Thomas Bernhard elbeszélései és kisprózái
Egy innsbrucki kereskedőfiú bűne
Kalligram, Pozsony 2012
Egy kis opusz (kire gondolhatott - volna?)

AZ ELNÖK olyan sajátossággal rendelkezik, amely mindenki­nek feltűnik, aki találkozik vele, tekézésnél és sörözésnél, éjszaka és szeretkezés közben; mi több, még a parlamenti üléseken is, melyeket Ő vezet, miután a nagy fordulat végbement.

Különbö­ző kézmozdulatok utalnak e sajátosságra, amelyet senki nem tud megmagyarázni, de amely olyan világosan látható, hogy a beavatatlannak sem kerüli el a figyelmét. E sajátosság, mondják az em­berek, egy olyan fejlődés eredménye, amelyet már nem akarnak, nem is tudnak feltartóztatni. Emlékezetükbe idézik a pillanatokat, amikor észlelték a jelenséget, amely e sajátosságot előidézhette. Ténylegesen mindenki tudja, hogy miről van szó. Félelmükben, hogy számon kérhetik rajtuk, eltekintenek attól, hogy nyilváno­san beszéljenek vagy vitázzanak a dologról. Sőt, minden nyomot tudatosan eltüntetnek. De a sajátosság nemcsak az elnök szeme sarkában bújik meg, hanem hájas, nyugtalan testének más pont­jain, még az álmaiban is. Mindazokban, akik felismerik, olyan fe­szültséget okoz, amely idővel rájuk is átviszi a sajátosságot. Végül a megszállottjaivá válnak. Nem más ez, mint a brutalitás.