Ma, augusztus 1-én ért véget 125 esztendeje a tiszaeszlári vérvád-per, másnap- egyrészt a világ közvéleményének hatására, másrészt 
Eötvös Károly védői tevékenységének köszönhetően - felmentő ítélettel. [Eötvös Károly a történetet nagyszabású könyvében írta meg A könyv teljes címe: 
A nagy per, mely ezer éve folyik, s még sincs vége.]ˇ
A huszadik század eseményei irtózatos bizonyságát adták annak, hogy egy felmentő ítélet nem zárja le az előítéleteket, a vérszomjat, a lincs-igényt... Napjaink hazai (és egyes külföldi) eseményei mutatják, hogy a gyűlölet parazsa ott ízzik a hamu alatt, s a legkisebb szellő is lángralobbanthatja a szörnyűségeket.
Bizonyosan nem véletlen, hogy Krúdy Gyula könyve (A tiszeszlári Solymosi Eszter) éppen 1931 március 1-től július 3-ig 101 folytatásban megjelent. És az sem lehetett véletlen, hogy a könyvet 1932-ben egyetlen kiadó sem volt hajlandó kiadni. 2003-ig kellett arra várni, hogy a könyv a mű eredeti szövegének visszaállításával megjelenhessék.. Ez a mű harmadik kiadása. Az első kettő nem az eredeti, teljes szöveggel látott napvilágot...
Egy részlet a könyv elejéről:
A Fehér Hattyú lovagjai
ˇ
BEVEZETÉS
ˇ
1883. augusztus 7-én, egy keddi napon két jelentőségteljes dolog történt a világon.
Az egyik az, hogy Shapira angol régiségkereskedő a Tízparancsolatnak egy ismeretlen példányát állította ki Londonban; a másik nevezetesség az volt, hogy egy Scharf József nevű, negyvenegy esztendős tiszaeszlári zsidó egyházfi a miskolci vonattal a fővárosba érkezett fiával és feleségével.
Az újonnan feltalált Tízparancsolat juhbőr szalagokra volt írva, és a Krisztus előtti 9-ik századból származott: az a tíz ember, aki ennek a kornak betűit ismerte a földkerekségen, már meg is fejtette a láthatatlan írás tartalmát. És Londonból világgá repítette a hír a Tízparancsolatot, amelyet Mózesnek diktált az Úristen.
A tiszaeszlári utas, aki börtönszagú, ócska télikabátjában a józsefvárosi pályaudvaron leszállott a miskolci vonatról, és komoly, kemény tekintettel körülnézett a hordárokon: ugyancsak arra volt predesztinálva, hogy másnap a földkerekség valamennyi újságjában megírják az ő csodálatos, börtönből való kiszabadulását, „babiloni fogságának" végét. Hordárra nem volt szüksége a reggeli utasnak, ott volt mögötte a felesége, egy parasztmenyecskésen öltözött zsidóasszony, aki a tekintélyes, megtermett külsejű Scharf úr ládáját cipelte. Ott volt mellette pufók képű, szalmakalapos, bámészkodó kamaszfia, aki a vörössapkás vasúti hordárokat „öreg katonáknak" nézte, és szalmakalapjával visszaköszöngetett a barátságosaknak, akik mindenáron a „Lencsi" kezéből akarták a faládát kisegíteni. De „Lencsi" nem engedett.
Az újonnan felfedezett Tízparancsolat szövege nem sokban különbözött a régen ismert mózesi Tízparancsolatétól. Ezt sem na- gyon tartották meg az emberek: valószínűleg az új Tízparancsolat se lesz nagyobb hatással a világra, még akkor se, ha a régiségkereskedő megkapná érte a tízmillió forintot, amit az angol múzeumtól kér.
***************************************************
… Pestnek (a budai részeket nem számítva) csaknem háromszázezer lakosa volt már akkor.
Ez a háromszázezer ember mozdult meg, mintha elektromos szikra érte volna, amikor estefelé híre futamodott, hogy a végzetes zsidók, Scharf és fia, akik miatt csaknem lángba borult Magyarország egy esztendő előtt és alatt: Pesten a Fehér Hattyúban megszállottak.
A Londonban kiállított és újonnan feltalált Tízparancsolat alig látható betűiből ugyanezt a parancsot is kihüvelyezték az írástudók:
„Szívedben ne táplálj gyűlöletet felebarátod ellen. Én vagyok az Isten, a te Istened."
De amikor Pesten ezen az augusztusi keddi napon a két Scharf neve végighangzott az utcákon, a Hatvani kaputól, amelynek közelében a Fehér Hattyú állott, a Központi személypályaudvarhoz címzett kávéházig, mintha megbolondult volna minden lakos, és az utcákra sietett, és elfelejtette még a régi Tízparancsolatot is, nemhogy az új Tízparancsolattal törődött volna.
****************************************************
Honnan jöttek azok az emberek, akik a Fehér Hattyút estére körülvették, és Scharfék kiadatását követelték a zsidó fogadóstól?
Jöttek ötezer esztendő messziségéből, amikor az első zsidók felbukkantak a földön, s magukat Isten választott népének nevezték; jöttek a pesti külvárosból, ahol soha annyi gonosztevő nem bujkált, mint éppen Thaisz főkapitány idejében; jöttek a szemközti Nemzeti Színházból, ahol Shakespeare komédiáit játszották, és Sir John Falstaff hadaiban szolgáltak mint nézők és statiszták a karzaton.
Jöttek az örök kíváncsiakból, akik nélkül egy kéményseprő se futamodhatik végig a Józsefvárosban, ha a kémény tüzet fogott; jöttek a Síp utca és a Kerepesi út sarkán álló Österreicher-kávéházból, ahol alsóbbrendű latrok és magukhoz való nők töltötték mulatozva, dalolgatva az idejüket. A férfiak helyett később, miután a rendőrök megkötözték őket kezüknél, lábuknál: a nők vették át a harcosok szerepét, miután Thaisz főkapitány idejében a nőknek is több szabadságuk volt, mint a későbbi kapitányok idejében. Jöttek a közeli Buzalka-féle táncteremből, ahol a cselédlányokat a kitűnő táncmesterek jobban megtanították táncolni, mint úrnőiket a jogászbálon... Jöttek a messzi külvárosokból, a régi ferencvárosi temető környékéről, az újpesti vámtól, a Kőbányai útról, ahol mindig szerettek meghúzódni azok, akik a fővárosba csak látogatóba jártak. Jöttek a péklegények kvártélyáról, amely itt volt nem messzire a Nagydiófa utca és a Dohány utca sarkán, amikor kiütött Pesten a zsidók ellen a régen várt forradalom.
De jöttek az események résztvevői a szemközti Nemzeti Színház előadásáról is - pláne, ha a felvonások között szünet volt, és a nézők és színészek ráértek a Nemzeti Színház kapujában ácsorogni vagy a szomszédos Szikszay-féle sörházban frissen csapolt sör elfogyasztása révén kedvet meríteni a tragédia következő felvonásához is. Itt, a Kerepesi út „úri oldalán" az újonnan megnyílt Pannónia-kávéházból nézték a rendőrtisztek (Máltás Hugó, Szlávy György, Paupera), hogyan feszegeti a péklegények vezetése alatt a külvárosokból ideverődött tömeg a Fehér Hattyú hirtelen bezárt kapuját, ama Scharf Józsefet és fiát követelvén a fogadóstól, akivel számolni akarnak a tiszaeszlári gyilkosság miatt.
Az egyik az, hogy Shapira angol régiségkereskedő a Tízparancsolatnak egy ismeretlen példányát állította ki Londonban; a másik nevezetesség az volt, hogy egy Scharf József nevű, negyvenegy esztendős tiszaeszlári zsidó egyházfi a miskolci vonattal a fővárosba érkezett fiával és feleségével.
Az újonnan feltalált Tízparancsolat juhbőr szalagokra volt írva, és a Krisztus előtti 9-ik századból származott: az a tíz ember, aki ennek a kornak betűit ismerte a földkerekségen, már meg is fejtette a láthatatlan írás tartalmát. És Londonból világgá repítette a hír a Tízparancsolatot, amelyet Mózesnek diktált az Úristen.
A tiszaeszlári utas, aki börtönszagú, ócska télikabátjában a józsefvárosi pályaudvaron leszállott a miskolci vonatról, és komoly, kemény tekintettel körülnézett a hordárokon: ugyancsak arra volt predesztinálva, hogy másnap a földkerekség valamennyi újságjában megírják az ő csodálatos, börtönből való kiszabadulását, „babiloni fogságának" végét. Hordárra nem volt szüksége a reggeli utasnak, ott volt mögötte a felesége, egy parasztmenyecskésen öltözött zsidóasszony, aki a tekintélyes, megtermett külsejű Scharf úr ládáját cipelte. Ott volt mellette pufók képű, szalmakalapos, bámészkodó kamaszfia, aki a vörössapkás vasúti hordárokat „öreg katonáknak" nézte, és szalmakalapjával visszaköszöngetett a barátságosaknak, akik mindenáron a „Lencsi" kezéből akarták a faládát kisegíteni. De „Lencsi" nem engedett.
Az újonnan felfedezett Tízparancsolat szövege nem sokban különbözött a régen ismert mózesi Tízparancsolatétól. Ezt sem na- gyon tartották meg az emberek: valószínűleg az új Tízparancsolat se lesz nagyobb hatással a világra, még akkor se, ha a régiségkereskedő megkapná érte a tízmillió forintot, amit az angol múzeumtól kér.
***************************************************
… Pestnek (a budai részeket nem számítva) csaknem háromszázezer lakosa volt már akkor.
Ez a háromszázezer ember mozdult meg, mintha elektromos szikra érte volna, amikor estefelé híre futamodott, hogy a végzetes zsidók, Scharf és fia, akik miatt csaknem lángba borult Magyarország egy esztendő előtt és alatt: Pesten a Fehér Hattyúban megszállottak.
A Londonban kiállított és újonnan feltalált Tízparancsolat alig látható betűiből ugyanezt a parancsot is kihüvelyezték az írástudók:
„Szívedben ne táplálj gyűlöletet felebarátod ellen. Én vagyok az Isten, a te Istened."
De amikor Pesten ezen az augusztusi keddi napon a két Scharf neve végighangzott az utcákon, a Hatvani kaputól, amelynek közelében a Fehér Hattyú állott, a Központi személypályaudvarhoz címzett kávéházig, mintha megbolondult volna minden lakos, és az utcákra sietett, és elfelejtette még a régi Tízparancsolatot is, nemhogy az új Tízparancsolattal törődött volna.
****************************************************
Honnan jöttek azok az emberek, akik a Fehér Hattyút estére körülvették, és Scharfék kiadatását követelték a zsidó fogadóstól?
Jöttek ötezer esztendő messziségéből, amikor az első zsidók felbukkantak a földön, s magukat Isten választott népének nevezték; jöttek a pesti külvárosból, ahol soha annyi gonosztevő nem bujkált, mint éppen Thaisz főkapitány idejében; jöttek a szemközti Nemzeti Színházból, ahol Shakespeare komédiáit játszották, és Sir John Falstaff hadaiban szolgáltak mint nézők és statiszták a karzaton.
Jöttek az örök kíváncsiakból, akik nélkül egy kéményseprő se futamodhatik végig a Józsefvárosban, ha a kémény tüzet fogott; jöttek a Síp utca és a Kerepesi út sarkán álló Österreicher-kávéházból, ahol alsóbbrendű latrok és magukhoz való nők töltötték mulatozva, dalolgatva az idejüket. A férfiak helyett később, miután a rendőrök megkötözték őket kezüknél, lábuknál: a nők vették át a harcosok szerepét, miután Thaisz főkapitány idejében a nőknek is több szabadságuk volt, mint a későbbi kapitányok idejében. Jöttek a közeli Buzalka-féle táncteremből, ahol a cselédlányokat a kitűnő táncmesterek jobban megtanították táncolni, mint úrnőiket a jogászbálon... Jöttek a messzi külvárosokból, a régi ferencvárosi temető környékéről, az újpesti vámtól, a Kőbányai útról, ahol mindig szerettek meghúzódni azok, akik a fővárosba csak látogatóba jártak. Jöttek a péklegények kvártélyáról, amely itt volt nem messzire a Nagydiófa utca és a Dohány utca sarkán, amikor kiütött Pesten a zsidók ellen a régen várt forradalom.
De jöttek az események résztvevői a szemközti Nemzeti Színház előadásáról is - pláne, ha a felvonások között szünet volt, és a nézők és színészek ráértek a Nemzeti Színház kapujában ácsorogni vagy a szomszédos Szikszay-féle sörházban frissen csapolt sör elfogyasztása révén kedvet meríteni a tragédia következő felvonásához is. Itt, a Kerepesi út „úri oldalán" az újonnan megnyílt Pannónia-kávéházból nézték a rendőrtisztek (Máltás Hugó, Szlávy György, Paupera), hogyan feszegeti a péklegények vezetése alatt a külvárosokból ideverődött tömeg a Fehér Hattyú hirtelen bezárt kapuját, ama Scharf Józsefet és fiát követelvén a fogadóstól, akivel számolni akarnak a tiszaeszlári gyilkosság miatt.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ezzel szemben mindmáig bőséges muníciót szolgáltatnak Bary József emlékiratai több, mint 800 oldalon. Az antikvár példányon nagyítás során jól olvashatóvá válik az újrakiadás éve (1942), a példányszám (8000) és a példányon megjelölt tulajdonos beszerzési éve (1944). A Gede Testvérek persze a rendszerváltás után, a demokrácia légkörében szlalomozva ismét kiadták. Korábban több ízben adta ki a Püski kiadó... - sok egyéb kiadvány társaságában...
****************************************************
És augusztus 2-a a Porrajmos - a roma vészkorszak, a roma holokauszt emléknapja...
És augusztus 2-a a Porrajmos - a roma vészkorszak, a roma holokauszt emléknapja... ˇ
Egy újságcikkből:
Az 1930-as évek Németországára emlékeztet napjainkban a magyar társadalomban tapasztalható kisebbségellenesség - mondta Kállai Ernő kisebbségi ombudsman pénteken Budapesten, egy, a roma holokausztról szóló nemzetközi konferencián -, azok a kampányok, azok a bűnbakképző mechanizmusok és az a fajta társadalmi támogatottság, ami akkor is megvolt, úgy tűnik, hogy itt is formálódik. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a politikusok nem ismerték fel ennek a veszélyét, hogy ezt meg kellene állítani...
