Abban a szörnyű katyvaszban, mentális szemétdombon - amiben
és amin élünk, ahol az értelmiségi hovatovább restellkedik azon, hogy nem
bunkó, ahol a szép szó ritka ajándék, ahol a nyugalom vágyott állapot, amikor
szégyentelenül ócska locsogók ülnek nyeregbe, hogy hímként-nőstényként
érdekekre vadásszanak, amikor az ostobaság kitüntetést kap, ahol a fűzfapoéta
náci dalnok megdicsőül, ahol milliókért utazgatnak egyesek, aztán
fizetnek-elvesznek-számolnak-hazudnak, ahol kereszténynek mondott vadászok
vigyorognak szüntelen, ahol a szónak nincsen ereje, mert elvész az érdekek
hazugság-posványában, ahol csak harc, csak "forradalom", csak
szabadságharc folyik folyvást, ahol belerúgnak abba, aki segít, aki ad, ahol
bűnnek tartják a szegénységet, ahol fordítva-ferdítve emlegetik a Nobel-díjas
nevét, ahol - ahol -ahol...
Nohát ott hallgattam meg Esterházy Pétert a
televízióban. Szomorú öröm volt
hallgatni. Jó, hogy van - gondolom. Utoljára Jancsó Miklóssal voltam így.
Csakhát ő elment...
No comments:
Post a Comment