Itt még volt a széken "ülés"...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Mi érdekli leginkább a rádióban?
Zongoristaként az az érzés teszi rám a legmélyebb benyomást, hogy egyetlen cél érdekében vagyok a stúdióban: azért, hogy muzsikáljak. Az igaz, hogy az emberi jelenlét, a pódiumjáték izgalma gyakran hozzáad valamit a játékhoz. Ám a rádióban az, hogy semmiféle vizuális hatás nem téríti el a figyelmet, és nem tünteti el a tolmácsolás esetleges hiányosságait, pozitívan befolyásolja a művészi attitűdöt. Számomra központi jelentősége van a tisztán zenei részletekre való összpontosításnak; és végtelenül egyszerűbb ehhez a koncentrációhoz eljutni, amikor az ember nem felelős azért, hogy a hallgatónak vizuálisan is tessék.
Egy kérdőívből, amelyet a kanadai Rádió kérésére töltött ki a tizenkilenc esztendős Gould 1952 januárjában...
Gould harmincegy éves korában véglegesen szakított a koncertpódiummal, s azután kizárólag a rádióban és televízióban "lépett föl", s az utókor örömére rengeteg lemezfelvételt készített.
No comments:
Post a Comment