Donnacha Dennehy
ír zeneszerző 2012-es lemezén - Stainless Staining - mindössze két rövid opusz kapott helyet. Mindazonáltal érdemes meghallgatni, egyebek között annak bizonyságaként, hogy a minimálzene ma is él. Sokan évek óta mondják, hogy a repetitív "világnak" befellegzett.
[A lemez egyébként a ClassicsOnline-on aránylag olcsón megvásárolható illetve letölthető]
A zongorista: Lisa Moore.
Tavalyi lemezét rövid részlettel bemutattam már (ITT)
Itt mindkét műből idézek néhány percet.
John Cage & a többiek
Klip-egyveleg
A klip nagy részét Cage fény-árnyék játéka és zenéje (One" and 103) kíséri. Egy részlet megszólal Cage Roaratorio című díjnyertes rádiójátékából. Merce Cunningham koreográfiáiból állnak a képek, Krasznahorkai László írásának részlete és Cage naplója adják a szöveget a kliphez. A Krasznahorkai szöveget Víg Mihály zenéje kíséri, amelyet Tarr Béla Sátántangó című filmjéhez komponált.
És akkor? ~ Legyen Bach!
Önkényes klip - néhány cseppnyi válogatás a tengerből - a kedvenceim közül...
(A taivani Cloud Gate táncszínház, továbbá Simon Rattle [Berlini Filharmonikusok és a RIAS-kórus] közreműködésével ~ a többi információ a klipen belül)
Lacrimosa
[Etűd]
A felhasznált részletek:
1. Saját felvételek tárgyakról, videó részletek
2. Terry Riley: Requiem for Adam
3. Aribert Reimann: Requiem
4. Alfred Schnittke: Requiem
5. Wolfgang Amadeus Mozart: Requiem
6. Clint Mansell: Requiem for a Dream
7. Hans Werner Henze: Requiem
8. Johannes Brahms: Ein deutsches Requiem
9. József Attila: Lázadó Krisztus
10. Johann Sebastian Bach: 8. kantáta
11. Richie Hawtin: From Within II.
12. Pier Paolo Pasolini: Máté evangéliuma
13. Szergej Prokofjev: Zsidó nyitány
14. Giacinto Scelsi: Natura renovatur
15. Michel de Lalande: De Profundis
Ligeti opuszok
A BMC lemez most elnyerte az Echo Klassik díjat...
Bővebben: ITT és ITT
Mea culpa
(Klip-mix Erdős Virág verse nyomán)
Szöveg: Edgar Allan Poe, Erdős Virág
Zene: W.H. Shakespeare’s Sonnets (XXXV.) Heiner Goebbels, Szemző Tibor, Dés László
Kép: Heiner Goebbels, Forgács Péter, Federico Fellini
Örkény István ~ Emlékkönyvbe
(Garas Dezső ~ Törőcsik Mari)
Bloomsday ~ június 16.
Ez itt: megkésett Bloomsday. 1904. június 16.
Leopold Bloom dublini polgár - James Joyce teremtményének - egyetlen napja...
Az Ulysses napja...
Árnyékvilág
Kővári Orsolya könyve Tarr Béla filmjeiről.
Tarr Béla retrospektív ~ A torinói lótól a Családi tűzfészekig
Vagyis az időben visszafelé, a művek sorrendje a legutolsónál kezdődik.
Koltai Tamás előszavának ezt a címet adta: Van mit elmondani. S így kezdi:
A mindenség közönye. Egyetlen kérdésre sincs válasz. Üres az ég.
Erről szól minden Tarr-film.
Akkor hát remény sincs?
Téved, aki így gondolja. És nem azért, mert a nagy művek létrejötte maga az istenkeresés, s az elveszettség érzete nem azonos a kétségbeeséssel, sokkal inkább a kijózanodással, ami abban segít, hogy végiggondoljuk, és tisztán lássuk a helyzetünket, megszabaduljunk az illúzióktól meg a hazugságoktól, hanem azért, mert a szembenézés a sors megkerülhetetlenségével, ha tetszik, a véggel, az egyetlen remény. Maga a remény.
A zenéket Víg Mihály komponálta.
Mauricio Kagel
Emlékszem: vagy másfél évtizede együtt ebédeltem Kagellel a Magyar Rádió éttermében. A Sankt-Bach-Passion című művének előadására érkezett. Ezt a művét konferálta be a rádió már akkor elagott zenei műsorvezetője istenkáromlásként (Bachot állította Kagel a „passió” középpontjába). Azóta Kagel meghalt, a rádió éttermébe a „News room” költözött, a kultúra „felkent papjai” mostanság is a romboláson törik a fejüket…
A Naxosnál most jelent meg új felvételen Kagel néhány fuvoladarabja.
Itt a Pan című opuszt idézem, Michael Faustot az Ensemble Contrasts kíséri.
Marcello Mastroianni
Egy monológ Furio Bordon La ultime lune (Holdfogyatkozás) című darabjából...
Arnold Schönberg ~ Hegedűverseny Op. 36.
Archív felvétel ~ 1968. Ritka érdekesség.
A hegedűverseny Schönberg amerikai élete során keletkezett 1936-ban.
A felvételt a Supraphon lemezkiadó adta ki.
Hegedűn játszik Hyman Bress.
A Prágai Szimfonikus Zenekart Jindřich Rohan vezényli.
A lemez címe: Modern hegedűversenyek. Az album három bakelitlemezből áll, Schönberg mellett Igor Stravinsky, Paul Hindemith, Karl Amadeus Hartmann, Ralph Vaughan Williams és Benjamin Britten egy-egy hegedűversenyével.
Külön érdekesség a design! A borító spirálfüzethez hasonló szerkezettel foglalja magában a kísérő füzetet és a lemezeket. ~ A zenét Arnold Schönberg festményei kísérik.
Itt a második tétel (Andante grazioso) hallgatható.
John Lennon ~ Imagine
Csak mert annyira aktuális!
Képzeld el, hogy nincs mennyország
Ez könnyű, ha megpróbálod
Nincs pokol alattunk
Fölöttünk csak az ég
Képzeld el, minden ember a mának él...
Képzeld el, nincsenek országok
Ezt nem nehéz megtenned
Senki nem öl vagy hal érte
És vallás sincs
Képzeld el, minden ember békében él...
Azt mondhatod, hogy álmodozok
De nem én vagyok az egyetlen
Remélem, egy nap csatlakozol
És a világ eggyé lesz
Képzeld el, hogy nincs tulajdon
Kíváncsi vagyok, tudod-e
Nem kell kapzsiság vagy éhség
Az ember az embernek testvére
Képzeld el, hogy minden ember
Megosztozik a világon...
Azt mondhatod, hogy álmodozok
De én nem vagyok az egyetlen
Remélem, egy nap csatlakozol
És a világ eggyé lesz
Samantha Sam Taylor-Wood
A tartalmilag és formailag egyaránt merész filmes, fotós, látványművész nevét mifelénk kevesen ismerik.
Művei a maradiakban felháborodást keltenek, a szórakozni vágyókat untatják.
Klipjei általában némák, olykor zajok, vokális effektusok kísérik a merész képeket.
Az itt megtekinthető Csendélet című munkája is néma, számomra mégis valami hangkíséretet kívánt. Ezért tettem a képsor alá Willem Jeths zenéjének (Fas/Nefas) részletét.
Philippe Genty ~ Mary Underwood
Világvége
(La Fin des Terres)
Meghatározhatatlan.
Mozgásszínház: tánc, ének, zaj, zene, pantomim, bábjáték…
Darabok, jelenetek sorjáznak és mégis egész!
Említeni kell a zenét (összeállította: Serge Houppin és Henry Torgue).
(Ha valakit kiváncsivá tettem, akkor a Mezzo tévében megnézheti még: június 9-én, szombaton, reggel 9:30-kor látható az egész!)
~~~~~~~~~~~~~~
La Fin des Terres (Lands End)
Choreography by Philippe Genty and Mary Underwood
Using puppetry, illusion and physical theatre, La fin des Terres is a journey though a world of limitless possibility. Genty, who is a master of illusion, dives deep into the subconscious and creates a series of extraordinary tableaux which are by turn whimsical, melancholy, and playful. The work follows the journey of two people, conjuring a cast of enigmatic characters to reveal secret emotions and hidden histories. Breathing life into huge animated forms that drift along on a surreal journey, Genty continues his captivating and passionate exploration of undiscovered worlds with puppetry, illusion and mime.
(A Mezzo programból)
~~~~~~~~~~~~~
Itt egy montázskísérlet, kedvcsinálónak:
Beckett: Not I (Nem én)
~~~~~~~~~~~~~
Szubjektív előszó
Amikor bizonytalanná válik: nem én?! – A fájdalom – inkább ingernek mondanám – oldódni törekszik. Diszkomfort érzés, ahogy az orvosi finomkodás mondja…
K.T.
~~~~~~~~~~~
Az eredeti felvételt Beckett rendezte és Billie Whitelaw (vagy csak a szája?) adja elő. Szövegtelen szöveg? – jut eszembe. A magyar hang Bodnár Erikáé.
A két előadás ritmusa teljesen más. Ilyenformán a két szöveg nincsen szinkronban. De nem is éreztem volna szerencsésnek az erőszakolt szinkronitást, annyira más a két színésznő hangi alkata. Meg a nyelvek különbségéből adódó probléma, amit az erőszakolt szinkron oly sokszor tönkretesz. Ugyanakkor fontos a képi rész, a száj (Beckett szigorúan ragaszkodott hozzá, hogy a szájon kívül más ne legyen látható!).
Diamanda Galás
~ százarcú, száz műfajú görög származású amerikai énekes, zeneszerző, performer…
Seress Rezső Szomorú vasárnapja éppúgy feladat a számára, mint Paul Celan Halálfúgája.
Defixiones című lemezéről idézek itt két művet. Az első egy görög népdalra emlékeztető dal, amelynek zenéjét és szövegét Iannis Papaioannou írta:
Nyisd ki
Zárva, reteszelve, sötét az ablak.
Mért nem nyitod, makacs lány, hogy láthassalak?
Nyisd ki hát, nyisd ki, nem bírom tovább.
Eleget gyötörtél már.
Dér szállt le rám, órák múltak, énekeltem.
Lángol a szívem, de nem jössz, hogy lássalak.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A második részben (háttérben a költő előadásával) Paul Celan Halálfúgáját mondom el, majd Diamanda Galás zenéjével az énekesnő adja elő.
Bob Wilson ~ megint...
Párizsi barátaimtól kaptam meg a Wilson portrét (DVD: Absolute Wilson).
A portré nagyon érdekes (elsősorban Wilson szavai)
Nem vagyunk itthon elkényeztetve Wilson produkciókkal, csak néhány kapható, kisebbeket az interneten lehet megnézni.
Ez a DVD - sajnos - csak forgácsokat ad néhány produkcióból.
Számomra az egyik legérdekesebb Wilson mondat: "A nyelv a képzelet korlátja".
Ennek jegyében állítottam össze egy parányi montázst.
A felhasznált részletek:
1. Dreamplay (zene: Michael Galasso)
2. Einstein on the Beach (zene: Philip Glass)
3. A Letter for Queen Victoria (zene: Michael Galasso)
4. White Raven (zene: Philip Glass)
Kocsis Zoltán "kálváriája"...
Kényszeredetten mosolyogtam az egyik rádióműsorban elhangzott parányi apróságon. Ugyanakkor persze igazolva láttam azt, ami Kocsis Zoltán fő problémája. Vagy másként: ami az én problémám Kocsis Zoltánnal kapcsolatban.
A „méltán felejthető karmester” (az idézet saját jegyzetemből származik!) karmesteri ambícióinak hiátusai sorra nyomon követhetők egy-egy előadás során. A fent idézett röpke, ám árulkodó részlet csak érthetőbbé tette azoknak az otromba kijelentéseknek a gyökerét, amelyeket a világhírű zongoristaként ismert Kocsis a közeli múltban megengedett magának.
Azt a szomorú tapasztalást is erősíti, hogy a mégoly sokrétű ismeret vagy tudás sem támasztja kötelezően alá akár egy jeles művész szemléletét. Ezen túl az a sajnálatos helyzet, hogy Kocsis szakmai köntöst öltve aktívan politizál, méghozzá olyan zenei és közéleti kérdések kommentálásával, amely kommentek nem járulnak hozzá a közgondolkodás tisztításához, mi több a tények mihelyesebb megítéléséhez. ( Lásd: ITT)
Etűd
Rajtam (magamon) kívül még itt rejtezkedik Antonioni, Bizajev és Wagner is...
