Vágy, hogy indiánok lehessünk avagy Kafka utolsó szerelme Ennek a műnek színpadi változata a Müpában volt látható, Forgách András szövegével. Ott a zenekart, a színészeket látni lehetett, némi képek is voltak. Most ebben a filmben eltűntek a zenészek, el a színészek (noha jóval többen voltak, mint amott), s lett egy képsor - talán helyszínek, talán asszociációk? Szemző Tibor ebben a művében nemcsak zeneszerző, hanem író is. De  ne hagyjuk el Forgách András nevét, mert rajta sok múlott (a szövegek értéke például). És Szemző operatőri munkája! A számítógép világában bizony nagyon vigyázni kell, a képek könnyen giccsbe hajló, jelentés-szegény valamivé lehetnek. De akárhogyan is, ez a Szemző film megint nem film. Én úgy érzem, ártott a zenének, ártott a szövegnek a képsor, amit sokan dícsérnek. Nem! A Csoma film is ott volt igazán jó, ahol eredeti dolgokat (például buddhista szerzetes-táncot) láthattunk. Amikor Forgács Péter filmjeit kísérte Szemző önálló előadást is érdemlő, kitűnő zenéje, az találat volt. (V.ö. ITT ) Vagyis: jó zene, jó szöveg - és gyenge képsor. Kár. Mert aki a színpadi változatot nem látta, kimaradt a zene és szöveg zavartalan élvezetéből.