A kódolatlan antiszemitizmus és a mosdatlan szájú "publicisztikai" stílus nagy nyilvánosság előtti újbóli megjelenése alkalmából... valamint a "közismerten zsidó származású újságirók" ismerős kifejezés újbóli feltűnésekor (egy-egy klikkelés tájékoztat)...

Idézet Tóth Imre tanulmányából (72-73. old):

"AUSCHWITZ: ISTEN HALÁLA? NEM: AZ ANTISZEMITIZMUS HALÁLA!
A holocaust körüli vitákban gyakran hallható ez a ke­serű mondat: „Isten meghalt Auschwitzban"………
Ez a feldúló, fájdalom ihlette szó egyben az Én elvesztésének a kifejezése is. A gyász immár egy az­óta eltelt fél évszázada éjjel és nappal mindennapos vendégem, és mégis merem állítani, hogy nem Isten halt meg Auschwitzban, hanem az antiszemitizmus.
A nyugat-európai antiszemitizmus végső formájában Auschwitzba torkolt, benne érte el történelmi tetőfokát, de egyben Auschwitzban össze is omlott. Véglegesen. Alighogy befejezte mesterművét, befejezte pályafutását is. A logika minden következetességével levonta pre­misszáiból a végső következtetéseket, és ad absurdum vitte önmagát.
Ami azóta lezajlott…. nem más, mint a holt tetem utolsó rángatódzásai. Egy ideig még tovább
nőnek a dög körmei. Nem álltatom magam, vannak és még jó ideig lesznek antiszemiták e Föld színén. De az antiszemitizmusnak mint politikai platformnak és ide­ológiai programnak, éppúgy mint mindenfajta rassziz­musnak, véglegesen lejárt a történelmi ideje. „Die Weltgeschichte ist das Weltgericht", a világtörténelem maga az utolsó ítélet. Apelláta nincs. Auschwitz az antiszemitiz­mus öngyilkosságának színhelye lett. És ezt a reálisan létező antiszemiták nálam sokkal jobban tudják!
Zsidónak lenni a holocaust után annyit tesz, mint a múlt jelenvalóságában élni. Ahogyan azt nekem ezelőtt harminc évvel egy fiatal frankfurti egyetemi hallgató mondta, amint közös múltunkról és immár szétválaszt­hatatlan közös jövőnkről beszéltünk: „Semmi sem je­lenvalóbb, mint a múlt!".
Zsidónak lenni a holocaust után: egy féreg feltápászko­dik a porból és hamuból. Szemei előtt egy tökéletesen új valóság bontakozik ki: lehullott a függöny a tragédia végén, mely minden görög és nem-görög szerző fantá­ziáját meghazudtolta, figyelme egy új történelmi kor fe­lé fordul, melyet egy örökidőkre egyedülálló tragédia, a Sho'ah váltott ki a nyugati szellemben. Ez a katarzis ko­ra, amely könyörülete, fájdalma, irtózata és szánalma ál­tal, szívós és feldúló munkájával megtisztítja a Nyugat lelkületét."

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Merjük remélni, hogy így igaz!...