Azután a rádióban irodalmi műsorokat készítettem, amelyeket „liláknak” és érthetetleneknek minősítettek.
˙
De minek szaporítsam a szót, ismételgessem százszámra a példákat. Mindig beleütköztem abba, hogy az egyes tevékenységi területeken nem arról volt szó, nem az volt a tennivaló, amit én képzeltem, hanem valami áttekinthetetlen „szempont”-rendszer
˙
Szóval együgyű, mondhatnám hülye helyre születtem…
˙
Ennyit impresszíve!
˙
De aztán jött a
rendszerváltás.
Lecseréltük a rendszerünket, a régit (pénz)mosásba küldtük, miután kiki kiválogatta a maga szennyesét. A redszerváltás egy olyan jelenség, amely azt a látszatot kelti, hogy valami érdemben megváltozott. Pedig csak az egyik „átkos”ból egy másik lett!...
˙
S mit láthatni, hallhatni, tapasztalhatni mainapság?
˙
Egy metró (a négyes), már másfél évtizede épül, de hol kormányzati szempontok miatt abbamarad, hol gödröket képez, mint a Nemzeti Színház helye, hogy a nemzet megvalósult teátrumának rémálmáról ne is szóljak.
˙
Mostan pedig a leváltósdi nevezetű társasjáték folyik. Egyik kirúgja a másikat, a másik az egyiket. Tanult barátom írta meg, hogy állítólag a hortobágyi rackanyájban is lecserélték a vezérkosokat. Kétharmaddal! – mondaná Hofi.
˙
Viszont volt árvíz, szinte sohanem látott, de volt jól látott labdarúgó-világbajnokság, noha ez a sport – úgy hallom – még a béke ülepéhez képest is mélyen van. Viszont az árvizesek nemigen száradnak, pedig már kecskét is küldtek ajándékba a vezérnek (v.ö. victor).
˙
Mostan lesz
új
alkotmány, preambulummal, hogy az isten a történelem ura (ezt még egy szál bíborosunk is belecelebrálta az ünnepi misébe!), meg a szentkorona személy, nem három, hanem mindössze egy, s mert minden az övé, hát minden bizonnyal meggátolja, hogy Sukorón kaszinót nyissunk.
˙
A visszhangról elnevezett tévében
egy
történész még július idusa előtt arról beszélt, hogy
az emberiség egésze a magyaroktól származik, meg a Kárpát-medencének különös
aurája van, s az elzavarja ellenségeinket. A tatárok is elmentek, a törökök is, az oroszok is. Igaz, megelőzően hosszabb rövidebb ideig itt voltak, de addig-addig szítták az aurát, hogy odébbálltak, noha valahányan magyarok voltak, hiszen mindenki magyar a visszhangról elnevezett médiákokból tudom. Ami pedig a háborút illeti: azt mi a bolsevizmus ellen vívtuk, de a németekkel szembenállva. Akkor most győztünk vagy vesztettünk? A zsidókról, romákról már ne is szóljunk!
˙
A parlament állandóan vagy kéthetenként vagy háromhetenként ülésezik, de ez mindegy, mert a kettő ugyanaz, mint az egy, a három egy voltáról egyelőre csak a templomokban beszélnek.
˙
Most hallom, hogy a női papság gondolata ugyanakkora bűn, mint a pedofília. Hát nem tudom. Aki ezt a szellemi magaslatot pedzi, nyilván mindkettőt kipróbálta, én outsiderként különb-különb dolognak tartom, s azon meditálok, hogy akkor azok a hitvilágok, amelyek női papokat is foglalkoztatnak, azok olyanok, mint a pedofílek? Jó, hát szeretik a gyerekeket, de mit kell itt ezzel háklizni.
˙
Most hallom, hogy a
NENYI (Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata) egyesekben olyan ingert gerjeszt, hogy
a tízóraijukat azon tartsák, ahelyett, hogy megennék. Mások mindenféle graffitivel ékítik. Bezzeg a valamikori faliújságok! Istenem, de szép is volt a sok napszítta közlemény, aminek nem volt se színe, se betűje, igaz, de az ozsonnát senki se kente fel rájuk.
˙
Állítólag megszüntetik a hálapénzt. Most nem tudom a borravalóval hogyan lesz? Emlékszem, amikor a Gerbeaud-ban a nénik átadtak a pincérnek negyven-ötven fillért – „tegye el fiam ez a magáé”. Akkor most ez megszűnik? Vagy csak a hála?
˙
Hallom, hogy a magyar repülőutasok megbízhatatlanok, mert nem jó a mi repterünk biztonsága, s ki tudja mi van az utas zsebiben, akitől egyébként az emberiség származik.
˙
Akkor most kié lesz Sukoró? Vagy ki fogja leülni? Nehéz kérdések ezek nekem.
˙
De sebaj, létrejött kilenc évre
a
médiacárnő (v.ö. Cesare Lombroso). Kétharmaddal – most mi van? Ez a demokrácia! Végülis tudja ő mi kell a magyarnak, hiszen az imént még
erotikus lapot gondozott lehet, hogy csak másodállásban, mert közben vagy előtte paidagogász néni volt.
˙
Aztán van itt
három F – senki ne gondoljon semmi csúnyát, csak a kultúra finanszírozásáról van szó (különben is a kultúra vezetője találta ki, nem? Vagy mégsem? Csak betűt változtatott. Három T = három F, oszt jónapot – dakotául!). Egy-egy kulturális vállalat (színház) megkaphat akár annyi pénzt, mint egy közepes háztartás gázszámlája. Van film-mecenatúra is. Bár ott valami félreértés eshetett, mert filmekre költötték a pénzt.
A
főkultúrnacsalnyik (egyébként felejthető, mi több felejtendő költő, ha már a három F betűnél vagyunk) egyre csak panaszkodik, hogy nem is tudja mit csináljon. Vajon akkor mért csinyájja mégis, az isten lovában? Szóval, hogy szavamnál maradjak a
film-micsoda (alapítvány) filmekre költötte a pénzt. Csak nem a jó filmekre – mondhatná valamely kultúrnyik a nagy Sztálin nyomán szabadon. Csak nem jól könyvelték. De hogy mi a baj a kultúrával? Hogy nem ismerik a világban a magyar írókat. Azt mondanám:
csak az írókat ismerik, a felejtendőket meg itthon sem kéne finanszírozni annyira. Muszáj lenne rendbe rakni az ilyesmit.
˙
Akár a távfűtők, akik jó példával járnak előttünk, mindent megtesznek azért, hogy a csekken a befizetés dátuma a befizetés dátumát jelentse, s ne mindenféle töprengésre kényszerítő átszámítással kelljen kigondolni, mikor érkezhet be a pénz a távfűtőkhöz.
˙
Mindenesetre dolgoznak az ügyön, akár az Andor utcai építői, akik az útfelbontás közben elfelejettek a gyalogosoknak helyet csinálni, így azok az automobilok között kóvályogva kelnek át.
˙
Különben is a legjobb társasjáték (a kirugósdi mellett) az öko-panel-bio-szabadon-választott program. Bepaplanozzák a házat, nyáron meleg, télen hűvös, aztán, ha meggyúlik, hát ég mint a zsír. A bentlakók meg vagy megégnek, vagy fizetik a részleteket, meg a szépen gömbölyödő fűtés-számlát – határidőre!
˙
Meg azután itt van a genetika. Hogy milyen is genetikailag a magyar?! De hát, ha az egész emberiség a magyartól származik, akkor mindenki genetikailag magyar, ezt már lovas koromban sejtettem, amikor a Hortobágyon kalandoztam, hogy a magyarok nyilaitól (v.ö. isten ostora!) féljen a világ, vagy legalább az, aki a fajmagyarok fesztiválján érdeklődik a Duna mentiben.
˙
Kell is hazánkban a
nevelés, hiszen már-már átvettük azt a képtelen szokást, hogy egyes elfajzott (bár a magyarokkal genetikailag rokon) népek nem büntették kellően a gyerekeket, sőt meg sem buktatták őket az iskolában, meg osztályzatot sem adtak. Pedig
a 
magyar győztes nép, nem győzi győzelemmel (v.ö victor)…
˙
De azért ne sopánkodjunk!
A Károlyi szobornak ugyan alighanem annyi, de a József Attila szobor megmaradhat. Rendes verset írt végülis a Dunáról, meg a dinnyehéjről, megérdemli hát. Nincs mese, differenciálni kell! (Meg olykor integrálni.)
˙
Meg hallom, hogy lesz államfői alapítvány a magyar nyelv védelmében. Hát kell is védeni a nyelvet. Nem mindegy, hogyan nyalunk - fagylaltot, mert a végén még visszanyal a fagylalt!
˙
Ja, és van még „ria, ria hungária” is. Meg aranybulla, meg vérszerződés, meg sok-sok kis Wass Albert – ha már az irodalomról is szóltunk. De jelentős beszédet Wass Alberttel illik kezdeni, ha már ria, ria hung…
Magyarni kell – ezt Örkény István szerint belátható időn belül az egész világ tudni fogja. Addig még néhány milliárdos aranyköpés pártalvezértől, fő szóvivőtől.
˙
És mindezt népünk megeszi?!...
˙
Lehet, hogy infantilisok vagyunk?...
Samuel Beckett és felesége, Suzanne Dechevaux-Dumesnil a Père Lachaise temetőben, Párizsban, 1984 januárjában Roger Blin hamvasztási szertartásán, aki a Godot-ra várva első rendezője volt.
Suzanne Dechevaux-Dumesnil 1989. július 17-én, Samuel Beckett 1989. december 22-én halt meg. 
Mogács Dániel &
a rutinos riporternő - miközben megpróbálta az interjút játéknak felfogni és viccnek - képtelen volt fogást találni riportjának alanyán.
Valaha csak hordóból mérve itták. 
Kocsmapulton könyökölve. Söröslovak. Muraköziek. 
Hatalmas söröskocsik. 
Azután üvegbe zárták. Így volt divatban sokáig. Volt, hogy pohárba töltve. Inkább mégis az üvegből, közvetlenül, mintegy direkt. Az emberiség már az idők kezdetén hajlott az egyszerűség felé. A miniatürizálás ősforrásai. A kupak! Gyüjtők nyerési esélyei. Valamikori szerencsejáték, folyékony szer hordozta lottó. 
Jobb fogúak a fogukkal pattintották le, mások az ajtónyílás segítségével. A kényesebbek sörnyitóval. 
Sörnyitó! Valóságos kultikus tárgy. Micsoda arzenálja a lehetőségeknek. Tiszta fémből, csontnyelű, fanyelű. Vadászoknak agancsból készült fogantyúval. Másoknak dugóhúzóval kombinálva. Ám ezek gyanús, az állhatatosságot nélkülöző emberek. Hiszen a kombinált fogó a hűtlenségre késztet. A félrelépésre. Márpedig a sör a tiszta etika szimbóluma. Az állatvilágból történt kiemelkedés jegye! 
Most dobozba zárva kapható. Henger, felső lapján csap. Felhúzható – egy pukkanás. Ihatni. Mennyire leegyszerűsödött a világ. Mennyire a szűk praktikum áldozata. Dobozba zárt világ. Fémdobozba . Hatalmas kamionok röpítik a megszűnt határokon át.˙
Radnóti Sándornak
Egyet azonban nem vitat senki. Nagy filmes, zseniális dokumentarista volt. A Hitlerről készült filmjét máig elemzik: vajon pontosan mit gondolhatott a Führerről. Az 1936-os berlini olimpiáról készült filmje még olykor gigantomán beütése melett is alapmű mindmáig. 
(Fehérlófia) árusítani. Az Európa kiadó ugyanakkor terjedelmes monográfiát adott ki róla. 
Váncsa István írása olybá tetszik, mintha a rémisztő moszkvai természeti katasztrófáról, s annak kezeléséről és politikai értelmezéséről volna szó. Holott! Minden mondata a mi jelenlegi – enyhén szólva –kétes állapotainkról beszél, amelyeket sajnálatosan alacsony politikai iskolázottságú társadalmunk egyelőre inkább jutalmaz.
Például: József Attila, a kiváló költő; vagy: William Shakespeare, a kiváló drámairó; vagy: Michelangelo Buonarotti, a kiváló szobrász. Talán nem kell magyarázni sem, hogy a kiváló szó, amely hangzásában, szövegképileg tökéletesen azonos, mennyire más értelmet kap, ha Szőcs Gézára alkalmazzuk, s mennyire értelmetlen, mert hatásában degradáló, ha az imént említett nevekhez kapcsoljuk.
Bartók "margóra csúsztatásá"-nak kijelentése kétféle lehetőséget enged meg. Az egyik, hogy Bartókot margóra csúsztatják; a másik hogy Bartók margóra csúszik. Eldöntetlen kérdés. Mindenesetre a Bartók értelmezés kisajátítása csak árthat e kérdések megválaszolásának. Ha egyáltalán érdemes feltenni ilyen kérdéseket. Azt hiszem engedjük meg, hogy Bartók interpretálásának és felfogásának többféle módja lehetséges és főként megengedett. 
a Hortobágyot. Akkor még nem volt turista-biznisz, az agráregyetem küldött oda, ahova azért jártam, mert a klasszika filológián kívül a biológiában is jeleskedtem a gimnáziumban – hát átirányítottak: agronómus kell, latin tanár nem; slussz-passz.
De Pál elvtárs, a 12. kerületi oktatási osztály vezetője magához rendelt és szigorún megrótt, hogy olyan dolgokkal foglalkozom, amelyek nem képezik a pedagógus státusz tárgyát (például, hogy mit esznek az állami gondozott gyerekek)
ahol módomban volt akkor hozzáférhetetlen külföldi könyveket betekintésre kérni. Annyit-annyit tekingettem, hogy a kiadó igazgatója megsokallotta a dolgot s magához citált a kérdéssel: „magának mániája a könyvkiadás?” 
Lecseréltük a rendszerünket, a régit (pénz)mosásba küldtük, miután kiki kiválogatta a maga szennyesét. A redszerváltás egy olyan jelenség, amely azt a látszatot kelti, hogy valami érdemben megváltozott. Pedig csak az egyik „átkos”ból egy másik lett!...
új alkotmány, preambulummal, hogy az isten a történelem ura (ezt még egy szál bíborosunk is belecelebrálta az ünnepi misébe!), meg a szentkorona személy, nem három, hanem mindössze egy, s mert minden az övé, hát minden bizonnyal meggátolja, hogy Sukorón kaszinót nyissunk. 
egy történész még július idusa előtt arról beszélt, hogy az emberiség egésze a magyaroktól származik, meg a Kárpát-medencének különös aurája van, s az elzavarja ellenségeinket. A tatárok is elmentek, a törökök is, az oroszok is. Igaz, megelőzően hosszabb rövidebb ideig itt voltak, de addig-addig szítták az aurát, hogy odébbálltak, noha valahányan magyarok voltak, hiszen mindenki magyar a visszhangról elnevezett médiákokból tudom. Ami pedig a háborút illeti: azt mi a bolsevizmus ellen vívtuk, de a németekkel szembenállva. Akkor most győztünk vagy vesztettünk? A zsidókról, romákról már ne is szóljunk!
NENYI (Nemzeti Együttműködés Nyilatkozata) egyesekben olyan ingert gerjeszt, hogy 
a tízóraijukat azon tartsák, ahelyett, hogy megennék. Mások mindenféle graffitivel ékítik. Bezzeg a valamikori faliújságok! Istenem, de szép is volt a sok napszítta közlemény, aminek nem volt se színe, se betűje, igaz, de az ozsonnát senki se kente fel rájuk.
a médiacárnő (v.ö. Cesare Lombroso). Kétharmaddal – most mi van? Ez a demokrácia! Végülis tudja ő mi kell a magyarnak, hiszen az imént még 
erotikus lapot gondozott lehet, hogy csak másodállásban, mert közben vagy előtte paidagogász néni volt.
A főkultúrnacsalnyik (egyébként felejthető, mi több felejtendő költő, ha már a három F betűnél vagyunk) egyre csak panaszkodik, hogy nem is tudja mit csináljon. Vajon akkor mért csinyájja mégis, az isten lovában? Szóval, hogy szavamnál maradjak a film-micsoda (alapítvány) filmekre költötte a pénzt. Csak nem a jó filmekre – mondhatná valamely kultúrnyik a nagy Sztálin nyomán szabadon. Csak nem jól könyvelték. De hogy mi a baj a kultúrával? Hogy nem ismerik a világban a magyar írókat. Azt mondanám: csak az írókat ismerik, a felejtendőket meg itthon sem kéne finanszírozni annyira. Muszáj lenne rendbe rakni az ilyesmit. 
nevelés, hiszen már-már átvettük azt a képtelen szokást, hogy egyes elfajzott (bár a magyarokkal genetikailag rokon) népek nem büntették kellően a gyerekeket, sőt meg sem buktatták őket az iskolában, meg osztályzatot sem adtak. Pedig a 
magyar győztes nép, nem győzi győzelemmel (v.ö victor)…
És nem is olyan régen egy másik esemény is itt zajlott: a gárda avatása! Jobb "időjárási körülmények" között. A téren - a Sándor palota előtt, a palota erkélye alatt! 
Zilahy Lajos
Borbás Tibor
Kosztolányi szobor
Az ajándék szobor azóta is szobámat teszi széppé. Közreadom a szobor képét, s néhány részletének
a fotóját.
