolások argumentumává tenni. Ajánlom a Harvard College-ben 1990-ben tartott Cage-előadás meghallgatását (készült róla hangfelvétel!), s akkor az is kiderülne, hogy a humor nem tévesztendő össze az iróniával. Sajnos, valóban tény, hogy Cage írásainak csak igen kis töredéke olvasható magyarul, így legfeljebb a megszállott (mindenesetre angolul olvasó) értelmiségi juthat hozzá – ha van pénze, hogy meg is vegye. A fagyökér, a kagyló és a maszk emlegetése meg azért érdekes a cikkben, mert már nem is szorosan vett zenei példa, ugye, így a „made in Leipzig”-gel együtt valami olyan ideológiai indulat, olyan felszínes szociológiai szellemeskedés tör benne felszínre, amely mögött mindig valamiféle fogyatékossági érzés, a "visszametszés" elve bujkál - hogy Babits Mihály kifejezését vegyem kölcsön" (A cikk olvasható a Balkon folyóirat 1998 novemberi számában, illetve ITT )

Ha a fenti címben szereplő szavakat illetve számokat beütjük a Google keresőbe, 29600 találatot kapunk... - mondtam az imént. A magyarázat közhelyszerű. Cage művének fontos zeneelméleti jelentése van. Röviden, egyszerűen: a zene hangokból és csendekből áll. Ha nincsenek csendek, mert a hangok folyamatosak, az ilyen hangfolyamot elfogadjuk zenének. Ha nincsenek hangok, hanem a zene másik alkotórésze, a csend kizárólagos, akkor vitatjuk, hogy zenéről van-e szó. Úgy tetszik: Cage nem vitatta.
Amiként nem vitatta a BBC Szimfonikus Zenekara sem, amikor a Barbican Centre-ben Lawrence Foster vezényletével előadta a mű zenekari változatát. Ezt az előadást rögzítette a BBC és meghallgatható, pontosabban megnézhető: ITT

Külön élmény a felvételen a közönség viselkedésének a megfigyelése. Egyetlen hamis hang, komolytalan idétlenség nem volt tapasztalható.

Az előadásban a humor pontosan olyan mértékben érvényesült, amennyire John Cage előadásában 1990-ben, a Harvard Egyetemen

David Tudor előadása: ITT