Coach

˙
Angol szó.

˙
Származása:

˙
A kocsi lóvontatású jármű, eredetileg a szekérnek a 15. században Kocs községben kialakult változata. Könnyű, finom kidolgozása révén gyors és viszonylag kényelmes volt, ezért Európa-szerte híressé vált.

˙
Azon kevés magyar szó közé tartozik, mely a nyugati nyelvekbe jutott (angol coach, német Kutsche, katalán cotxe, spanyol coche, olasz: coccio, flamand: goetse, lengyel: kocz. cseh: kočár, svéd: kusk).
~~~~~~~~~~~~~~~~
Az Ország féle Angol-magyar szótár (1976) szerint az eredeti jelentésen kívül további jelentései: házitanító, magántanító; edző, tréner, oktató.

˙
Bartos Tibor Magyar szótára (2002), Tótfalusi István Idegenszó-tára (2004), valamint Sárközy Mátyás szótára (Mit is jelent? – 2005) a coach szót nem említi.

˙
Mindebből következik, hogy a mai szóhasználatban elterjedt szó értelmezése új, s mást jelent. Valamiféle tanácsadó, eligazító, útmutató ember vagy intézmény a vállalkozók, üzletemberek, pénzügyi szakemberek számára, esetleg az életvezetés tágabb értelemben vehető területein való eligazodást segíti.
~~~~~~~~~~~~~~~
A coach nem olcsó dolog. Lássunk egy 2009-es tanfolyamot (training):
˙

“A program egy háromnapos intenzív tréninggel indul (szeptember 16-17-18.), ezt követi a 6, egyenként 1 és negyed órás heti telefonos foglalkozás, majd a képzés 2009. november 30-31-én egy kétnapos tréninggel zárul.
Az ára: Az Intensive Coach Training ára 720.000 Ft plusz ÁFA”
~~~~~~~~~~~~~~~~~
A coach tehát nem játék! Drága mulatság. Talán érthető, hogy életemben először találkoztam a coach egy élő művelőjével – Mérő Lászlóval.

˙
Mérő László matematikus és pszichológus, vetélkedők egykori országos hírű nyertese, több könyv szerzője s mint coach is közismert. Legutóbbi könyve Az érzelmek logikája kapcsán voltam hallgatója egy rövid előadásának.

˙
A könyvet elolvastam. Semmi különös, meglehetősen egyhangú tárháza a kétségtelenül nagy tájékozottságnak, s ez a hallott előadást is áthatotta. Tipikusan a “kevesebb több lenne esete”. Végeredményben érdekesen illusztrált tudományos közhelyek halmaza, ami az ismeretek tágítására kétségtelenül alkalmas, intenzív érdeklődés esetében még kreatív gondolatokat is ébreszt. Ilyen értelemben tehát haszonnal forgatható.

˙
Természetesen még a laikusban is felhorgaszt sok ellenérzést, különösen az, hogy meglehetősen élesen szembeállítja a lélek, az érzelmek megközelítésének mérnöki illetve pszichológusi módjait, s noha ebben valamiféle konszenzust próbál kialakítani, ez azonban nem meggyőző.

˙
Az igen nagyszámú pszichológiai kísérlet eredményessége és használhatósága aligha világlik ki. Pontosabban: a kísérletek hoznak bizonyos eredeményeket, ezek azonban aligha használhatók valamire is. A kísérletek eredetileg valamiféle prekoncepciók alapján épülnek, ami persze nem lenne baj, ám azonkívül, hogy a kísérletek alanyai igazolták-e a feltevéseket vagy sem: másra a könyv olvasója nem juthat. S hogy az evolúció alapjában véve kontármunka – persze jó poén, de mit keres itt?

˙
Nem tudunk meg semmit arról, hogy ezek a kísérletek a pszichológia gyakorlatában hogyan működnek, illetve miféle közvetlen vagy közvetett hatásuk van arra.

˙
Azt gondoltam elszomorodva és töprengve, hogy gondolkodásom megrekedt, elmaradott, öreges. Miért nem érzem a korszerűséget itt, miért nem értékelem a tudomány fantasztikus eredményeit?

˙
S akkor a beszélgetés mellékágaként szóba került az olvasás, s ezen belül a lektűr szerepe. Név szerint Müller Péter került szóba. Meglehetősen aggályosan, ám bosszankodástól sem mentesen (végülis az érzelmek logikájáról írt könyvről szólt a beszélgetés!) megemlítettem, hogy Müller Péter könyveinek nem az a bajuk, hogy a lektűr kategóriájába sorolják azokat, hanem az, hogy hazudnak. Használhatatlan tanácsokat osztogatnak a meglehetősen sok okból, kétségbeesetten kapaszkodó olvasónak, aki vezetést és nem megvezetést remél. Magam ahhoz a papi prédikációhoz hasonlítom, amely ha megfelel céljának akkor hazug, ha viszont nem hazug, akkor tagadja azt a célt, amiért a prédikációra sor került.

˙
S mert szorosan idekapcsolódva került szóba a coach fogalma, hát – mit mondjak – gyanakodni kezdtem. Ősi értelemben persze nem tagadom a tanácsadás létezését és fontosságát. Ám pszichikai viszonylatban képtelenségnek tartom, hogy higgyek benne – ha csak nem Freud szintjén gondolkodtatna el. Valahogy úgy vagyok ezzel, mint a társasági játékokkal, amelyekben oly sokszor bukik meg az értelem, s oly ritkán jelentenek többet, mint az idő elütését, a valódi kreativitás hiányát vagy elmaradását. [Mindig meglep például, amikor azt hallom, hogy teljesen eltérően, sőt ellentétesen gondolkodó emberek nem cserélnek gondolatokat, nézeteket, nem ütköztetnek szemléleteket, hanem ezek helyett kitűnően kártyáznak együtt (természetes az amatőr “viadalokra” gondolok!). Vagy ez egy olyan szertartás, amelynek nincsen köze az érzelmekhez sem, az intellektushoz sem?]

˙
Szóval – legalábbis ebben a felvezetésben – arra jutottam, hogy a coach: humbug, s legfeljebb placebo hatást hoz létre (ami egy-egy esetben éppen hasznos is lehet!).

˙

Az említett árakat megismerve azonban inkább arra jutok, hogy itt divatos, ügyesen beetetett reklámfogásról van szó.

˙
Maradok inkább a művészeteknél. “Az én vezérem bensőmből vezérel!” – írta József Attila. S ez a mondat számomra több muníciót ad, mint tucatnyi coach ügyes üzletelése.