Weöres Sándor
Egybegyűjtött prózai írások
Most jelent meg az ugyan nem teljes, de minden lényeges prózai írást egybegyűjtő kötet. S - más szempontok alapján - legalább annyira érdekes szövegek, mint Weöres versei, versfordításai. 

Itt egy olyan írást idézek, amelyet Weöres az 1977-ben megjelent Palasovszky kötet (Opál himnuszok) kapcsán írt, bizonyítandó, hogy jól értette, kitünen ismerte a szinte teljesen - azóta is - elfelejtett költőt. Hiszen írásában olyan versekről is említést tesz, amelyek az akkor megjelent kötetben nem  szerepeltek. [Palasovszkyról lásd még: ITT]
~~~~~~~~~~~~~

PALASOVSZKY ÖDÖN: OPÁL HIMNUSZOK


Annyit majdnem minden irodalomkedvelő tud Palasovszky Ödönről, hogy az 1920-30-as évek avantgarde lírájának egyik főszereplője, munkás szavalókórusok és furcsa versjátékok szerzője. Talán ma is, negyven-ötven esztendő múltán, valamennyire ismerősen hangzik A vérbélű tintatartó („Ödönke belefulladt a tintatartóba") vagy a moll csengésű Őz-biblia, vagy A berni medveprédikáció, szabadon Szent Ferenc halprédikációja után. És a moll zsongásoknál inkább a rikoltó, éles hangok, főként a Punalua.

Mi az a punalua? Polinézia szigetvilágának némelyik törzsénél az ottan szokásos csoportházasság neve: egy-egy családban a férfitestvérek feleségül veszik más családból a nőtestvéreket, s az így keletkező új családban a férjek is, feleségek is bármelyikkel hálhatnak, de csak a csoporton belül - ezt nevezik punaluának. Talán a szabad szerelmi élet rendszabályozása, korlátba terelése? Vagy az alkalmilag új meg új választás lehetővé tétele, ámbár határolt körön belül? Ez is, az is. Sigmund Freud és más szexuálpszichológusok próbáltak a punalua rejtélyébe hatolni. Palasovszky a punaluát tágabban értelmezi (vagy talán sehogy se értelmezi, csak meghökkentő, vad szóként használja): nála annyit jelent, hogy kiszabadulás a megszokások hálójából, fittyet hányás minden illemnek és tapintatnak, személyi és tömeges testi-lelki szabadság, kavarodás, zrí. Egyik korai és terjedelmes kompozíciójának címe Zrí-punalua. Ez több százezer tagú ifjúsági felvonulásra, örvénylő népünnepélyre szánt szöveg. A színhely: Budapest. Mármint a teljes-egész Budapest, mert kisebb helyen nem férhetnek el: fiúk és lányok külön-külön seregei megszállják a Duna-hidakat, a rakpartokat, a körutakat és sugárutakat, míg végre találkoznak, jókedvüktől dübörög az egész mindenség. És mindez, ha a fiúkat-lányokat testvéreknek tekintjük: a szó polinéziai értelmében is punalua.

FIÚK, LÉPTEIKRE: Egy szép tenger ágyában lakik a zrí LÁNYOK: Egy szép vulkán méhében lakik a zrí
FIÚK ÉS LÁNYOK RIVALGÁSA: A zrí
Afrikából jött a tűz hónából
A zrí, a tiszta zrí!
Világokat szül és veszejt el
Forró széllel hideg lávával vízzel
És mindig rést keres!

A zrí-punalua hang 1926-ban az amerikai beatköltőket előlegezi húsz évvel korábban: Ginsberg, Corso, Kerouac, Creeley és társaik rakoncátlan svádáját. Mégse ítélhetjük Palasovszkyt anarchistának, inkább utópia rajongójának: mert az ő punaluája nemcsak zrí, hanem az általános békés építkezés álma: szomorúság a boldog társadalom létrehozásának képtelensége miatt, az 1930-as években:

Miért szögeztek engem Prokusztész-ágyba? - Kérdezem, kérdezem újra.
- Mert új házakat akartál építeni: Új gyárakat, új fekvőhelyeket. S ők a Régit szeretik. - Mondták városaim.
- Mert azt akartad, hogy karcsúak legyenek. És ők kövérek és méltóságosak. - Mondták táncaim.
Mert ők jobban szeretik a sötétet. - Mondták fényeim...

Aztán a Ház című vers kezdete, a későbbi (mostani) építkezésekre hasonlít is, nem is:

Miből van ez a ház?
Olyan ez mintha üvegből volna!
Ki szerkesztette?
Szép és jó
Világos és higiénikus hogy ilyen legyen az életetek,
Forradalmas.

Palasovszky punaluája: naiv zrí és naiv építkezés. Tandori Dezső hasonlóképpen visszajárogató egzotikus szava a „koala". Csakhogy az ironikusan annyit emlegetett édes-aranyos koala-mackó azt a szirupos műéletet, állétezést árasztja, ami ellen Palasovszky lázad. És közvetve, a kispolgári mackó-idólumot istenítve, Tandori is.
A késői Palasovszky-líra már nem szervez punalua-zrít és nem épít modern lakótelepet: sokkal személyesebb és csöndesebb. Az egzotikus és a magyar népdalokhoz rokonul:

Hűs asszony fürdik
Fekete tóban
Érik a dombon a szőlő.

Vagy egy másik, primitív tropikus ihletésű:

A tűzről szól a dal,
A tűzről, aki vendégem volt az éjjel,
Az éjről, aki ágyamban aludt,
A madárról, akit megitattam,
A virágos ágról szól a dal,
Aki fésűmmel fésülködött.

Befejezésül még annyit: az 1920-30-as magyar avantgarde főalakja Kassák Lajos, körötte és mögötte fel kell ismerni a többit is. Tamkó Sirató Károly újrafelfedezése már megtörtént, és mai költészetünknek újból tevékeny részese. A következő, akit tudatunkban és értékelésünkben el kell helyeznünk, Palasovszky Ödön (ha ugyan nem tiltakozik a címkés besorolás ellen). Majd sorra kerül Raith Tivadar, és a legproblematikusabb: Kristóf Károly, és mások... Egyelőre várjuk a Palasovszky-oeuvre részletesebb s lehetőleg teljes feltárását.
Kortárs, 1977. 8. sz., 1322-1323.