Gyönyörű-szomorú könyv...

ˇ

Requiem egy városért ~ az újbarbarizmus bűnei...

Sokat járok mostanában ebben a negyedben (a budapesti zsidónegyed), de nem találom azt, ami gyerekkoromban volt ott, amikor a Király utcában Rebi nénit látogattuk, aki fiával - Zolival - éppen abban a házban lakott, amely szembenéz a Kis Diófa utcával...

[Rebi néni... Nagyanyai nagynéném, akit annyira megviselt a német megszállás, hogy - noha jószerint német anyanyelvű volt - esküt tett: soha többé nem ejt ki német szót a száján... Sokat vitatkoztam vele kiskamaszként, miszerint Goethe meg a többiek nem tehetnek Hitlerről... Meg az is bosszantotta őt, hogy elítéltem a halálbüntetést még a háborús főbűnösök esetében is, a nyilvános kivégzéseket pedig a résztvevő tömeg vonatkozásában is szörnyűnek minősítettem...

És a fia, Zoli... A Török Patika rt. könyvelője (a főkönyvelő - mondtuk mi, gyerekek), naponta végigbaktatott a Király utcán a hivatalig. De az a ház is más lett (ha szerencsére nem is bontották le), és tessék csak nézni a régi és új kövezetet a képen!]

Egyszóval a mai negyedben nem találom a kis, megkeseredett Rebi néni nyomát. Nem látom a vastag szemüveges Zolit, amint reggel baktat az utcán...

A házak földszintjein olyan boltok sorakoznak, amelyeknek szinte semmi közük a negyed hagyományos életéhez. Az utcák egy részét gyorsan romló sétáló utcás kövezettel látták el, mint sok helyen a városban...

Szóval - és akkor nem beszélek még a pusztításról, ami folyik - eltűnőben ez a városrész... a "lakóházak a zsidó negyedben" - ahogy a szerény alcím jelzi. Lábass Endre fényképeivel... Mert hiszen sokkal többről van szó, mint lakóházakról! Házak, amelyek őrizhetnék - megőrizhetnék! - az eltűnő életet, ha nem pusztítanák el őket!...

Maga Perczel Anna írja a könyv bevezetőjében:

"Ami… megmaradt, most veszélyben van. Egyre gyorsabb ütemben bontják a negyed lakóházait, változtatják meg utcáinak jellegét. Az épületekkel, utca­szakaszokkal együtt eltűnnek a lakók, a szokások, a történelmi tradíció. Az értékes épületek helyét pedig kirívóan értéktelen, egyben túlméretezett újak foglalják el."

Miért?!... Ugyan miért?!...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

V.ö.: ITT; ITT

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Irók Boltja

1061 Budapest, Andrássy út 45.

~ 2008. május 28. (szerda) 16 órakor

Perczel Anna: Védtelen örökség – Unprotected Heritage

Bemutatja: Ikvai-Szabó Imre és Konrád György

Vendégünk: Perczel Anna és Lábass Endre

Megesett a "bemutató"... Én úgy éreztem magam, mintha egy Mikszáth-regényben történtek volna a dolgok köröttem...

Az alpolgármester - társasági "asszociációkkal" tüzdelt - felszólamlásából kiderült, hogy tűrhetetlen, ami történik, ám ő, mitse tehet... noha ő holnap beterjeszti...

["Mert a mameluk hátából szíjat lehet hasítani, barátom, és még csak meg se jajdul, méltóztass nekem elhinni, mert én ismerlek benneteket; de ha egyszer megérkezik az ideje, mint a kecskének a kapaszkodási ösztön, a macskánál a vándorlási vágy, ha egyszer elkezd a delegációba vagy a pénzügyi bizottságba kívánkozni, akkor vagy be kell oda mennie, vagy renitens lesz. Nem így van?" Mikszáth Kálmán: Két választás Magyarországon ~ Függelék - Katánghy bejut a pénzügyi bízottságba - 1897]

A tudós és feddhetetlen felszólaló beszorulva önnön kényszerébe mit tehet: egyetért az előtte szóló alpolgármester úrral...

A független író gyerekkortól öregkorig szlalomozik az emberi baromság és szörnyetegség maradványain... Abbahagyhatatlan szövegáradat...

Szédelegve, elkeseredetten kitámolygok a hőségverte Liszt Ferenc térre, talán némi felüdüléshez juthatni odakint.

A negyedet eközben folyamatosan bontják...



A könyv szomorúan gyönyörű... Milyenek is voltak a dolgok, milyenek voltunk a huszadik században, meg az ezredforduló idején...? Meg folyvást... mindig...

Loss of the Future...