A szegény kis trombitás szimbolista klapec nyöszörgései - Karinthy Kosztolányi paródiája nyomán.

˙

Mint aki halkan belelépett.

˙

És jönnek távol, ferde illatok

˙

Az ötvenes években több hónapon át lóháton bejártam a Hortobágyot. Akkor még nem volt turista-biznisz, az agráregyetem küldött oda, ahova azért jártam, mert a klasszika filológián kívül a biológiában is jeleskedtem a gimnáziumban – hát átirányítottak: agronómus kell, latin tanár nem; slussz-passz.

˙

Diplomámmal előbb a főváros 14. kerületének agronómusa lettem. Tudvalevőleg a 14. kerület nem bír mezőgazdasági területtel, mindazonáltal naponta kimentem a területre, vagyis könyvtárban olvastam vagy otthon múlattam az időt.

˙

Azután egy nevelőintézetben lettem nevelő (agrármérnöki diplomával még taníthatott is az ember). De Pál elvtárs, a 12. kerületi oktatási osztály vezetője magához rendelt és szigorún megrótt, hogy olyan dolgokkal foglalkozom, amelyek nem képezik a pedagógus státusz tárgyát (például, hogy mit esznek az állami gondozott gyerekek)

˙

Azután egy könyvkiadóba kerültem, ahol módomban volt akkor hozzáférhetetlen külföldi könyveket betekintésre kérni. Annyit-annyit tekingettem, hogy a kiadó igazgatója megsokallotta a dolgot s magához citált a kérdéssel: „magának mániája a könyvkiadás?”

˙

Azután a rádióban irodalmi műsorokat készítettem, amelyeket „liláknak” és érthetetleneknek minősítettek.

˙
De minek szaporítsam a szót, ismételgessem százszámra a példákat. Mindig beleütköztem abba, hogy az egyes tevékenységi területeken nem arról volt szó, nem az volt a tennivaló, amit én képzeltem, hanem valami áttekinthetetlen „szempont”-rendszer
˙
Szóval együgyű, mondhatnám hülye helyre születtem…

˙

Ennyit impresszíve!

˙
De aztán jött a rendszerváltás. Lecseréltük a rendszerünket, a régit (pénz)mosásba küldtük, miután kiki kiválogatta a maga szennyesét. A redszerváltás egy olyan jelenség, amely azt a látszatot kelti, hogy valami érdemben megváltozott. Pedig csak az egyik „átkos”ból egy másik lett!...

˙

S mit láthatni, hallhatni, tapasztalhatni mainapság?

˙

Egy metró (a négyes), már másfél évtizede épül, de hol kormányzati szempontok miatt abbamarad, hol gödröket képez, mint a Nemzeti Színház helye, hogy a nemzet megvalósult teátrumának rémálmáról ne is szóljak.

˙

Mostan pedig a leváltósdi nevezetű társasjáték folyik. Egyik kirúgja a másikat, a másik az egyiket. Tanult barátom írta meg, hogy állítólag a hortobágyi rackanyájban is lecserélték a vezérkosokat. Kétharmaddal! – mondaná Hofi.

˙
Viszont volt árvíz, szinte sohanem látott, de volt jól látott labdarúgó-világbajnokság, noha ez a sport – úgy hallom – még a béke ülepéhez képest is mélyen van. Viszont az árvizesek nemigen száradnak, pedig már kecskét is küldtek ajándékba a vezérnek (v.ö. victor).

˙

Mostan lesz új alkotmány, preambulummal, hogy az isten a történelem ura (ezt még egy szál bíborosunk is belecelebrálta az ünnepi misébe!), meg a szentkorona személy, nem három, hanem mindössze egy, s mert minden az övé, hát minden bizonnyal meggátolja, hogy Sukorón kaszinót nyissunk.

˙
A visszhangról elnevezett tévében egy történész még július idusa előtt arról beszélt, hogy az emberiség egésze a magyaroktól származik, meg a Kárpát-medencének különös aurája van, s az elzavarja ellenségeinket. A tatárok is elmentek, a törökök is, az oroszok is. Igaz, megelőzően hosszabb rövidebb ideig itt voltak, de addig-addig szítták az aurát, hogy odébbálltak, noha valahányan magyarok voltak, hiszen mindenki magyar a visszhangról elnevezett médiákokból tudom. Ami pedig a háborút illeti: azt mi a bolsevizmus ellen vívtuk, de a németekkel szembenállva. Akkor most győztünk vagy vesztettünk? A zsidókról, romákról már ne is szóljunk!

˙
A parlament állandóan vagy kéthetenként vagy háromhetenként ülésezik, de ez mindegy, mert a kettő ugyanaz, mint az egy, a három egy voltáról egyelőre csak a templomokban beszélnek.

˙
Most hallom, hogy a női papság gondolata ugyanakkora bűn, mint a pedofília. Hát nem tudom. Aki ezt a szellemi magaslatot pedzi, nyilván mindkettőt kipróbálta, én outsiderként különb-különb dolognak tartom, s azon meditálok, hogy akkor azok a hitvilágok, amelyek női papokat is foglalkoztatnak, azok olyanok, mint a pedofílek? Jó, hát szeretik a gyerekeket, de mit kell itt ezzel háklizni.

˙
Most hallom, hogy a NENYI (Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata) egyesekben olyan ingert gerjeszt, hogy a tízóraijukat azon tartsák, ahelyett, hogy megennék. Mások mindenféle graffitivel ékítik. Bezzeg a valamikori faliújságok! Istenem, de szép is volt a sok napszítta közlemény, aminek nem volt se színe, se betűje, igaz, de az ozsonnát senki se kente fel rájuk.

˙

Állítólag megszüntetik a hálapénzt. Most nem tudom a borravalóval hogyan lesz? Emlékszem, amikor a Gerbeaud-ban a nénik átadtak a pincérnek negyven-ötven fillért – „tegye el fiam ez a magáé”. Akkor most ez megszűnik? Vagy csak a hála?

˙
Hallom, hogy a magyar repülőutasok megbízhatatlanok, mert nem jó a mi repterünk biztonsága, s ki tudja mi van az utas zsebiben, akitől egyébként az emberiség származik.

˙
Akkor most kié lesz Sukoró? Vagy ki fogja leülni? Nehéz kérdések ezek nekem.

˙

De sebaj, létrejött kilenc évre a médiacárnő (v.ö. Cesare Lombroso). Kétharmaddal – most mi van? Ez a demokrácia! Végülis tudja ő mi kell a magyarnak, hiszen az imént még erotikus lapot gondozott lehet, hogy csak másodállásban, mert közben vagy előtte paidagogász néni volt.
˙

Aztán van itt három F – senki ne gondoljon semmi csúnyát, csak a kultúra finanszírozásáról van szó (különben is a kultúra vezetője találta ki, nem? Vagy mégsem? Csak betűt változtatott. Három T = három F, oszt jónapot – dakotául!). Egy-egy kulturális vállalat (színház) megkaphat akár annyi pénzt, mint egy közepes háztartás gázszámlája. Van film-mecenatúra is. Bár ott valami félreértés eshetett, mert filmekre költötték a pénzt. A főkultúrnacsalnyik (egyébként felejthető, mi több felejtendő költő, ha már a három F betűnél vagyunk) egyre csak panaszkodik, hogy nem is tudja mit csináljon. Vajon akkor mért csinyájja mégis, az isten lovában? Szóval, hogy szavamnál maradjak a film-micsoda (alapítvány) filmekre költötte a pénzt. Csak nem a jó filmekre – mondhatná valamely kultúrnyik a nagy Sztálin nyomán szabadon. Csak nem jól könyvelték. De hogy mi a baj a kultúrával? Hogy nem ismerik a világban a magyar írókat. Azt mondanám: csak az írókat ismerik, a felejtendőket meg itthon sem kéne finanszírozni annyira. Muszáj lenne rendbe rakni az ilyesmit.

˙

Akár a távfűtők, akik jó példával járnak előttünk, mindent megtesznek azért, hogy a csekken a befizetés dátuma a befizetés dátumát jelentse, s ne mindenféle töprengésre kényszerítő átszámítással kelljen kigondolni, mikor érkezhet be a pénz a távfűtőkhöz.
˙

Mindenesetre dolgoznak az ügyön, akár az Andor utcai építői, akik az útfelbontás közben elfelejettek a gyalogosoknak helyet csinálni, így azok az automobilok között kóvályogva kelnek át.

˙
Különben is a legjobb társasjáték (a kirugósdi mellett) az öko-panel-bio-szabadon-választott program. Bepaplanozzák a házat, nyáron meleg, télen hűvös, aztán, ha meggyúlik, hát ég mint a zsír. A bentlakók meg vagy megégnek, vagy fizetik a részleteket, meg a szépen gömbölyödő fűtés-számlát – határidőre!

˙
Meg azután itt van a genetika. Hogy milyen is genetikailag a magyar?! De hát, ha az egész emberiség a magyartól származik, akkor mindenki genetikailag magyar, ezt már lovas koromban sejtettem, amikor a Hortobágyon kalandoztam, hogy a magyarok nyilaitól (v.ö. isten ostora!) féljen a világ, vagy legalább az, aki a fajmagyarok fesztiválján érdeklődik a Duna mentiben.

˙
Kell is hazánkban a nevelés, hiszen már-már átvettük azt a képtelen szokást, hogy egyes elfajzott (bár a magyarokkal genetikailag rokon) népek nem büntették kellően a gyerekeket, sőt meg sem buktatták őket az iskolában, meg osztályzatot sem adtak. Pedig a magyar győztes nép, nem győzi győzelemmel (v.ö victor)…

˙
De azért ne sopánkodjunk!
A Károlyi szobornak ugyan alighanem annyi, de a József Attila szobor megmaradhat. Rendes verset írt végülis a Dunáról, meg a dinnyehéjről, megérdemli hát. Nincs mese, differenciálni kell! (Meg olykor integrálni.)

˙
Meg hallom, hogy lesz államfői alapítvány a magyar nyelv védelmében. Hát kell is védeni a nyelvet. Nem mindegy, hogyan nyalunk - fagylaltot, mert a végén még visszanyal a fagylalt!

˙
Ja, és van még „ria, ria hungária” is. Meg aranybulla, meg vérszerződés, meg sok-sok kis Wass Albert – ha már az irodalomról is szóltunk. De jelentős beszédet Wass Alberttel illik kezdeni, ha már ria, ria hung…
Magyarni kell – ezt Örkény István szerint belátható időn belül az egész világ tudni fogja. Addig még néhány milliárdos aranyköpés pártalvezértől, fő szóvivőtől.

˙
És mindezt népünk megeszi?!...
˙

Lehet, hogy infantilisok vagyunk?...