Saturday, September 08, 2007



















~~~~~~~~~
2007. szeptember 8. Magyar Televízió (m2) 11.25: Hagyományok Háza ~ Benne egy film:
Vének
~~~~~~~~~~~~~~~~
Csak véletlenül akadhatni rá erre a filmre. Nagyszerű dolog, amint az amerikai blues-muzsikus és a csángó hegedűs meg a felesége együtt muzsikálnak egy falusi házban. De miért nem adják többször? Többet ér mint ezernyi kerekasztal-beszélgetés, locsogás a másság megbecsüléséről. Olyan természetesen voltak együtt a színesbőrű amerikai blues-zenész és a magyar közönség...
~~~~~~~~~~~~~~~~~
"Az est fénypontja az énekes-gitáros Big Lucky Carter és Zerkula János gyimesi vak hegedűs közös fellépése volt. Big Lucky Carter Jancsó Miklós társaságában az egyik díjazottja volt a most létrehozott Párhuzamos Kultúráért Díjnak, 78 éves, a Tennessee állambeli Memphisből, nyolc éve adta ki első lemezét, blues-minimalista, témái sötétek. Játszott egyet ő, aztán játszott egyet Zerkula, és az őt gardonon kísérő Fikó Regina, három gyimesi pár még táncolt is hozzá… Világzenei jam session…" (Vágvölgyi B. András)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Zerkula János a MEDIAWAVE Fesztivál alapemberének számít. Szinte minden évben fellépett valamilyen formában a fesztiválon. 2002-ben a fesztivál nyitóünnepségén megkapta a „Párhuzamos kultúráért” díjat. Legemlékezetesebb fellépése egy különleges találkozás volt, ahol Big Lucky Carter, akkor 82 éves (2002) archaikus blues muzsikussal zenéltek, a végén közösen is. Big Lucky Carter már sajnos nem lehet közöttünk, 2003-ban elhunyt. Találkozásukat az azóta szintén közülünk eltávozott Magyar n. Attila „Vének” című filmje őrzi. Jani bácsi azonban itt van köztünk.
Gyimes, a Kárpátok magas hegyei közé szorított kis völgy (a történelmi Magyarország megkeletibb csücske), a maga három településével, elzártsága révén megőrizte a magyar népzenei kultúra egy sajátos szeletét. Jani bácsi e kulturális örökség legfőbb hordozója.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~
„Ha megkérdeznék, mi a Mediawave, gond nélkül a Vének című filmet (r: Magyar n. Attila) ajánlanám megnézésre, amely Big Lucky Carter és Zerkula János, valamint felesége, Regina találkozását rögzítette egy faluház pincekoncertjén, a 2001-es Mediawave idején. Azt gondolnánk, nincs két egymástól távolibb zenei jelenség, mint a Mississippi vidékéről származó blues-zenész és a gyimesi hangszeres páros. Miután egymást követően zenélgettek (a gyimesi dallamokat néptánc is kísérte), az egyik country-dallamnál, az elektromos gitár mellé Zerkula is bekapcsolódott hegedűjével, Regina pedig az ütős gordonnal. A következő számnál a gyimesi táncdallamok alá játszott Big Lucky. Ilyen a fesztivál is, harmonikus együttélése ősinek és modernnek, tengerentúlinak és kelet-európainak, megőrzött és továbbfejlesztett hagyománynak” (Lalík Sándor)

Tuesday, September 04, 2007




Érdekes balett - DVD-n elérhető - Susan Buirge koreográfiája.




Ebben az esetben a zene talán még érdekesebb - sajnos külön nem érhető el.






zenéje kitünő effekt-zene a szó legjobb értelmében...

Life

Sunday, September 02, 2007





Exitium et Divinitas
ˇ
Nimmermehr
(Excommunicatio)
ˇ
Soha többé, soha többé vissza
nem térsz a városokba,

soha többé nem kondul fejed
fölött a nagy harang.

ˇ
Kurtág György: Kafka-Fragmente/6
~~~~~~~~~~~~~~~~
Henryk Górecki: The Symphony of Sorrowful Songs (Symphony No. 3.) Belehallgatni: ITT
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A lictorok hagyatéka…

1938-ban úgy tetszett: minden rendben van. A múltba veszett a terror minden válfaja, pedig húsz év se telt azóta. Lassan feledésbe merült a világháború minden proja és kontrája. Fájt a Trianon…
És megszületett az első törvény, korlátozandó egyes születésük okán megkülönböztethető magyar állampolgárok jogait…
1931-ben, karácsonyi számában a Münchner Illustrierte Presse cikkírója képtelenségnek tartotta, hogy egy szélhordta, kelekótya alak valaha is hatalmat ragadhasson magához a demokratikus Németországban. Alig néhány nappal több telt el, mint egy év s az az alak a legfőbb vezér lett, minden idők legkegyetlenebb háborújának szülőatyja. Választotta jelvényéül az ősi jószerencse vagy halhatatlanság jelvényét aszerint, hogy az ősi Indiára vagy Kínára gondolt. De ma aligha választaná a szvasztikát (horogkereszt) Németországban senki valamely mai mozgalomhoz azt hangoztatva, hogy az ősi jószerencsét vagy halhatatlanságot hirdeti, hiszen a modern-kori horogkereszt a nácizmust jelenti.
Olaszországban egy másik vezér az ókori római lictorok jelvényét tűzte mozgalma zászlajára. A lictorokét, az ókori „hivatalszolgákét”, akik a bárddal ellátott veszőnyalábbal (fasces) biztosították hivatali főnökeik mozgását. De ma aligha választaná ezt a jelvényt senki valamely mai mozgalomhoz abban a hitben, hogy a lictorok jelvényét használja, hiszen a modern-kori vesszőnyaláb a fasizmust jelenti.
Magyarországon egy másik vezér egy ősi zászlót választott jelvénye hordozójává, a régi dicsőség napjaira akarván utalni ezzel. De ma aligha választaná ezt a zászlót senki valamely mai mozgalomhoz abban a hitben, hogy az ősi zászlót használja, hiszen a modern-kori árpádsávos zászló a hungarizmust, a nyilas terrort jelenti.
Vagy mégis? És akkor…?
Ha bárki – fiatal vagy öreg, hívő vagy hitetlen, férfi vagy nő, miniszterelnök vagy templomszolga, – azért kel ki, hogy ez a jelvény ne hozza vissza a terror és emberirtás árnyait, akkor hisztériát kelt?
A holokauszt tagadóknak senki nem teszi fel a kérdést: látták-e, amikor marhavagonokba zsúfolva férfit-nőt-aggastyánt-csecsemőt ismeretlen helyre hurcoltak? Vagy a marhavagonos utaztatás rendjén való volt, legfeljebb a gázkamrák és a krematóriumok bűze-füstje csípi a tagadók szemét? A szörnyűségeket elindító korlátozó törvények rendben voltak? A jelvények jelezte iszony nem maga a vész?
Miért nem lehet kereken kimondani: aki ma árpádsávos zászlók vagy jelvények árnyékában hirdet bármit problémáink megoldására, aki csak kacsint feléjük, aki áldást ad rájuk, aki csak hallgat, az – akárhogy csűri-csavarja - nem nemzeti hagyományainkat ápolja, hanem a nyilas terrorral vállal közösséget.
Nem elégséges érv az, hogy ma a nácizmus feltámadásának nincsen meg a történelmi és politikai lehetősége. A fasizmus minden pillanatban feltámad, amikor bárki aktuálissá teszi – akár csak jelvényeinek, zászlóinak, jelszavainak, észjárásának felelevenítésével. A fasizmus mindig veszélyes, mert fertőz és fertőzötté tesz.
Vagy meg kell várni, amíg majd cselekszik is?



Budapest-Újpalota ~ 2007. szeptember 1.

Kínai bútoráruház...

A bútorokat fényképezni tilos!

Vajon miért?...

Friday, August 31, 2007



TonyPalmer iszonyú-gyönyörű filmje most
DVD-n elérhető

























Napjainkban!...





Thursday, August 30, 2007


Laura Betti több Pasolini-film színésze volt, de más rendezőkkel is dolgozott (pl. Fellini).
A filmet a Duna Televízió sugározta augusztus 27-én, hétfőn este.












ˇ
ˇ

Az élet teljes értelmetlenségének felismerése birtokában is lehet értelmesen élni...



Sunday, August 26, 2007

A Magyar Televízió (m2) műsorára tűzte Lian Lunson filmjét: Leonard Cohen ~ I'am Your Man

DVD-n is hozzáférhető: ITT

~~~~~~~~~~
Azért azt a "személyt" megnézném magamnak, aki a címet lefordította!
Az eredeti "I'm Your Man"-ből (ez egyébként Cohen egyik nagyon ismert songjának a címe és refrénje is egyben) a fordításban ez a teljesen kretén szöveg lett: "Én itt vagyok neked". Ez az ostobaság a legalpáribb obszcenitással felér...! Vajon hány ostoba agyon ment át ez a képtelen szöveg anélkül, hogy feltűnt volna: primitív, provinciális, stupid és hazug... Rettenetes volt Cohen magyar hangja is, semmi köze nem volt Cohen-hez. Teljesen elveszett ebben a buta, fontoskodó és okoskodó hangban Cohen meleg embersége és intelligenciája... Az eredeti DVD-n - szerencsére - mindez nem zavarja az eredeti szándékokat...











Wednesday, August 22, 2007

Egy árnyék...








ˇ
Edgar Allan Poe
ˇ
SHADOW - A Parable
Yea! Though I walk through the valley of the Shadow — Psalm of David
Ye who read are still among the living; but I who write shall have long since gone my way into the region of shadows. For indeed strange things shall happen, and secret things be known, and many centuries shall pass away, ere these memorials be seen of men. And, when seen, there will be some to disbelieve, and some to doubt, and yet a few who will find much to ponder upon in the characters here graven with a stylus of iron.
The year has been a year of terror, and of feelings more intense than terror for which there is no name upon the earth. For many prodigies and signs had taken place, and far and wide, over sea and land, the black wings of the Pestilence were spread abroad. To those, nevertheless, cun­ning in the stars, it was not unkown that the heavens wore an aspect of ill; and to me, the Greek Oinos, among others, it was evident that now had arrived the alternation of that seven hundred and ninety-fourth year when, at the entrance of Aries, the planet Jupiter is conjoined with the red ring of the terrible Saturnus. The peculiar spirit of the skies, if I mistake not greatly, made itself manifest, not only in the physical orb of the earth, but in the souls, imaginations, and meditations of mankind.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

ÁRNY
Parabola (Részlet)
Még ha a halál árnyékának völgyében járok is... Dávid zsoltára (XXIII)
Ti, akik olvastok, még az élők között éltek: de én, aki írom ezt, már addig rég elköltöztem az árnyak országába. Mert való­ban, különös dolgok fognak történni, s titkok fognak föltárul­ni, és sok század fog elmúlni, mire e jegyzetek emberi szem elé kerülnek. S ha napfényre jutnak, sokan lesznek a hitetlenek, so­kan a kétkedők; mégis lesznek páran, kik sok tűnődnivalót lel­nek e jegyekben, melyeket vas stílusom idevés.
Az év a rémület éve volt, s még a rémületnél is mélyebb érzé­seké, amikre nincs név ezen a földön. Mert sok csodák és jelek történtek, s széltében-hosszában, szárazon s tengeren, a pestis fekete szárnyai borították a látóhatárt. Ám kik a csillagokban olvasnak, azok előtt nem volt ismeretlen, hogy az ég állása bal­jóslatú; s számomra többek közt - ki a görög Oinosz vagyok - nyilvánvalónak látszott, hogy most érkezett meg ama hétszáz-kilencvennegyedik esztendő fordulója, amikor a Jupiter bolygó a Kos-jegybe lépve, együttállásba kerül a rettenetes Szaturnusz vörös gyűrűjével. Az egek különös befolyása, ha nem tévedek szerfölött, nemcsak a földkerekség fizikai változásaiban nyilat­kozott, hanem az emberek lelkében is, képzelődéseikben s tűnő­déseikben.
(Babits Mihály fordítása)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Heiner Goebbels két munkájában is Poe fenti művére támaszkodik. Az egyik egy rádiójáték(Shadow).




~~~~~~~~~~~~~~~
A másik egy színházi darab (Black on White), amelynek a hanganyaga megjelent CD-n, a színházi előadás felvétele csak videokazettán (sajnos már kaphatatlan).

Monday, August 20, 2007



Osvaldo Golijov Márk Passióját a Bach jubileum kapcsán Helmuth Rilling kezdeményezésére mutatták be. (Bővebben: ITT)


Annak idején az ősbemutatót a 3SAT német televízió csatorna közvetítette. Eddig DVD nem jelent meg (itt a látvány is különleges!), a CD azonban kapható.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Most felújították, részben az ősbemutató szereplőivel (lásd:
New York Times), Robert Spano vezényletével.

Saturday, August 18, 2007







Ez a Pécsi Periszkóp Rádió!





A műsor hallgatható:
Pécs belvárosában az Fm 97.1. Mhz frekvencián (lásd
térkép), valamint

Interneten:
160 kbps mp3 formátumban32 kbps mp3 formátumban

























Hangtöredékek ~ "A száraz ágak"

2007. augusztus 18-án szombaton 14.00 - 15.00
2007. szeptember 8-án szombaton 14.00 - 15.00

Letölthető az  archivumból  (A műsor jele: Jozsef A.mix.mp3)

Szövegek:

József Attila írásaiból (versek, prózák)

A szövegek többségét Kálmán György előadásában halljuk.


További hangok: Bács Ferenc, Bán János, Szokolay Ottó

ˇ

ˇ



Zenék:
ˇ
1. Fever Asym: Place

2. Julia Wolfe: Dig Deep

3. Michel Richard Delalande: De Profundis

4. Roberto Maldoror Manfredini: Mishimasbadhabit

5. Giovanni Battista Pergolesi: Stabat Mater

6. David Lang: Cheating, Lying, Stealing

7. Kurtág György: Songs of Despair and Sorrow op. 18.

8. Giacinto Scelsi: Duo für Violine und Violoncello

9. Erik Mikael Karlsson: Anchorings - Arrows

10. Shuya Xu: Taiyi

11. David Arzouman: Precipitation

Hangtöredékek ~ kommentárokkal; "A száraz ágak..."
2007. szeptember 1. szombat 14.00 - 15.00
2007. szeptember 15. szombat 14.00 - 15.00
Letölthető az  archívumból (jele: Jozsef A. comment.mp3)

Friday, August 17, 2007



Sartre egyik művét kerestem a könyvesboltban...

C-vel (?) - kérdezte a korosnak egyáltalán nem mondható kisasszony...


Szegény drága Egry Gyula tanár úr! Egykori latin tanárom, aki sokszor mondta: kevés olyan szakma van,
amelyben nem veszed hasznát a latinnak...

Lásd még: ITT


Hát persze, ha a kisasszony még életében soha nem látta leírva Sartre nevét! Ami egy mészárszékben nem tartozik a súlyos hiányosságok közé. Én azonban könyvesboltban jártam a minap...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
De végülis az ötvenes évek eléggé poklos Magyarországán Egry tanár úrral imígyen leveleztünk:




Thursday, August 16, 2007

Wednesday, August 15, 2007

Furio Bordon Holdfogyatkozás (Le ultime lune) című darabját adta a Duna televízió (még július 3-án!) - Darvas Iván főszereplésével.

A színdarab második felének egy részlete - az öregember monológja - látható volt a Marcello Mastroianniról készült portréfilmben: Emlékszem, igen, emlékszem (könyvalakban is megjelent!) - minthogy ez volt Mastroianni utolsó szerepe. ˇ
A darab nem mondható különösebben jónak, igazságai annyiban igazságok, amennyiben a közhelyek - bármily szomorúak legyenek is - igazságok is egyben.
Viszont alkalmat adott a két kiváló színésznek idős korában egy-egy nagyszerű alakításra...
ˇ
És Mastroianni idézte még Franz Kafka írását:
ˇ
A szomszéd falu
ˇ
Nagyapám mondogatta mindig: - Az élet megdöbbentően rövid. Most, ahogy visszaemlékezem, úgy összezsugorodik, hogy például alig értem, fiatal koromban hogyan szánhat­tam rá magam arra, hogy a szomszéd faluba lovagoljak, és ne féljek attól, hogy - eltekintve a szerencsétlen véletlenek­től - még a megszokottan, szerencsésen eltelő élet hossza sem lesz elegendő egy ilyen lovaglásra.

Tuesday, August 14, 2007

Mérleg?!...















Az ember - már aki! - olvas-olvas... élethosszant...

ˇ

ˇ
ˇ
ˇ
ˇ
ˇ
ˇ
ˇ
ˇ
"Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél."

József Attila
ˇ
És közben - szinte mellesleg, mindössze "összegyűlt" rezignációja meg alapos csömöre okán - rájön (rá kell jönnie!), hogy Thomas Mann magas színvonalú, kultúrtörténeti és filozófiai ismeretterjesztés... Hol van a titok?
Amott meg? Ott a csontvázmeztelenné tett (Beckett), vagy körülbeszélt (Kafka), vagy minimalista formába burkolt (Bernhard) rejtőzködő titok!

Sunday, August 05, 2007


Greta Garbo és Melvyn Douglas

ide-oda...

a Duna televízió ezúttal mégiscsak egy igazi hollywoodi Ernst Lubitsch- giccset mutatott be, amely propagandafilmnek is gyengén sikerült. Vagyishát, ha ilyen lett volna az a világ!?

Érdekes, hogy mind Lubitsch, mind Garbo egyik nagy-nagy sikerének könyvelték el az 1939-ben készült filmet...

Thursday, August 02, 2007




Mindig is ugyanazt a széket használtam, éspedig abból a jó okból, hogy képtelen vagyok olyan alkalmatosságon ülni, ami nincs az én játékmódomhoz igazítva. Először is nem vagyok hajlandó olyan felületre ülni, amely nem merev - ez pedig eleve kizárja a hagyományos zongo­raszékeket. Egyébként a székemen már nincs is ülés - egy turné alkalmával valaki rálépett, amikor betették a repülő csomagterébe. Tehát azóta csak a kerete van meg, és hi­hetetlen, milyen kényelmes.

~~~~~~~~~~~~~~







Itt még volt a széken "ülés"...



~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Mi érdekli leginkább a rádióban?

Zongoristaként az az érzés teszi rám a legmélyebb benyomást, hogy egyet­len cél érdekében vagyok a stúdióban: azért, hogy muzsikáljak. Az igaz, hogy az emberi jelenlét, a pódiumjáték izgalma gyakran hozzáad valamit a játékhoz. Ám a rádióban az, hogy semmiféle vizuális hatás nem téríti el a figyelmet, és nem tünteti el a tolmácsolás esetleges hiányosságait, pozitívan befolyásolja a művészi attitűdöt. Számomra központi jelentősége van a tisz­tán zenei részletekre való összpontosításnak; és végtelenül egyszerűbb ehhez a koncentrációhoz eljutni, amikor az ember nem felelős azért, hogy a hall­gatónak vizuálisan is tessék.


Egy kérdőívből, amelyet a kanadai Rádió kérésére töltött ki a tizenkilenc esztendős Gould 1952 januárjában...


Gould harmincegy éves korában véglegesen szakított a koncertpódiummal, s azután kizárólag a rádióban és televízióban "lépett föl", s az utókor örömére rengeteg lemezfelvételt készített.