Olivier Greif
˙
(1950-2000)
˙
Mint annyiszor már megesett: "szembejött" az utcán...
˙
Izgalmas lemezre és zeneszerzőre bukkantam.
˙
A lengyel származású zsidó-francia komponista ötven évet élet (hirtelen halál vitte el). Csodagyerekként kezdte, rengeteget komponált.
˙
Az itt látható lemezen két fontos kompozíciója hallgatható. Mindkettőnek köze van Shakespeare-hez.
˙
Az első, Az Agincourt-i Ütközet (szonáta két csellóra) fontos alapját képezi Shakespeare V. Henrik című királydrámájának, s a százéves francia-angol háború híres csatájára utal. De ugyanebben a műben egy Keats asszociáció is megjelenik a negyedik tételben, Keats híres versére ~ La Belle Dame Sans Merci:
˙
Mi lelhetett, szegény fiú?
Magadba bolygasz, sáppadón. -
Madár se zeng már, kókkadoz
a nád a tón.
˙
Mi lelhetett, szegény lovag?
hogy arcod bánattal csatás? -
A mókus csûre tellve, kész
az aratás.
˙
A homlokodon liliom,
lázharmat, nedves fájdalom:
s arcod szegény rózsája is
fonnyad nagyon.
˙
Egy hölgyet láttam a mezõn,
szépnél szebbet, tündérleányt:
a haja hosszú, lába hab
és szeme láng.
˙
Kötöztem néki koszorút,
kösöntyüt, illatos övet:
s lám, édesen nyögell felém
és rám nevet.
˙
Lépõ lovamra ültetém,
szemem egész nap rajta volt:
õ tündérnótát énekelt
s felém hajolt.

Majd gyûjtött manna-harmatot,
vadmézet s ízes gyökeret
s szólt idegen nyelven, talán
azt hogy szeret.
˙
És tündérbarlangjába vitt
és sírt, nagyon, sóhajtozott:
s én négy csókkal vad, vad szemét
lezártam ott.
˙
S álomba dúdolt engemet
s akkor álmodtam - jaj! talán
utolsó álmom - a hideg
domb oldalán.
˙
Sok királyt láttam, herceget,
arcuk sápadt, szemük írígy,
s szóltak: "La Belle Dame sans Merci
büvölt el így!"
˙
És láttam éhes ajkukat
szörnyû intéssel nyilni rám:
és fölriadtam a hideg
domboldalán,

És jaj! ezért idõzöm itt
magamba bolygva, sáppadón:
bár nincs madárdal, s kókkadoz
a nád a tón.
˙
(Babits Mihály fordítása)
~~~~~~~~~~~~~~~~
A 2. vonósnégyes Shakespeare szonettjeire készült. A 71., 73. és 146. szonettre.
˙
Itt a 146. szonettet idézem Szabó Lőrinc fordításában.
˙
Sár s bűn központja, lelkem, te, szegény,
Saramé, mely lázad s pöffeszkedik,
Mért kínlódsz ott bent, romlás rabjaként,
Hogy úgy felcifrázd külső falaid?
Mért költesz rá, ha oly átmeneti
A bérlet és díszlakod omladék?
Férgek, e bőség örökösei,
Föleszik kincsed? Ez a testi vég?
Akkor hát, lélek, te használd ki őt,
A szolgádat, ne rontsd a készleted;
Por-órákon végy isteni időt;
Belül hízz, külsőd hitvány is lehet:
Hízz Halálon, aki embereken -
Haljon meg csak Ő, többé senki sem.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ezeken kívül - valóságos posztmodern ötlet! - egy jiddis dalt kever az agincourt-i ütközethez: Stil, di nacht ojgesternt (Csönd! az ég csillagokkal van tele)
˙
Itt egy montázs hallgatható. A részei:
˙
1. Az Agincourt-i ütközet 2. tételének részlete ( Chaconne)
2. Ugyanennek a műnek a 4. tételéből, a Keats versére készült Rondo részlete
3. A 2. vonósnégyes 5. tétele Shakespeare 146. szonettjére
4. Az Agincourt-i Ütközet 3. tétele, a jiddis dalra.
~~~~~~~~~~~~~~~~~
A zenét kísérő képek: a lemez; Greif: fiatalon; a közreműködő zenészek; Keats; V. Henrik; a jiddis dal képi asszociációi, Greif: halála előtt.
˙