Tűéles kép...

Digitális tévé...

Hetek, hónapok óta szédítik a reklámok a fenti lehetőségekkel a nagyérdeműt. Nem szólok részletesebben arról, hogy milyen elképesztően raffinált a reklámdömping, ugyanis kifürkészhetetlen, hogy mi micsoda, mennyibe kerül, mit kell hozzá csinálni. Ha valaki rászánja magát, hát alaposan meglepődik majd...

ˇ

De ami - számomra legalább - elszomorító, hogy míg egyfelől fantasztikus fejlődés történt a mindenféle információ továbbítás (eljuttatás) lehetőségeiben, minőségében, addig másfelől olyan penetráns vacak tartalmakat kapunk a csatornák súlyosan túlnyomó részén, s még a korábban igényesebb csatornák is csak árnyékaik korábbi önmaguknak. Nem fogadhatom el azt az érvelést, hogy meg lehet találni például az interneten a jobb minőségű tartalmakat, miközben a tévé csatornák döntik a szemetet, a műsorok etikája, stílusa, a munkatársak szakmai és emberi színvonala (rádióban és televíziókban egyaránt) siralmas, az ún. beszélő emberek egyszerűen nem tudnak beszélni sem, nemhogy színvonalas tartalmat közvetítenének. Szánalmasan elszomorító az az érvelés, hogy erre van igény... Az igénytelenség igénylése... A kép viszont tűéles, akkor hát mit okoskodunk?