Beuys, Boulez és a melegek,..

ˇ

(Egy néhány éve készült írásból…)

ˇ
Mottó: Ha valami nem tetszik, leg­először azt kérdem: vajon miért nem tetszik az a valami. Egyhamar rájön az ember, hogy ennek nincs oka. Ha legyőzzük nemtetszésünket, a világ nyitottabbá válik. -
[Cage]

ˇ
Bizonyára magyarázattal tartozom: hogyan került a címben egymás mellé a három "hangkép"? Nos a dolognak egyféle szubjektív magyarázata van. Az elmúlt hetekben-napokban e három "hangkép"-pel kapcsolatban váltam szinte vígasztalhatatlanul szomorúvá. Sok szó esett e dolgokról...

Rövi­den utalok rá: 1. Beuys - Nádori Lídia védi meg neves "szobrászunktól", aki szemétdombra szánná, a minap Itáliába szakadt "festőművészünk" támadja Nádori Lídiát, s főleg München város elöljáróságát (ez utóbbi Beuys-produktumot vásárolt, te­hát vagy korrupt vagy hülye), s megint egy Madridba szakadt festőművészünk megvédeni látszik Beuyst.., hogy csak azt idézzem, amit olvastam; 2. Boulez - nálunk járt, s elve­zényelte Bartók néhány művét (csak televízióban hallottam-néztem, s ott nem éreztem oly silánynak, mint a kritikákban volt szerencsém olvasni-hallgatni). 3. Melegek - a szigeten sátort vernének, hogy nyíltan beszélhessenek problémáikról, s megértessék magukat azokkal, akik nem értik őket. Polgármes­ter éberen lecsap (semmi politika, semmi jövő évi választás,semmi főpolgármesterség), a tiszta aggodalom, az ífjúság párás szemmel történő védelme a kísértés, a lehetséges sátán patája ellen, borzasztó.
A két első tényező (Beuys, Boulez) könnyebben megússza, mert látszólag nincsen szó mélyebb rétegekről, már ha valamiféle pszichológiai megközelítéssel próbálkozunk. A harma­dik tényező azonban mély rétegeket érint, mindenkinek van e téren lelki mondandója. Ez a mondandó lehet egyszerűen toleráns, magyarul megengedő, ami persze nem jelent a dolog mellett szó­ló propagandát, hanem mindössze tudomásulvételét valaminek, ami van, s amiről a szaktudomány (szexológia) már évtizedek óta kijelenti, hogy nem aberráció, nem "hiba", nem torzulás, hanem jelenség. Ebben a vonatkozásban tehát a homoszexualitás és a heteroszexualitás azonos értékű jelenség, a problémát minden bizonnyal az okozza, hogy az előbbi a kisebbség, az utóbbi pedig a többség. Dehát - mondják -az előbbi nem vezethet gyermek­áldáshoz, ezért torz. Csakhogy - hölgyeim és uraim! - az utób­bi sem vezet gyermekáldáshoz. Hogy jól megértsük: egy olyan házaspár, aki a polgári család kerekeihez és szobáihoz három gyereket is készítene, bő rátartással tízszer kell találkozzék heteroszexuális értelemben, ha jól megválasztja az időt még ennyi se kell... Akkor tehát tíz aktus = három gyerek. Most már mit csináljunk azzal a többezer aktussal, amelyet ez a pár nemhogy nem gyerekcsinálás végett „lejsztol”, de ráadásul mindent megtesz a gyermekáldás megakadályozására. Így teszik ezt azok is, akik nem veszik maguknak a fáradságot, hogy végiggondolják: mit mondanak, illetve hogyan élnek...
Kísértetiesen hasonlít a helyzet mondjuk Beuys eseté­ben. "Én ugyan behatóbban nem ismerem a nevezett ,művészt', né­mely munkájáról azonban hallottam, olvastam egyet s mást" - írja Itáliába szakadt "művészünk". Nos, én is olvastam egyet s mást Beuysról, sőt vettem magamnak a fáradságot, s az ő szövegeit is igyekeztem megismerni, s éppen az ellenkezőjére jutottam: egy meghatározó jelentőségű művészről lehet itt szó... Most hát mi van? lehet, hogy mielőtt lehülyézünk valakit, érdemes elgon­dolkodni azon: mit is teszünk. Egy mentség van erre a megoldás­ra: Beuysszal kapcsolatban tényleg könnyebb hülyézni, mint a tevékenységét kicsit alaposabban szemügyre venni. Vagyis elő­ítéletet könnyebb alkotni, mint ítéletet. Mert ha egysmás ol­vasgatás alapján nyilvánosan eltángálunk egy mégiscsak jelentős valakit, ha ennek alapján védelmünkbe vesszük azt, aki szemét­dombra utalja művésztársa munkáját, akkor bizony egyszerű pél­dáját adtuk az előítéletes gondolkodásnak, amiből a melegek ese­tében akár "buziverés" is következhet..,
Boulez esetében talán egy parányit problematikusabb a dolog. Több minden keveredik itt. Mert ugye Boulez, aki e század egyik igen jelentős komponistája, aki igen jelentős karmester, aki igen jelentős szervező, aki létrehozta a világ egyik legjelentősebb modern zenei kutatóintézetét, vagyis akinek egyik résztevékenysége is elégséges lenne másnak tel­jes életműként, hát az többet érdemel, minthogy összefüggései­ből kiragadva pikirt tálalásban utalunk a nálunk teljesen isme­retlen darmstadti előadására (Schönberg halott címen), amelyben egyébként Schönberg kései akadémizmusát tette birálat tárgyává, valószínüleg sok igazsággal, de mégiscsak furcsa, hogy ma egy parányi bök-mondattal itt védjük meg Schönberget Bouleztől. S az, hogy Boulez kompozicióit kevesen ismerik, egyáltalán nem Boulez vétke, hiszen lemezeinek száma igen nagy! És akkor jutunk el ahhoz, hogy Boulez szerint Bartók korai és kései kor­szaka kisebb jelentőségű, mint a középső, hogy szóval a Zene, meg a Szonáta két zongorára és ütőkre Boulez számára fonto-
sabb, mint mondjuk a Kossuth-szimfónia vagy a Concerto. És itt csak rövid megjegyzés: mostanában sok szó esik arról, hogy miképpen került a Concerto-ba a giccses motívum az operettből, a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország... Honvágyként, nosztal­giaként aligha merem elképzelni, mert ez Bartók le­kicsinylése volna. Ráadásul nem magyarázná a motívumot követő furcsa, harsogó, iszonyzenét, ami arra utal, ami mifelénk a Concerto keletkezése idején történt. Úgyhogy inkább keserű legyintésnek érzem, rezignált lemondásfélének.

De ez csak kitérő. Miért ne mondhatná Boulez, hogy mit szeret jobban Bartókban és mit kevésbé. S ez még akkor is így van, ha történetesen a budapesti előadásba hibák csúsztak. Ami nem elsősorban a karmesteren múlik, inkább a holtfáradt, egész éjjel ideutazó zenészeken. Boulez felfogása lehet itt ingerlő. Ő ugyanis semmiféle érzelgősségre nem hajlandó. Pengefegyelmü és pontosságú intellektuális művész. [ Na de persze, az agogika!] Ligeti György mondta, hogy Boulezért tűzbe tenné e kezét... Akkor is, ha életműve mikroszkópikus... (Csak említem, hogy Webern teljes életműve négy lemezre ráfér, tehát igy olcsón hozzáférhető, de talán ezért mégsem olcsó!)
Persze a modern zenével, a modern képzőművészettel talán könnyebb mégis a helyzet. Ha félretesszük nemtetszésün­ket, netán le is győzzük nemtetszésünket. Ehhez energiákra van szükség. És valóban az a meggyőződésem, hogy a melegekkel kapcsolatos előitéletek oszlatásához is energiákra van szükség. S főként arra, hogy a létező előítéletek hátán senki se próbál­kozzék azzal, hogy népszerűbbé váljék.