Heidegger ~ Hölderlint olvas...

Egy "romantikus öregúr" önarcképe. Döbbenetesen izgalmas élmény. Ebből a felolvasásából több derül ki Heideggerről, mint egynémely életrajzból. A Fekete-erdő romantikus alkatú szülöttje nem véletlenül szegődött a "romantikus" Hitler nyomába.

Elővettem gyorsan Bruno Ganz zseniális előadását, az ő Hölderlin lemezét. Ég és föld. Nem azért, mert Ganz, mint nagyszerű színész, jobban mond szöveget Heideggernél. Ganz nem játszik, nem ad elő, egyszerűen és pontosan értelmezi a szöveget. Nem tesz rá szükségtelen hangsúlyokat, nem változtatja dallamossá a hangját, csak hogy "szebb" legyen a szöveg. A szöveg - szöveg marad. Jelentése azonos Hölderlinnel.

Heideggernél a szövegből program lesz -önigazolás -, eltávolodik Hölderlintől és romantikus lélekvesztőjén átevez egy másik világba. ~ "Tisztátalan világ a romantika. Nem akarom, hogy sok közöm legyen hozzá" - írta naplójában Thomas Mann 1936-ban (emigrációban volt már ekkor, míg Heidegger ekkortájt lett a náci párt tagja)... Pedig ő sem beszélt a korról - hogy Pilinszky Jánosra utaljak -, hanem Kafka. Ám Kafka nem érte meg Heidegger "korát", s a szomorú valóság, hogy végülis Heidegger beszélt a korról!

Egyszóval nagyon izgalmas tanulság ez a régi bakelit Heidegger-lemez.

A hang, a hangszín, az akcentusok, a szándék - megannyi biztosan nyomonkövethető jel...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Csak jel vagyunk, s mögötte semmi,

kín nélkül vagyunk, s már-már elfeledtünk

beszélni is a messzi idegenben.

[Hölderlin: Mnémoszüné]