Szilveszter 2014

Már megint... Nyomogatom a tv távirányitóját. Vagy nyolcvan csatorna, uramisten! De nem és nem. És akkor egyszerre:

Téli hangulat... - mondja a műsorcím

Hallgathatod, nézheted örökkétig...

Giccs, bizonyosan. Retardált agyi termék, bizonyosan. De ma este - milyen szomorú! - ezt találtam a leginkább nézhetőnek!

"Ég a kunyhó, ropog a nád, szorítsd hozzád ezt a barnát.
Míg a barnát szorongatod, azt a szőkét elszalasztod."

Körülbelül ennyi... A nótát már én kényszerítettem hozzá!

Egyébként csak "ropog"!

És közben odakint robbannak a petárdák, megy a 

mámoros  háborúsdi...

Palotai Zsolt

52 tökéletes másodperc...

Így is lehet.

Zene - mozgás...

Hildegard von Bingen

Egy "modern" középkori nő

Hildegard von Bingen korának egyik legjelentősebb alakja volt. Élete harcokkal volt teli, gondolkodása eltért a koráétól. Mai szavakkal orvos, dietetikus, szexológus, politikus, zeneszerző, költő és drámaíró volt. Közben korában addig elképzelhetetlen szemlélettel vezetett egy apáca kolostort.

Könyvtárnyi anyag készült róla, akad még ma is, aki a magatartását vitatja. A huszonegyedik század szentje lett, 2012-ben avatták szentté.

Gondolkodása, írásai, amelyek orvosi és szexuális tanácsokat is tartalmaznak, valamint fő műve a Scivias (Tudd az utat), megannyi - mai szóval - lázadás a korszellem, az egyház ellen.

Idén új lemeze jelent meg(Vox Cosmica), a Hirundo Maris együttes előadásában. Az együttest Arianna Savall (Jordi Savall és Montserrat Figueras lánya) vezeti.

Az itt következő klipben néhány részletet idézek Margarethe von Trotta Hildegard von Bingen életéről készült filmjéből (Vízió), valamint a most megjelent lemezről.

A teljes (magyarul beszélő) film megtekinthető: ITT

Az Ordo Virtutum (Az erények játéka) című sequentiában - amelyből a filmen is látható néhány részlet - az egyetlen férfi szereplő az ördög, korántsem egyértelműen negatív figura, hiszen az apácákat az élet örömeire emlékezteti.

A teljes Ordo Virtutum is megtekinthető: ITT

Tomoko Mukaiyama

A Hollandiában élő japán zongoraművész nevét a Raszkatovéval együtt ismertem meg a minap (lásd: ITT ). Azután a YouTube-on megnéztem néhány produkcióját (linkeket is adtam), s világossá vált, hogy ez a művész valóban minden műfajban otthonos.

Játszik "komoly" zenét, kortárs művek tolmácsolója, de performanszok szereplőjeként is ismert. Annyiféle, mint a külseje. Az alábbi videóban néhány arcát is bemutatom.

És akkor ez a lemez: Zeneszerző nők. Persze azon lehet vitatkozni, hogy milyen alapja van az ilyen válogatásnak, de azon kevésbé, hogy a lemezen hallgatható komponisták - különböző származásuk és életkoruk ellenére - abban közösek, hogy nagyszerű zenét alkotnak.

Csak a figyelem felkeltése végett: Vanessa Lann zenéjében ott vannak az afro-amerikai dzsessz elemei,

Gubajdulina szerzeményében felfedezhetők a pravoszláv szemlélet  nyomai vagy

 Meredith Monk szerzeménye, amely a song, a dzsessz és a pop színvonalas keverékeként is érzékelhető.

Sosztakovics tanítványa, Galina Usztvolszkaja és a román származású Németországban élő zeneszerző -

Adriana Hölszky művei a kedvenceim közé sorolhatók.

A lemezen szereplő öt zeneszerző közül négyet igen jól ismertem (a blogom keresőjébe írva a nevüket, több bejegyzés is előhozható!). Az amerikai Vanessa Lann nevével eddig nem találkoztam.

Sokat lehetne mondani Tomoko Mukaiyama zongorajátékáról. Minden kompozíciót pontosan érzékel, s ha kevésbé avatott fül számára ezek a szerzemények talán nagyon "egy fán termettek", érdemes többször is belehallgatni, hogy a lényeges különbségeket is felfedezzük.

Az alábbiakban mind az öt zeneszerző művéből idézek részleteket.

Gabriel Jackson

Airplane Cantata

Valóban korszerű téma: Repülés vagy inkább repülő kantáta.

Mindenekelőtt: érdekes zene. 

(A repülés témakörben én csak Brian Eno repülőtéri zenéjét ismerem. Az azonban inkább a repülőterek ideges hangulatának nyugtatására készült.)

Jackson kompozíciójában a  kilenc tematikus tétel sokban különbözik, de hagyományos impressziókat keltő modern zene. A Repülés és a Leszállás "tétel" különösen érdekes. 

Az utolsó előtti tételben a narrátor a repülés-történelem fontos állomásait mondja el a kórus kíséretével. 

Az első tételben kitünő tenor produkció (Stephen Jeffes) hallgatható.

És a pianola. Ez a "gépzongora" a maga idején divatos volt. Lényegében a zongorajáték rögzítésére alkalmas hangszer, a zongorazenét előre, korábban papír majd fém lyukszalagra rögzítették. Ez a hangszer a későbbi technikák során jelentőségét vesztette, éppen ezért érdekes, hogy egy kortárs zeneszerző elővette. Igaz a hangszer remek, jószerint egyetlen "kezelőjével" (Rex Lawson).

A teljes kompozíciót idézem.

Kurtág György  &  Ligeti György

Szóló kompozíciók brácsára

Előadó: Kim Kashkashian

Az ECM lemezén Kurtág ciklusát (Jelek, játékok és üzenetek) valamint Ligeti  Szonátáját brácsaszólóra  hallgathatjuk.

Az alábbiakban három rövid Kurtág opusz (Levél Ligeti Verának; Kroó György in memoriam; Panaszos nóta) és Ligeti Veress Sándor emlékére komponált szonátája (Facsar) hallható

A Ronyec

Huszonöt éve halt meg Ronyec Mária

Alfred Schnittke

Összes (0-9) szimfóniája

(A ClassicsOnline-ról a hat lemez és a 61 oldalas kísérő füzet 4800.-Ft-ért letölthető!)

Schnittkéről joggal mondják, hogy polistiliszta. A szimfóniák olykor annyira különböznek egymástól, hogy azt hihetni: nem egy szerző művei. De bármilyen legyen is a zene, Schnittke stílusérzéke és zenei szemlélete átvilágít rajta.

Az alábbiakban három szimfónia egy-egy tételét idézem.

Talán a 2. szimfóniához érdemes némi verbális kiegészítést adni. Ennek a szimfóniának alcíme: "St. Florian". 

Schnittkét ennek a szimfóniának a megírására az ausztriai Sankt Florianban található St. Florian szerzetház temploma ihlette, amelyben Anton Brucknert eltemették.

Így ez a szimfónia a Bruckner iránti tisztelet üzenete is.

Alexander Raszkatov

Piano Concert ~ "Night Butterflies"

Hogy mi lehet az oka, hogy egy jelentős zeneszerzőt alig ismernek mifelénk?

Mindenesetre az alább részben idézett zongoraverseny ősbemutatója Hágában volt 2013. május 11-én.

A Seattle Symphonyt Ludovic Morlot vezényli.

A zongora mellett a kitünő  Tomoko Mukaiyama

Róla külön is érdemes beszélni, hiszen ritka virtuozitású zongoraművész. Otthonosan játszik klasszikus zenét, kortárs műveket, dzsesszt és pop számokat is. Ezt próbáltam érzékeltetni a zenét kísérő képsorban.

 A kitűnő Mukaíyama sokoldalúságát több felvétel is igazolja: 

ITT és ITT 

Hogy a performansz világában is jelen van, arra példát  ITT láthatunk.

Berlini megemlékezés

Huszonöt évvel ezelőtt omlott le a berlini fal. 

A német ünnepség zenei megszervezésére Fischer Ivánt kérték fel. 

Fischer roppant eredeti és merész elképzelést váltott valóra - amint azt bevezető szavaival vázolta is. Beethoven Fideliojának befejező hangjaival ünnepeltek. 

A "koncert" különleges érdekessége az volt, hogy a meghívott zenészek és énekesek nem próbáltak. "Huszonöt éve sem volt próba" - mondta Fischer Iván nagy taps kíséretében a nagyszerű zenei flashmob előtt.

Egy részlet:

Tényleg szeretsz?

Egy harmincegy évvel készült rádióműsor revideált változata.

A film Ingmar Bergman Jelenetek egy házasságból című filmjének szövege alapján készült. 

Kiegészült Shakespeare Hamletjének részletével, s felhasználtam egy különös szöveget, amely a műsornak is címet adó kötetből származik: Ronald David Laing Tényleg szeretsz?   -  Laing eredetileg pszichiáter, de egyéb területeken is szívesen kalandozott. Így jött létre az itt felhasznált kötet is.

A műsor Nagy László versével fejeződik be, a költő előadásában.

A női főszerepet Ruttkai Éva alakította.

Mit jelent az, hogy revideált változat? 

Az eredeti műsor voltaképpen egy jó műsor elrontott változata volt. 1983-ban még azt hittem, hogy bármely szöveg gyatra "szakmai" kommentárokkal érvényesebb. Valójában feleslegesnek bizonyulnak, sőt egyenesen megrontják a jó szövegeket, amelyeket valamely ismeretterjesztő szándék mellékleteivé tesznek.

A Bergman film szövege, valamint a Laing szöveg Jacques Brel és

Nina Simone sanzon-előadásával már az eredeti műsorban is kitűnően  egészítették ki a szöveget.

A műsor tehát a "meghúzás" eredményeképpen jelentősen jobb lett. A szakmai locsogás elhagyása sokat javított rajta.

A teljes műsor meghallgatható: ITT

Etűd

In the Confidence of Birds 
(La Confidence des Oiseaux)

Luc Petton koreográfiája

Le Guetteur Company

Zene: Xavier Rosselle

Táncosok: Aurore Castan-Ain, Mélisande Carré Angeli, Marie-Laure Agrapart, Tuomas Lahti

Ez a balett egyedülálló, mert itt négy táncos és harminc madár mozog a színpadon. A madarak éppúgy megtanulták a koreográfiát, mint a táncosok, így teljes biztonsággal vehetők be a társulatba.

Alig hihető, fantasztikus produkció, s ami fontos: nem akrobatikus attrakció, hanem jelentést hordozó tánc. 

Egy részlet a közel hatvan perces előadásból:

A francia rádió (RadioFrance; France musique ) lemezei a Harmonia Mundi kiadóval közösen.

Néhány szót a design-ról. 

Mindig fehér-fekete. A címlapon a szerző(k) nevének kezdőbetűiből, esetleg fotóiból  képzett grafika. Egyébként fehér alapokon az alapinformációk: a szerző neve, és az opusz.

Tökéletesen egyszerű. Az azután már a "hab a tortán", hogy a lemez dobozai mágneszárral záródnak. 

Maguk a lemezek a kezdőbetúket ismétlik. Egy ízlés tüköre - mondhatnánk...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Dominique Vasseur

Dans la souffle des ombres című lemezéről két rövid fejezet: 
Il sogno dell'allodola (A pacsirta álma) és Tarabust.

A szerző mottót ad a Zsoltárok könyvéből:

Elfordítod orcádat, megháborodnak: elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra  ~ Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét (104. zsoltár)

Wolfgang Rihm

Dionysos

(Opera fantázia)

 ........................

egy csepp sem ért el,

sem párás szél, cseppnyi szerelem

- kiszikkadt világ...

Hát bölcsességemre hagyatkozom

ne legyek fösvény ebben az aszályban.

..........................

Rihm csaknem negyven éven át foglalkozott Nietzsche versciklusával (Dionysos-Dithyramben). 

Elmondása szerint alig telt el nap, hogy eszébe ne jutott volna. A szöveg, a versek szövege aligha alkalmas rá, hogy opera-történetté formálódjék. Viszont asszociációk sorát generálhatja. 

Rihm megmaradt Nietzsche szövegénél (ezért nevezi opuszát "fantáziának"). Ragaszkodott ahhoz, hogy Nietzsche figurája ("N") ne hasonlítson a filozófusra. Ezzel a nietzschei szöveget általános érvényűvé tette, s így találkozik a modern pszichológia tételeivel vízen, a hegyekben, belső és külső tereken.

Az ember szenvedéséről, kétségeiről szól a szöveg és a játék. Mindenekelőtt Nietzschének a nőkhöz való nehezen értelmezhető viszonyát helyezte a színpadra, így aztán a női szereplők uralják az operát.

Rihm már az opera komponálása előtt zenébe próbálta öltöztetni a témát. Concerto 'Dithyrambe' című vonósnégyesre és zenekarra komponált műve  az opera előképének tekinthető (megnézhető ITT).

A több, mint kétórás opera elejéről idézett részlet mindenesetre elégséges impressziót nyújt Rihm koncepciójáról és zenéjéről.

Robert Wilson  ~  1914

Budapestre jött a történelmi revü.

Száz éve tört ki az első világháború...

Nagyon érdemes Wilsonra figyelni. Van, aki azt mondja, hogy „minden rendezése” egyforma. Valóban, első megközelítésre lehet ilyen érzete valakinek, ám akkor mit kezdjünk például Bach-hal, aki szintén „egyforma”, vagy Philip Glass-szal, akit egykori  "kedvenc" kritikus munkatársam egyenesen kitiltott a rádióból. Szóval Wilson mindent tud, de nem a könnyen összehozható műfajok terén. Bármit megcsinál, rögtön ráismerek, mégsem egyforma a termés. Wilson gondolkodása a világról megbízható. Látásmódja – és most mellőzném az esztétikai okoskodást – korrekt.

Akárcsak a Black Riderben, itt is azzal kezdődik, hogy Wilson bemutatja a szereplőket.

Karl Kraus: Az emberiség végnapjai

Jaroslav Hašek: Švejk

Ebből a két könyvből áll össze a szöveg. De ha valaki úgy ül be a színházba, hogy bármelyik mű dramatizált előadását láthatja, csalódni fog.

A revü az emberi hülyeségről szól. Arról, hogy lelkesedik a háborúért, amelyben tönkremegy, elpusztul, megnyomorodik. Ezt az ívet mutatja be a darab. S azzal a tanulsággal, hogy mindez semmit sem jelent, mert az ember újra meg újra harcba száll, háborúzik. Szinte törvénye ez az embernek. A hülyeség. Eleinte kuncogunk, aztán elkomolyodunk, épp hogy csak megtartjuk a magunk iránt érzett jóindulatot.

Olvassák el a tudósitásokat: mindig ugyanaz a történet - mondja Wilson

Ami lenyűgözö, az a kivitel, a színpadi kép. Van, hogy mozdulatlan árnyképeket látunk a fénylő hátsó fal előtt. S egyszerre az árnykép megmozdul. 

Fantasztikus, hogy micsoda mozgást tudnak Wilson színészei. A fények, a fénydiszletek pillanatonként változnak, egyetlen hiba nélkül. Szavakkal lehetetlen megjeleníteni az egészet, a leírás csak ront a látvány egyedülálló értékén.

Talán a végefelé betűzött József Attila vers zavart egy kicsit (nyilván az előadás egyetlen magyar szereplője - Eszenyi Enikő - iránti gesztus), mégis kilógott a szövegfolyamból.

Egy csipetnyi:

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Engedtessék meg, hogy felháborodjam azon, amit másnap a rádióban hallok. Íme: a videokritika: