A torinói ló ~ Tarr Béla filmje


Az első tíz perc…

Konkrét magyarázatot ad, meglehet azért, hogy megtudjuk: miért csinálta a filmet (Nietzsche-történés). Mindegy talán, mégis szükséges: helyénvaló…
Ezután valaki szélviharban egylovas kocsin halad. A ló – a viharral küszködik, majd lassú ügetésbe kezd, szinte eltűnik a poros viharban. Az eddig hallható zene elhal - a hang reális zajjá válik.
Váltás…(első nap)
Most az előbb a kocsit hajtó ember vezeti-húzza valamerre a lovat a kocsival.
Végül megérkezik valahová, ott egy nő várja, kifogják a lovat, bevezetik az istállóba, majd a kocsit is valami színfélébe tolják, megetetik a lovat.
A lány a viharban elindul – valahová…
Ennyit tudunk meg, ennyit látunk a film első tíz percében.
Sokan mondják, sokszor hallottam (vájt ízlésűektől is!), hogy érthetetlenek Tarr Béla hosszú „snittjei” – jelenetei, történései mondanám –, mivel magyarázhatók, hiszen jószerint semmi sem történik.
Ha így gondoljuk, akkor kimondhatjuk: soha nem történik semmi!
Tarr Béla jeleneteinek hossza olykor talán meghaladja a valóságos hosszakat. Ha valóban látjuk a jelenetet, a „történést”, ha békén hagyjuk magunkat, s nem más egyébbel foglalatoskodunk a fejünkben, hanem nézzük a jelenetet, akkor megérkezik egy pillanat, amikor úgy érezzük, mi ülünk a kocsin, mi hajtjuk a lovat, mi több, a ló is mi vagyunk. A történet, a történés-sor a mienk lesz, belekerülünk, s valamit megérzünk, megélünk a dolgokból…
Ilyen egyszerű ez.

Engem Gavin Bryars és Morton Feldman zenéinek hatására emlékeztet…

Az egész film megnézhető: ITT