Giacinto Scelsi

ˇ

a 20. század egyik legkülönösebb zeneszerzője. Fénykép is alig található róla, nem engedte ilyetén megörökítését. Inkább szignója volt az ismertetőjele (ezért a mellékelt montázs...)

ˇ

De ezek csak a nem elhanyagolható külsőségek. A komponista immár húsz éve halott. Mifelénk jószerint senki nem tud róla semmit. Húsz éve befejezett életmű! A magyar zenei életben (rádiók, televíziók) szinte nyoma sincsen. DVD kínálata alig. Nagy csoda volt nemrégiben, hogy rábukkantam egy DVD-re, amelyen egy műveit megszólaltató koncert hallható...

ˇ

Hasonló kalandot kínált a közelmúlt napokban a ClassicsOnline! Letölthető (kb. 1600.- Ft-ért!) a suono rotondo című lemez, amelyen nagyszerű Scelsi kompozíciók hallgathatók, sőt a művei nyomán készült improvizációk is. Bár ezzel a műfajjal sokszor haragban vagyok, itt meg kell emelni a kalapot. Igaz, olyan nagyszerű zenészek működnek közre, amilyen például a kiváló bőgőművész és éppoly kiváló zeneszerző Stefano Scodanibbio.

ˇ

A fent megjelölt honlapról tölthető le Scodanibbionak a Terry Riley-val készített lemeze is: Diamond Fiddle Language...

Ez a pécsi Periszkóp Rádió!

A műsor hallgatható:
Pécs belvárosában az Fm 97.1. Mhz frekvencián (lásd térkép), valamint
Interneten:
160 kbps mp3 formátumban (budapesti szerveren át)
32 kbps mp3 formátumban

Hangtöredékek ~ Kifullasztó játékok

Hallgatható és letölthető: ITT (klikkelni a "Hangtoredekek - Jatekok.mix.mp3" jelre!)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szövegek:

William Blake: Csecsemő öröm

Walt Whitman: Örömök éneke

Stéphane Mallarmé: E szűz, e szertelen

Füst Milán: Most már tudom

William Shakespeare: 94. szonett

Franz Kafka: Az odú

Paul Celan: Hangok

René Char: Hüpnosz jegyzetei

René Char: Porrátört költemény

René Char: Vaskos meteorok

Biblia

~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Zenék:

Eun-il Kang: Az íj (filmzene Kim ki-duk filmjéhez)

Pierre Boulez: Improvisations sur Mallarmé

Pierre Boulez: Rituel

Ludwig van Beethoven: c-moll zongoraszonáta No. 32. Op. 111.

Erik Satie: Gymnopedie II (harangjáték!)

Wim Franken: Der Rebbe Tantst (harangjáték!)

Johann Sebastian Bach: Sarabande (Suite Nr. 5 c-moll BWV 1011)

Morton Feldman: Durations

Coil: Az angyali párbeszéd (filmzene Derek Jarman filmjéhez)

DJ Olive (Gregor Asch): Walking Slowly

Robin Williamson: Infant Joy (Blake); A Song of Joys (Whitman)

Hangtöredékek - kommentárokkal ~ Kifullasztó játékok

A fent felsorolt mix részleteinek ismertetése és visszaidézése...

Hallgatható és letölthető: ITT (klikkelni a "Jatekok komment.mp3" jelre)

Morton Feldman

ˇ

korai - sőt: ismeretlen - zongoraműveit lehet hallgatni

A lemez olcsón letölthető ITT (Classics Online) - mindössze 10 $ (a mai napon 1600.- Ft).

Ezen a címen mindegyik számba bele is hallgathatunk. [A Classics Online-t melegen ajánlhatom: elképesztő mennyiségű kitünő lemez szerezhető meg aránylag olcsón!]

ˇ

Az első track Feldman első zongoraszonátája, amelyet tizenhét éves korában írt és Bartók Bélának ajánlott. Érdekes és tanulságos összevetni a későbbi zongoraművekkel!

ˇ

Nagyon jó az előadó! ~ Debora Petrina.

A MEZZO TV valamennyire megerőltette magát, s Stockhausen születésének 80. fordulójára műsorra tűzte a nagy operának (Donnerstag aus Licht) egy jelentős részletét: a Vizsgát (Examen)...

ˇ

Itt egy valóságos vizsgáról van szó egy már kevésbé realisztikus zsűri előtt (apa-anya figurák is ezek egyben), s némi anya-angyali segítséggel. A "szerepről" van szó (az élet!) , szavak nélkül szinte, de szavak nem is kellenek, hiszen három műfaj jeleníti meg a "vizsga" hősét: egy énekes, egy hangszeres zenész és egy táncos.













ˇ
A három szimbólum eggyé tömörül, noha külön-külön jeleníti meg a "szerepet".

ˇ

Nem az operát "fényképezték" le, hanem az opera részletéből (A vizsga) tévéfilmet csináltak. S ami ezúttal talán a legfontosabb: az egészet igen meggyőző egyszerűséggel és belső hittel maga Stockhausen vezeti be...

ˇ

Az is kiderül, hogy milyen veszteség, hogy e művekhez DVD-n alig-alig lehet hozzájutni, pedig Stockhausen napjaink Gesamtkunstwerk-jén dolgozott, tehát sokkal többet kreált, mint magát a zenét.

ˇ

Érdemes figyelni a Mezzo műsorát: hátha megismétlik...

Vigasz gyanánt...

Ez a Pécsi Periszkóp Rádió!
ˇ
A műsor hallgatható:Pécs belvárosában az Fm 97.1. Mhz frekvencián,
valamintInterneten:160 kbps mp3 és 32 kbps mp3 formátumban

Karlheinz Stockhausen
ˇ
1928. augusztus 22 - 2007. december 5.
ˇ
Születésének 80. évfordulójára készült a műsor:
ˇ
Hangtöredékek
ˇ
"...mit csinálna Stockhausen"
ˇ
A szövegek:
ˇ
1. Stockhausen: Stockhausen, mint mítosz
(Fordította. Korányi Tamás)
2. Stockhausen: Pillanatok (Ford.: Korányi Tamás)
3. Biblia - Énekek éneke (Károlyi Gáspár)
4. Mary Bauermeister levele Stockhausenhez (Korányi Tamás)
5. William Blake: Örökkévalóság (Orbán Ottó)
6. Stockhausen: Fény operaciklus - Szombat (Korányi Tamás)
7. Assisi Szent Ferenc: Az erények köszöntése (Szedő Dénes)
8. Stockhausen: Fény operaciklus - Kedd (Korányi Tamás)
9. Stockhausen: Hangolat (Korányi Tamás)
10. Stockhausen: A hét napból (Korányi Tamás)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A zenék (valamennyi Stockhausen kompozíciója)
ˇ
1. Sonntag aus Licht ~Engel Prozession
2. Mikrophonie
3. Kontakte
4. Stimmung
5. Punkte
6. Gruppen
7. Helikopter-Quartett
8. Samstag aus Licht ~ Luzifers Abschied
9. Der kleine Harlekin
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A műsor hallgatható és letölthető: ITT [klikkelni a Hangtoredekek.Stockhausen uj.mix.mp3 jelzetre!]
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
További anyagok ezen a blogon:
1.
2.
3.
4.

Enigmatikus cím: John Cage ~ Composed in America

1992-ben a Stanford Egyetemen egyhetes Cage-ünnepséget tartottak a nyolcvanadik életévébe lépő Cage tiszteletére. Itt olvasta fel nagyívű mesostichonját a Túlnépesesdés és a művészet címmel. A szöveg ebben a kötetben jelent meg először Cage halála után két évvel.

A kötet tanulmányai nem elsőorban a zeneszerző Cage-el foglalkoznak, sokkal bővebben inkább a gondolkodóval és irodalmárral. Ennek megfelelően a tanulmányokat író szerzők között filozófust, kultúrtörténészt, játék és káosz-elmélettel foglalkozó szakembert, irodalmárokat és kritikusokat találunk.

Bár az ilyen köteteket kételkedve szoktam kézbe venni, ezúttal jól jártam, mert elég sok a Cage-anyag, s a róla való eszmefuttatások is érdekesek, annál is inkább, mert mindig Cage-idézetekből indulnak ki. Maga a felolvasott vers-tanulmány (Overpopulation and Art) lényegében Beckettel rokon gondolatokat fogalmaz meg az emberiség jövőjét illetően. Az ember - képtelen önmagát karbantartani. Sokkal nagyobb a születések száma, mint a halálozásoké, aminek következtében a halottak alulmaradnak az élőkkel szemben, s ez az élőkre nézve nem optimisztikus perspektíva.

Aránylag sokat tudunk meg Cage embereiről (a kifejezést Thomas Bernhardtól kölcsönzöm!), fiatalkoráról és hátteréről. A Cage-t "fenegyereknek" tartó kritikusok eléggé megszégyenülnek a könyv nyomán, hiszen kiderül, hogy a végtelenül nyitott és toleráns Cage igencsak szigorú kritikus volt.

[A 15 éves Cage]

Egy interjú kérdés-felelete (1968):

Richard Kostelanetz: Nem zavarja Önt az a feltevés, hogy bárki lehet művész, tekintet nélkül a szakértelmére?
John Cage: Nem. Nem, egyáltalán nem. Egyáltalán nem. Tudja ez európai kérdés, nem amerikai - ez az egész hierarchia dolog, az az elvárás, hogy a lehető legjobbat csináljuk.

A Stanford Egyetemen 1992 januárjában tartotta meg Cage felolvasását. Ugyanebben az évben július 23-án résztvett és közreműködött a tiszteletére rendezett koncerten a New York-i Central Parkban. Augusztus 12-én váratlanul meghalt. Szeptember 5-én volt a nyolcvanadik születésnapja...

[A Central parki koncert. A színpadon Cage - Joan La Barbarával]

Salvatore Sciarrino több, mint 38 perces opusza, minimál hangzás, rendkívül izgalmas tartalom, bravúros hangszerkezelés (kizárólag szaxofonok szerepelnek!)

ˇ

Ez is a kitünő col legno kiadványa...

Bővebben: ITT

ˇ

Érdekes megállapítás a 100 "peripatetikus" szaxofon szerepléséről: ITT

ˇ

Azt érdemes megemlíteni, hogy Sciarrino kompozíciója egy amerikai zenekart is megihletetett ( Telford New Symphony Orchestra), mindenesetre az általuk szervezett kortárs zenei fesztivál címéül Sciarrino művének címét választották: Mouth, Feet, Sound (Száj, lábak, hang)...

Ez a Pécsi Periszkóp Rádió!
ˇ
A műsor hallgatható:Pécs belvárosában az Fm 97.1. Mhz frekvencián,
valamintInterneten:160 kbps mp3 és 32 kbps mp3 formátumban

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hangtöredékek
ˇ
"Áldatlan volt minden..."






A műsor hallgatható és letölthető ITT, klikkelni a Hangtoredekek Holderlin.mix.mp3 jelzetre

Ha egyáltalán kell vagy lehet definiálni az életet...

"Pedig ami történik, mind gyönyörből ered, s mind békességgel végződik."


**************************************

Szövegtöredékek a műsorban:

1. Hölderlin: Hüperión (Fordította: Szabó Ede)

Aki csupán megszagolja — nem ismeri a virágo(ma)t, és nem ismeri az sem, aki letépi, csak azért, hogy tanulmányozza.

[Wer bloß an meiner Pflanze riecht, der kennt sie nicht, und wer sie pflückt, bloß, um daran zu lernen, kennt sie auch nicht.]


(Nota bene! ~ Hibának érzem Szabó Ede fordításában a meiner elhagyását! Az én virágomról [mi több: növényemről] van szó, nem általában a virágról [növényről]!)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Úgy nőttem fel, mint szőlővessző karó nélkül, és iránytalanul tekeregtek a földön vad indáim. Tudhatod, mi­lyen sok nemes erőnk megy veszendőbe így, mert nem használjuk fel. Kószán imbolyogtam, mint a bolygótűz, megragadtam mindent, és minden megragadott, de csak egy pillanatra, és tehetetlen erőim hiába fáradoztak. Éreztem, hogy semmi sincs velem rendben, és mégsem ismertem fel célomat.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A köznapi érintkezés ízetlen eledelének voltaképpeni fűszerét azonban azok a jóságos arcok és alakok jelentet­ték, akiket a részvevő Természet küld még néha elvétve közénk, hogy borulatunkban csillagként ragyogjanak.
Milyen szívbéli örömöm leltem ebben! micsoda hitte] értelmezgettem e barátságos hieroglifákat! De ezzel is majdnem úgy jártam, mini régebben, tavasszal, a nyír­fákkal. Hallottam e fák nedvéről, és csodára gondoltam: arra, hogy milyen pompás italt adhatnak e kedves tör­zsek. De nem volt benne elég erő és szesz.
Ó, és milyen áldatlan volt minden egyéb, amit hallot­tam és láttam. Olykor-olykor valóban úgy éreztem, mint­ha az emberi természet az állalvilág sokféleségébe oldó­dott volna föl, amikor ezek között a művelt emberek kö­zött forgolódtam. Mint mindenütt, a férfiak itt is különö­sen züllöttek és romlottak voltak.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Napjaink alkonyán vagyunk. Sokszor tévelyegtünk, sokat reméltünk, s keveset tettünk. Merészek voltunk in­kább, nem fontolgatók. Örültünk, ha gyorsan elkészül­tünk munkánkkal, s bíztunk a jó szerencsében. Sűrűn beszéltünk örömről és fájdalomról, szerettük és gyűlöltük mind a kettőt. Játszottunk a sorssal, és ugyanezt tette ő is velünk. A koldusbottól a koronáig hányt-vetett. Lóbált bennünket, ahogy az izzó füstölőt himbálják, és mi izzottunk, míg hamuvá nem égett a parázs. Nem beszélünk már szerencséről és balszerencséről. Túlnőttünk az élet delén, ahol meleg van és minden zöldell. De ami túléli a fiatalságot, az nem a legrosszabb. Forró ércből kovácsol­ják a hideg kardot. Azt is mondják, hogy kiégett, halott tűzhányókon jó must érik.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Szívünkről s terveinkről úgy beszélünk, mintha a miénk lenne, s mégis valami idegen hatalom hány-vet, s tesz bennünket a sírba, ahogy néki tetszik, s nem tudjuk róla, honnét jő, sem azt, hogy merre tart.
Fölfelé akarunk nőni, hogy odafönn kiterjeszthessük ágainkat s lombunkat, s mégis a talaj és az időjárás alakít minket — s ha koronádba vág a villám, és gyökeredig széthasít, szegény fa! mi közöd hozzá?
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
S hová tűnt most e halotti csend, életem éje s pusztasá­ga? az egész szánalmas halandóság?
Életünk, persze, szegény és magányos. Úgy lakozunk idelenn, akár aknában a gyémánt. Hiába kérdjük, mint kerültünk ide, hogy megtaláljuk újból fölfelé az utat.
Olyanok vagyunk, mint a tűz, amely a száraz gallyban vagy a kovában szunnyad; és küszködünk, szoros rabsá­gunk végét keressük minden pillanatban. De eljönnek egyszer, és felérnek a harc örökkévalóságával, eljönnek a szabadulás percei, midőn az isteni erő szétveti a börtönt, midőn a fától elválik a láng, és győzelmesen fellobog a hamu fölött — midőn úgy érezzük, mintha szellemünk lerázná kötelékeit, feledné fájdalmait és szolga-alakját, s diadallal térne vissza a nap csarnokaiba.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Diotima fái alól persze gyakran jöttem el győzelemittasan, gyakran kellett sietve megválnom tőle, hogy gondo­lataimat el ne áruljam; úgy forrongott bennem az öröm és a büszkeség, a mindent átlelkesítő hit, hogy Diotima sze­ret.
Ilyenkor a legmagasabb hegyeket kerestem fel, és ott, a szabad levegőn, mint a sas, melynek begyógyult vérző szárnya, úgy mozdult meg, úgy tárult ki lelkem a látható világ felett, mintha az az övé lenne. Csodálatos volt! — né­ha úgy tetszett, mintha megtisztulnának a földi dolgok, aranyként olvadnának eggyé tüzemben, s valami isteni lett belőlük és belőlem, úgy tombolt bennem az öröm; és hogy emeltem föl a gyermekeket, hogy szorítottam dobogó szívemre őket, hogy köszöntöttem a növényeket és fákat! Varázshatalmat szerettem volna, hogy a félénk szarvaso­kat s az erdő minden vadmadarát adakozó kezem körül háziállatokként gyűjthessem össze — oly boldogan-balgán szerettem mindent!
De ez nem sokáig tartott, kialudt bennem minden, mint a fény, néma és szomorú árnyként ültem ott, és kerestem az eltűnt életet. Nem akartam panaszkodni, de vigaszta­lódni sem. Eldobtam a reményt, mint a sánta a kedvét szegő mankót; a sírást szégyelltem; általában: szégyelltem egész létem. Végül azonban mégiscsak könnyekben tört ki büszkeségem, s a szenvedést, amit szívesen letagadtam volna, kedves gyermekemként öleltem szívemre.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Nem a rendkívüli sors nemzi az embert. Az ilyen anya fiai nagyok és hatalmasok ugyan, de szép lények, vagy ami ugyanaz, emberek nem lesznek belőlük sohasem, vagy csak későn, ha az ellentélek túlontúl kemény harca végül is békére vezet.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
…én azt hiszem, te nagyobb dolgokra születtél. Ne ismerd félre magad! az anyag hiánya tart vissza. Nem ment elég gyorsan a dolog. Ez sújtott le téged. Mint a fiatal vívók. túl gyorsan törtél ki, mielőtt még célodban biztos és ügyes kezű lettél volna, s mivel, természetesen, többször találtak el, mint te őket, bátortalanná lettél, kétkedni kezdtél magadban és mindenben; mert éppoly érzékeny vagy, mint amilyen heves. De ezzel semmit sem vesztettél. Ha érzésvilágod és tetterőd oly korán megérett volna, szellemed nem válik olyanná, amilyen lett; nem lennél ez a gondolkodó ember, nem váltál volna szenvedő, for­rongó emberré. Hidd el nekem, sohasem ismerted volna föl oly tisztán a szép emberség egyensúlyát, ha nem vesztetted volna ennyire el. Szíved végre békét talált. Hinni akarok ebben. Megértem. De igazán azt gondolod, hogy most már célhoz értél? Be akarsz zárkózni szerelmed egébe, és hagyod elszáradni, kihűlni a világot, amelynek szüksége van rád? Alá kell szállnod, mint a fénysugár, mint a mindent megfrissítő eső, alá kell szállnod a halandóság országába.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Már régóta közelebb áll hozzám a sorstalan lélek mél­tósága, mint bármi más; sűrűn éltem magamba mélyedve, nagyszerű magányban; megszoktam, hogy a külvilág dolgait hópelyhekként rázzam le magamról; hogyan is félhetnék hát attól, hogy keressem az úgynevezett halált? Gondolatban nem szabadítottam-e föl magam ezerszer is. miért haboznék, hogy egyszer valóban megtegyem? Hát jobbágyok vagyunk mi, a röghöz kötve, amelyet szán­tunk? kezes szárnyasjószág vagyunk, nem merjük elhagy­ni az udvart, mert ott enni kapunk?
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Az, akit egyszer úgy megsebeztek, annyira a lelke mélyéig, … nem lel nyugalmat többé egyéni örömökben — az, aki megízlelte az ízetlen Semmit, … derűt csupán a legfelsőbb Szellem világában érezhet…
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Pedig ami történik, mind gyö­nyörből ered, s mind békességben végződik.
Mint szerelmesek civódása, olyanok a világban levő disszonanciák. Megbékélést rejt a viszály, s egymásra ta­lál mind, ami szétvált.
Elágaznak és összefutnak a szívben az erek, s minden egyetlen, örök, lángoló élet.
Így elmélkedtem. Legközelebb bővebben írok.

**********************************************

2. Hölderlin: Az Ister (Fordította: Tandori Dezső)

3. Hölderlin: Kenyér és bor (Fordította: Rónay György)

4. Hölderlin (Scardanelli): A tavasz (1842. márc. 15-én) (Fordította: Báthori Csaba)

5. Hölderlin: Hüperión sorsdala (Fordította: Szabó Ede)
ˇ
[Németül mondott szövegek: Bruno Ganz, Walter Schmidinger, Martin Heidegger)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A zenék:

1. Nigel Ayers: Nocturnal Emissions - Cathedral

2. Peter Schneider: Scardanelli-Melodie

3. Johannes Brahms: Schicksalslied

4. John Starlight: Blood Angels

5. Luigi Nono: Fragmente - Stille, An Diotima

6. Bruno Maderna: Hyperion

7. François-Bernard Mâche: Braises

8. Ligeti György: Hölderlin-fantázia

A Wagner opera filmen...

ˇ

Hans-Jürgen Syberberg filmje 1982-ben készült. Ekkor jelent meg az a filmesszé is, amely a film keletkezéstörténetét és a forgatást is összefoglalja (285 oldal, németül)

Kundry - a tengely [Edith Clever alakítása, a hang Yvonne Mintoné]

Wagner halotti maszkja illetve a maszk alapján készült óriás szoborfej is fontos szerepet kap.

A merész megoldások és holdbéli tájak sorjázása. A nyitányt például bábjáték kíséri...

Ugyanakkor érezhető, hogy mekkorát fejlődött a technika (hangfelvétel) negyed évszázad alatt. Ez persze semmit sem ront a művön, inkább annak bizonyítéka, hogy mennyire kényeztetettek vagyunk...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Érdekes és izgalmas itt - és éppen itt, Wagner utolsó művének különleges életrekeltése kapcsán - idézni Theodor W. Adorno Wagner monográfiájának második fejezetéből (Gesztus), különösen azért, mert Adorno maga Thomas Mannra és Nietzschére hivatkozik Wagner megítélésében (mind Thomas Mann, mind Nietzsche ugyanis - egyébként joggal-okkal -ambivalens volt Wagnert illetően, ám ebben önismeretük jellegének is lehetett szerepe!):

Érdemes volna szemügyre venni, hogy miféle hul­ladék-, törmelék- és szemétrakásokon emelkedik a magasba sok jelentékeny művész műve, s habár ők maguk valahogy ki tudtak kecmeregni belőlük, alkatuk bizonyos vonásait azért mégis ezek határoz­zák meg. Schubertben van valami a kocsmai muzsi­kusból, Chopin a „szalon" nehezen megfogható alakját képviseli, Schumann olyan, mint egy olaj­nyomat, Brahms zenetanárra emlékeztet; alkotó­képességük a paródia közvetlen szomszédságában állta ki a próbát, nagyságuk pedig abban áll, hogy némi távolság azért elválasztotta őket azoktól a modellektől, amelyekből egyúttal kollektív ener­giákat merítettek.Wagner esetében nem könnyű ilyen modellt találni. Ám az általános felháborodás, amelyet Thomas Mann szavai keltettek, amikor Wagner nevével kapcsolatban a „dilettáns" szót emlegette, azt mutatja, hogy érzékeny pontra ta­pintott rá. „Érdemes elgondolkozni viszonyán az egyes művészetekhez, amelyekből Gesamtkunstwerk-jét teremtette; van benne valami feltűnően dilettáns jelleg, amit Nietzsche is kimond ájtatosan Wagner-rajongó Negyedik korszerűtlen elmélkedésé­ben, Wagner gyermek- és ifjúkoráról szólva. »Ifjúsága egy sokoldalú dilettánsé, akiből mintha nem akarna lenni semmi. Nem szorítja korlátok közé valamely szigorú, öröklött, családi, művészi gyakorlat. Festészet, költészet, színjátszás, muzsika éppoly közel kerül hozzá, mint a tudományos ne­veltetés és életpálya; aki felületesen nézi, azt hihet­né, Wagner a dilettantizmusra született.« - Valóban, nemcsak felületesen, hanem szenvedélyesen és hódolattal nézve is csak azt mondhatjuk - a félreér­tés veszélyét is vállalva -, hogy Wagner művészete a legnagyobb akaraterővel és intelligenciával óriási­vá növesztett, zsenialitásba hajló dilettantizmus. Már maga a művészetek egyesítésének ötlete is va­lamiképpen dilettáns elgondolás, és föltétlenül megrekedt volna a dilettantizmusban, ha Wagner a legnagyobb erőfeszítéssel nem hajtja valamennyit határtalan kifejező zsenijének uralma alá. Mű­vészetszemléletében van valami kétes; amilyen fo­nákul hangzik: Wagner néhol hadilábon áll a mú­zsákkal"

Meglehet, hogy ez a mérce általánosabb jelentőségű is lehet?... - Akár ennek a furcsa-különleges filmnek a megértésében is?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

……………………..
fönn az ágon
a madarad mit dalolt?
Mondd, ennek mi vétke volt?
Csak szárnyalt a légben, boldogan
keresve párját, mely reá várt,
a tiszta tónak áldott vizén.
Ez nem hatott meg?
Te vad fiú,
madár néked csak nyílhegyre jó?
Nékünk szent volt: mit ér neked most?
Nézd csak, nézd, itt döfted át,
még vérzik a seb, nézd, csügged a szárnya,
a hószín tollán vérpiros folt,
a szeme megtört,
látod, hogy néz?
Érzed már vétkedet, te gyermek?
(Parsifal eltakarja a szemét.)
Szólj hát, a bűnödet
belátod-é?
Hogy vetemedhettél rá?
PARSIFAL
Nem tudtam, hogy bűn.
***************************
KUNDRY
(szomorúan)
Jót sose tettem,
csak nyugtot lelne,
csak nyugtot, ó, a fáradt.
Álmot! Csak föl ne keltene senki!
Nem! Nincs nyugtom.
Szörnyen félek.
Nincs menekvés! Itt az idő!
Álmot, álmot nekem.
*******************************
GURNEMANZ
Fiam,
ez itt a térré vált idő.
**************************
GURNEMANZ
… annyit megjegyezz,
máskor a hattyúkat békibe hadd,
ha vad kell, csak ludat keress!
**************************
KUNDRY
(Erőlködik, hogy szavát visszanyerje.)
Ah! Ah!
Sűrű éj... téboly... Óh, düh...
ah, iszony... csönd, csönd....
kába csönd... Halál!
**************************
KUNDRY
Míg nem ért fájdalom,
a vigasz üdve sem érte még lelkedet.
*****************************
KUNDRY
Belátás a bűnt is jóra váltja,
meglátás vet fényt a balgaságra!

Ez a darab: kifacsart törekvés, amely meg akar felelni a "gazdagok" "igényeinek". De végülis egyszerűen ronda! Egyetlen feltűnő jellegzetessége van: az ára!
Tessék körbejárni a márka, a CORUM weblapján. Egy megposhadt konzervatív szemlélet idétlenkedésének története...

Egy "különösen szép" darab! A neve: Ádám és Éva! Vigyázat! Csak korlátozott számban kapható!

"Egy ilyen szép kreáció csak a szeretet műve lehet!" - ajánlja a cég a darabot.

Változnak az idők! Emlékszem néhány évtizede mennyire bosszantott a "sparhelt"-ek (tűzhelyek) ízléstelen "díszvilága". Ugyanarról a tőről fakadtak!



****************

"Istenem, Istenem, aki a mindenséget megteremtetted; ez a te szép földi világod mikor fogadja már be a te szentjeidet? Mikor? Sokára, Uram, sokára?" ~ [G. B. Shaw]

Tűéles kép...

Digitális tévé...

Hetek, hónapok óta szédítik a reklámok a fenti lehetőségekkel a nagyérdeműt. Nem szólok részletesebben arról, hogy milyen elképesztően raffinált a reklámdömping, ugyanis kifürkészhetetlen, hogy mi micsoda, mennyibe kerül, mit kell hozzá csinálni. Ha valaki rászánja magát, hát alaposan meglepődik majd...

ˇ

De ami - számomra legalább - elszomorító, hogy míg egyfelől fantasztikus fejlődés történt a mindenféle információ továbbítás (eljuttatás) lehetőségeiben, minőségében, addig másfelől olyan penetráns vacak tartalmakat kapunk a csatornák súlyosan túlnyomó részén, s még a korábban igényesebb csatornák is csak árnyékaik korábbi önmaguknak. Nem fogadhatom el azt az érvelést, hogy meg lehet találni például az interneten a jobb minőségű tartalmakat, miközben a tévé csatornák döntik a szemetet, a műsorok etikája, stílusa, a munkatársak szakmai és emberi színvonala (rádióban és televíziókban egyaránt) siralmas, az ún. beszélő emberek egyszerűen nem tudnak beszélni sem, nemhogy színvonalas tartalmat közvetítenének. Szánalmasan elszomorító az az érvelés, hogy erre van igény... Az igénytelenség igénylése... A kép viszont tűéles, akkor hát mit okoskodunk?

"Madárfészek"...

A pekingi olimpiai stadionban meggyújtották a lángot...

Beérett az üzlet, meg kell adni a módját...

A megnyitó:

A giccs orgiája!...

A felszínesség hátulütői...

Persze, persze... Van-e, aki nem téved?

ˇ

Errare humanum est - írta a derék ifjabbik Seneca, de így folytatta: perseverare diabolicum (Tévedni emberi , de megmaradni benne ördögi). Igaz több változata is van a mondásnak, van, aki a második felét így értelmezi: in errore perseverare stultum - vagyis a tévedésben kitartani ostobaság (Hieronymus). Maradjunk a bölcs mondás első felénél:

ˇ

Tévedni emberi dolog...

ˇ

Emberi. Amiként emberi a felszínesség, a nemtörödömség is. Számomra a hosszan tartó "tévedés" már nem is bűn, sokkal inkább hiba...

Miről is lenne szó?

Rábukkanok a Muzsika ezévi júniusi számában Farkas Zoltán cikkére, amelyben egyebek között Sári József új operájának regensburgi ősbemutatójáról szól. Nagy öröm, ha új magyar opera születik. Különösképpen az, ha olyan író művéből származik a libretto, mint Thomas Bernhard.

ˇ
Mit ír Farkas Zoltán?

"Sári József ... zeneszerzőként ugyan soha korábban nem közelített Bernhard szövegeihez, de miután 2000-ben, első operáját megírván átesett a tűzkeresztségen, nem szabadulhatott a gondolattól, hogy a híres osztrák író-mizantróp egyik drámájából is operát komponáljon. A sors különös játéka, hogy mégsem így lett. A kalaposmester ugyanis nem dráma, még besorolni is bajos a kanonizált Bernhard-művek közé, filológiailag hiteles verziója ugyanis nem létezik. Az író egy rádióinterjú során olvasta fel frissen készült novelláját 1968-ban, a kölni Deutschlandfunk műsorában. Később mintha megfeledkezett volna erről az írásról, mert műjegyzékébe sem vette fel. A hagyatékban két különböző változat található, de egyik sem egyezik meg pontosan a rádiós felolvasás szövegével. A kalaposmester a mai napig kiadatlan; természetesen hivatalos magyar fordítása sem létezik."

*******************************

1. Mainapság, a modern információterjesztés ugyancsak változatos korában az, hogy egy szöveg írásban nem jelent meg, viszont a szerző saját hangján hozzáférhető, sőt egy gyüjteményes dupla CD-n ki is adták (Der Hörverlag!), vajon miért nem "kanonizált"?

2. "Filológiailag hiteles" verzió? Az író saját hangján, saját szövegét mondva, miért nem hiteles? Vajon miféle szöveget használt fel a librettó szerzője?...

3. Nem vette fel a műjegyzékébe? A zenetörténetben nyilván járatos Farkas Zoltán figyelmét talán fel sem kell hívnom arra, hogy ilyesmi előfordul. A szerzők Bernhardnál még sanyarúbban is képesek voltak bánni saját műveikkel. (V.ö. Wolfgang Amadeus Mozart - Köchel-jegyzék!)

4. A hagyatékban két verzió is van. Hát aztán? Ilyen még nem esett meg a világirodalomban?

5. Hivatalos magyar fordítása sincsen - értesülök Farkas Zoltántól. Nos klikkeljen csak  IDE, s akkor olvashatja a Jelenkorban [2005 januári szám, 45-52. oldal]megjelent fordítást, Juhász Emese munkáját, igaz a szerencsésebb és tartalmilag a szöveg szellemének sokkal megfelelőbb "A kalapkészítő" címen... Érdemes jól észbe vésni a fordító jegyzetét! A fordítás ugyanis a hangzó változat alapján készült. Vagyis három eredeti változat is létezik a műből. És mind Thomas Bernhard szövege! Engedtessék meg, hogy itt egy, az említett fordításhoz adott dedikációt is közreadjak:

Végre aztán nem tudom mit jelent ez a kifejezés: "hivatalos magyar fordítás"? Ha pl. egy verset féltucat magyar fordító tesz át a magyarba, akkor melyik projekt a "hivatalos".

ˇ

6. És végül: "író-mizantróp" (sic!) - mármint Thomas Bernhard! Sajnálom, de ez párját ritkító tudatlanság és ostobaság...

Thomas Bernhard ugyanis nem az embereket nem állhatta, hanem az emberi hülyeséget, tudatlanságot, aljasságot stb.
Ilyesmiből valóban annyi van, hogy azt, aki nem szereti az ilyes dolgokat, könnyen embergyűlölőnek nézik...

Veszprém vár..., de mire?...

ˇ

"Plakátháború" tört ki a városban.

ˇ

Alaphelyzet:

Pályázatot írtak ki, idegenforgalmi reklám-óriásplakátra.

Lett egy első helyezett. Pocsék darab.

Lett egy második. Szintén pocsék.

[V.ö. zsűri-döntés]

ˇ

Kihelyzést mégis a második nyert. Miért, hiszen az első is elég pocsék?! Nos, azért, mert

"A legtöbben sértőnek találták és a vallásos érzelmű emberek elleni támadásként értékelték Szent István és Gizella királyné narancssárga napszemüvegben történő ábrázolását" - mondta a polgármester.

ˇ

Mit tehetek? Egy pohárka Hunyadi János természetes hashajtó keserűvízzel próbálok szorultságomon enyhíteni...

Három browser a sok közül. Magyarul böngészőnek szeretik mondani, én a szó másik jelentésével fordítanám szívesen: legelésző...

Az Internet...

Végülis pontosan leképezi az embert, a nagyságot és kicsiséget, az okosságot és a végeláthatatlan hülyeséget (ez utóbbi erősen vezet!).

Szinte naponta érkezik rengeteg kéretlen marhaság - mit tegyünk? Szomorúvá akkor leszek, amikor azt kell tapasztalnom, hogy korábban jobb véleményre joggal igényt tartó ismerősök akkora marhaságokat küldözgetnek keresztül-kasul, hogy alig vagyok képes visszatartani magam az ordítástól: Emberek! - azért, mert nagyon jók az információs lehetőségeink; azért, mert szinte pillanatok alatt továbbíthatunk szinte bármit - azért még nem kell elhülyülnünk.

Hadd idézzek egy teljesen friss példát. (Ezernyi van!) Fényképek érkeztek. A kollekciónak címet is adtak (ez jár ilyenkor, ez a tevékenység megmagasabb fokra hágó intellektuális erőfeszítése). Nevessünk! - olvasom... A sorozat alig volna érdemes említésre, ám két fénykép megragadott. Egyrészt, mert semmi nevetnivalót nem találtam rajtuk, kérdeztem is magamtól, momentán min is kell nevetni, másrészt, mert érdekes képek voltak, más-más, de mindenképpen izgalmas közlendővel.

1.

2.

Vigyázat!

A "vicces" képeknek sok-sok honlapja is van. Ezt a kettőt is onnan vette le valaki. A címnek .hu a vége, tehát jó kis hazai-féle!