A Magyar Rádió problémája...

˙

Egy régi, magát megnevezni kész (lásd a blog címét) rádiós szerint.

˙

Rezignált lábjegyzet egy újságcikkhez...

˙

Hogy kell-e "nagyon zene"; hogy mekkorát nőtt a hallgatottság; hogy emelkedett a dolgozók bére; hogy jogos-e a vezetők bére, jutalma stb.

˙

Megannyi érdektelen, szánalmas kérdés.

˙

Több mint tizenhat évvel ezelőtt - amikor még a rádiósokat egy alkalommal megkérdezték - volt szerencsém megírni a gondolataimat.

˙

Ezek szerint kell egy rádióadó, amely interaktív és közvetlen igények jegyében kiszolgálja a hallgatók tömegeit (hírek, információk, kommmentárok, játékok, magyar nóta, Szabó-család, Vacka mesék, amit csak hallgatni kíván a hallgató).

˙

Azután meg kell egy rádióadó, amely kultúrát közvetít (hangjátékok, művészet, rádióművészet, kísérletek, művek, írók, művészek, emberek), valamint csekély, de érdemleges mértékben beszél a kultúráról, a művekről, egyszóval információkat fogalmaz meg (itt a zenei információk is helyet kapnak).

˙

Azután kell egy rádióadó, amely kizárólag zenét közvetít (minden szinten: klasszikus, kortárs klasszikus, mai, alternatív, dzsessz, világzene, kísérletek, naprakészség és így tovább).

˙

Az ilyen rádió: "közszolgálati".

˙

Az ilyen rádió gazdasági haszna csekély, annyira áttételes, hogy alig mérhető. Mentális haszna csak nagyon hosszú távon érzékelhető. Hallgatottsága változó, bizonytalan. Viszont versenyképes a kultúrát és információt közvetítő összes médiummal -persze mentális értelemben.

˙

Amennyiben a vita, a beszéd a rádióról, mint műfajról, szól. Ha nem: nem!

˙

Ilyen egyszerű ez! A többi pedig - nézetem szerint - felesleges locsogás...