Tóth Imre tanúsága

[Kérdik - többen is - miért hanyagolom a blogot mostanában....

Magyarországon olyan mentális, politikai állapot uralkodott el, amely nehezen fér meg egy szolíd blog kulturális törekvéseivel. - Vagyis nincsen "kedvem" mostanában hozzá.

A magyarországi kultúrát éppen most bízza rá a kormány a neonáci Jobbikra, tűri a náci randalírozást az utcákon, építi a náci emlékművet a Szabadság téren, s ezzel a kormány vitathatatlanul beállt a nácik közé. Akkor is, ha ezt szépítgetik, igazgatják, falazzák, hogy az iskolázatlan és igen nagyrészt nyomorgó tömeg mentális és politikai iskolázatlansága folytán könnyen manipulálhatóvá váljék. 

Az ország mélyre süllyedt, az elintézetlenségek mocsarában dagonyáz.]

Az alább következő sorok Tóth Imre könyvéből valók.

A magyar fiatalság nem érte meg azt, amiről ezek a sorok beszélnek. A magyar közgondolkodás magára maradt és veszélyesen manipulálható. Ezt használja ki az ország mai vezetése. A többi? Politikusok, politológusok, nevelők, közgazdászok dolga. Meg mindannyiunké...

"A Szövetségi Németország egyetemein töltött három évtized tanári tapasztalatából levont személyes követ­keztetésem: érzelmileg a német fiatalok a történelem vesztesei és saját szüleik áldozatai. Magam előtt látom az elárvult, saját hazájuk által elárult fiatalok szemeit az előadóteremben,  ahol szemben ülnek velem.

Az emberiség ellen elkövetett bűntettek kitervelői és végrehajtói nyugodt lelkiismerettel alhatják az igazak álmát. Nem őket bántja a lelkiismeret: ártatlan gyerme­keik szeméből sugárzik az önvád. A szívük megtört. Ár­tatlanságukat áthatja annak tudata, hogy akarva, nem akarva egy olyan közösség tagjai, melyet egy el nem évülő bűntett súlya nyom.

A Führer a zsidókra látható leltárszámot tetovált. Sa­ját népe fiataljainak homlokára láthatatlan jegyet sütött. Ezt ezek az ártatlan fiatalok úgy viselik, mint Káin bé­lyegét. Az ártatlanul kiontott vér rájuk hullott vissza."