Sunday, February 27, 2011

Coach
˙
Angol szó.
˙
Származása:
˙
A kocsi lóvontatású jármű, eredetileg a szekérnek a 15. században Kocs községben kialakult változata. Könnyű, finom kidolgozása révén gyors és viszonylag kényelmes volt, ezért Európa-szerte híressé vált.
˙
Azon kevés magyar szó közé tartozik, mely a nyugati nyelvekbe jutott (angol coach, német Kutsche, katalán cotxe, spanyol coche, olasz: coccio, flamand: goetse, lengyel: kocz. cseh: kočár, svéd: kusk).
~~~~~~~~~~~~~~~~
Az Ország féle Angol-magyar szótár (1976) szerint az eredeti jelentésen kívül további jelentései: házitanító, magántanító; edző, tréner, oktató.
˙
Bartos Tibor Magyar szótára (2002), Tótfalusi István Idegenszó-tára (2004), valamint Sárközy Mátyás szótára (Mit is jelent? – 2005) a coach szót nem említi.
˙
Mindebből következik, hogy a mai szóhasználatban elterjedt szó értelmezése új, s mást jelent. Valamiféle tanácsadó, eligazító, útmutató ember vagy intézmény a vállalkozók, üzletemberek, pénzügyi szakemberek számára, esetleg az életvezetés tágabb értelemben vehető területein való eligazodást segíti.
~~~~~~~~~~~~~~~
A coach nem olcsó dolog. Lássunk egy 2009-es tanfolyamot (training):
˙
“A program egy háromnapos intenzív tréninggel indul (szeptember 16-17-18.), ezt követi a 6, egyenként 1 és negyed órás heti telefonos foglalkozás, majd a képzés 2009. november 30-31-én egy kétnapos tréninggel zárul.
Az ára: Az Intensive Coach Training ára 720.000 Ft plusz ÁFA”

~~~~~~~~~~~~~~~~~
A coach tehát nem játék! Drága mulatság. Talán érthető, hogy életemben először találkoztam a coach egy élő művelőjével – Mérő Lászlóval.
˙
Mérő László matematikus és pszichológus, vetélkedők egykori országos hírű nyertese, több könyv szerzője s mint coach is közismert. Legutóbbi könyve Az érzelmek logikája kapcsán voltam hallgatója egy rövid előadásának.
˙
A könyvet elolvastam. Semmi különös, meglehetősen egyhangú tárháza a kétségtelenül nagy tájékozottságnak, s ez a hallott előadást is áthatotta. Tipikusan a “kevesebb több lenne esete”. Végeredményben érdekesen illusztrált tudományos közhelyek halmaza, ami az ismeretek tágítására kétségtelenül alkalmas, intenzív érdeklődés esetében még kreatív gondolatokat is ébreszt. Ilyen értelemben tehát haszonnal forgatható.
˙
Természetesen még a laikusban is felhorgaszt sok ellenérzést, különösen az, hogy meglehetősen élesen szembeállítja a lélek, az érzelmek megközelítésének mérnöki illetve pszichológusi módjait, s noha ebben valamiféle konszenzust próbál kialakítani, ez azonban nem meggyőző.
˙
Az igen nagyszámú pszichológiai kísérlet eredményessége és használhatósága aligha világlik ki. Pontosabban: a kísérletek hoznak bizonyos eredeményeket, ezek azonban aligha használhatók valamire is. A kísérletek eredetileg valamiféle prekoncepciók alapján épülnek, ami persze nem lenne baj, ám azonkívül, hogy a kísérletek alanyai igazolták-e a feltevéseket vagy sem: másra a könyv olvasója nem juthat. S hogy az evolúció alapjában véve kontármunka – persze jó poén, de mit keres itt?
˙
Nem tudunk meg semmit arról, hogy ezek a kísérletek a pszichológia gyakorlatában hogyan működnek, illetve miféle közvetlen vagy közvetett hatásuk van arra.
˙
Azt gondoltam elszomorodva és töprengve, hogy gondolkodásom megrekedt, elmaradott, öreges. Miért nem érzem a korszerűséget itt, miért nem értékelem a tudomány fantasztikus eredményeit?
˙
S akkor a beszélgetés mellékágaként szóba került az olvasás, s ezen belül a lektűr szerepe. Név szerint Müller Péter került szóba. Meglehetősen aggályosan, ám bosszankodástól sem mentesen (végülis az érzelmek logikájáról írt könyvről szólt a beszélgetés!) megemlítettem, hogy Müller Péter könyveinek nem az a bajuk, hogy a lektűr kategóriájába sorolják azokat, hanem az, hogy hazudnak. Használhatatlan tanácsokat osztogatnak a meglehetősen sok okból, kétségbeesetten kapaszkodó olvasónak, aki vezetést és nem megvezetést remél. Magam ahhoz a papi prédikációhoz hasonlítom, amely ha megfelel céljának akkor hazug, ha viszont nem hazug, akkor tagadja azt a célt, amiért a prédikációra sor került.
˙
S mert szorosan idekapcsolódva került szóba a coach fogalma, hát – mit mondjak – gyanakodni kezdtem. Ősi értelemben persze nem tagadom a tanácsadás létezését és fontosságát. Ám pszichikai viszonylatban képtelenségnek tartom, hogy higgyek benne – ha csak nem Freud szintjén gondolkodtatna el. Valahogy úgy vagyok ezzel, mint a társasági játékokkal, amelyekben oly sokszor bukik meg az értelem, s oly ritkán jelentenek többet, mint az idő elütését, a valódi kreativitás hiányát vagy elmaradását. [Mindig meglep például, amikor azt hallom, hogy teljesen eltérően, sőt ellentétesen gondolkodó emberek nem cserélnek gondolatokat, nézeteket, nem ütköztetnek szemléleteket, hanem ezek helyett kitűnően kártyáznak együtt (természetes az amatőr “viadalokra” gondolok!). Vagy ez egy olyan szertartás, amelynek nincsen köze az érzelmekhez sem, az intellektushoz sem?]
˙
Szóval – legalábbis ebben a felvezetésben – arra jutottam, hogy a coach: humbug, s legfeljebb placebo hatást hoz létre (ami egy-egy esetben éppen hasznos is lehet!).
˙
Az említett árakat megismerve azonban inkább arra jutok, hogy itt divatos, ügyesen beetetett reklámfogásról van szó.
˙
Maradok inkább a művészeteknél. “Az én vezérem bensőmből vezérel!” – írta József Attila. S ez a mondat számomra több muníciót ad, mint tucatnyi coach ügyes üzletelése.

Friday, February 25, 2011

„Minko”
˙
Ez itt egy rövidítés. Egy adleri fogalom, a Minderwertigkeitskomplex, a Minderwertigkeitsgefühl (kisebrendűségi komplexus,
-érzés) rövidítése (angolul: inferiority complex).
˙
Minko!
˙
Tanulmányozása ajánlott lenne mainapság a hangadóknak. Őszintén, befelé fordulva.
˙
Csakhogy erre nincsen lehetőség. Akkor hát mi a teendő?
˙
Mindenütt, mindenkor beszélni, összejönni, gondolkodni. Elmondani a véleményt. Vállalni a kirekesztés kockázatát.
˙
De személyes vitába szállni elszállt bértollnokokkal, győzködni szennyfórumokat, hogy „tévednek”, vitatkozni gyűlöletzsák papokkal, hogy hol lakik a jóisten?!
˙
No, ezt nem! Róluk kell beszélni. Velük soha!
˙
Mert a kisebbrendűség, a tehetségtelenség, a sohanemelég hataloméhség kalodájában vergődnek. Egy tönkrement embert talán gyógyítani lehet. Ám egy „fogyatékossági érzés” kényszerében, rabságában vergődő ember önmagától aligha megmenthető. De akikre fenekedik, akiket gyűlöl, akiket akár megöl, ha úgy hozza a történelem, nos azoknak újra meg újra el kell mondani, hogy lássák: kik a fenekedők, mi a bajuk, micsoda rettenetes és szánalmas kielégítetlenségbe hajszolja őket a minko.
˙
Itt állunk már félig eltűnve, elidegenedve önmagunktól; egyetlen mentségünk, még ha kitépjük lelkünkből mindazt, ami asszimilált és európai, s leszünk kicsinyek és parasztok, akár műveletlenek is, de legalább szellemben fajtiszták, sűrűen és mélyen magyarok. Egy őrült … látomása ez, de már-már egy egész nemzedéket elfog ez a …pszichózis. S alapja, mint a legtöbb pszichózisnak: a fogyatékossági érzés.
˙
[Babits Mihály: Pajzzsal és dárdával]

~~~~~~~~~~~~~~~
Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyüek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.
˙
[Ady Endre: Intés az őrzőkhöz]

Thursday, February 24, 2011

„Személyes felmérés”
˙
Mindenekelőtt: a Magyar Rádió és a Magyar Televízió mindent megtett az elmúlt években, hogy leszoktasson az igénybevételéről.
˙
Nagy ritkán éjszaka [felelőtlen könnyelműség, alvási előtti bódulat, na meg öreges reménykedés következtében] bekapcsolom még a Kossuthot – a most már ingadozó léptékű MR1-et. Az, hogy nyilvánvalóan "kiegyensúlyozottan" elfogult – nem csodálkozom. Hiszen vezére egy olyas figura, aki már akkor rasszista irányt vett, amikor annak még nem volt szezonja. De hát az új konstrukció szerint ő csak béna kacsa, a Rádió Divizió II. (részleg, tagozat, hadosztály?) a politikai mennyekből irányítja, akár egy marionett figurát – természetesen kiegyensúlyozottan.
˙
Erről a Divízió II-ről egy levélből értesültem, amelyből kiderült: tőlük egykori munkám után járó jogdíjra ne számítsak, ha valami fájdalmam volna, forduljak a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) DIVÍZIÓ II.-höz, ugyanis ezzé vált volna a Magyar Rádió…
˙
Talán mondanom se kell: a levélben emlegetett „nehézségek” bekövetkeztek, ami lefordítva azt jelenti, hogy tőlük egy petákot nem kapok. (A facsimile rákattintással nagyítható!) A Tarkovszkij Stalker légkörét idéző szavak, rendszerek persze nem inspirálnak arra, hogy időmet a rádió hallgatására pazaroljam.
˙
Ha mégis bekapcsolom, elképedve hallom, hogy a szövegek tényleg röhejesen avittak, természetellenesek és a mögöttes félelem kiütéseit-ragyásait hordozzák.
˙
Több szót az „intézmény” nem érdemel.
˙
De mert a jelenség teljesen általános, mert a lenyúlás, a megbeszéletlenség, a megfélemlítés, a feljelentésre buzdítás, az elvonás, a rasszizmus, az ostobaság, a kaotikus mellébeszélés stb. országosan elterjedt, s hatalom szította – hát szóvá teszem.
˙
[Nevem, s egyéb adataim a szerkesztőséghez leadva!]

Monday, February 21, 2011


Emlékeztető Gulyás Balázs címére
˙
Azt kifogásolja Gulyás Balázs [ITT], hogy Tarr Béla nem kifejezetten elégedett a magyarországi kultúrális állapotokkal. [Tarr Béla szövegéről: ITT ; az eredeti teljes szöveg: ITT]
˙
Azt kifogásolja Gulyás Balázs, hogy egyesek azt gondolják: értelmiségi csak liberális lehet.
˙
Azt közli Gulyás Balázs, hogy Tarr Béla kárt okozott Magyarországnak, mert nem érzi tökéletesnek a mai honi állapotokat - mi több: kritizálja azokat.
˙
Azt mondja Szőcs Géza kultúrnépbiztos, hogy Tarrtól származó bizalmas értesülései vannak arról, hogy a német lap meghamisította, visszájára fordította a Tarr szöveg szavait.
~~~~~~~~~~~~~~~
A magam körülményei nem teszik lehetővé, hogy oknyomozást tartsak: mi hogyan is történt.
˙
A magam részéről maradok tehát a szövegeknél!
˙
Amit Tarr Béla a német lapnak elmond, az pontos kórkép, lelet a mai magyarországi állapotoktról. A mai politikai vezetés kizárólag politikai szempontok alapján vesz tudomást a kultúráról. S ebből származik az, hogy ami nem felel meg a jelen politikájának, az kiküszöbölendő („felejtendő” – hogy Szőcs Géza kultúrnépbiztos „szép” szavát idézzem).
˙
A liberális szóból a mai politikai jobboldal szitokszót csinált – s ez politikai célú hamisítás. A liberális szó jelentése: szabad. Függetlenül attól, hogy a jobb vagy a baloldal irányából közelítjük. A liberális, a szabad ember (legyen éppenséggel értelmiségi) jellemzője, hogy függetlenül az aktuális politikától – szabad. Ha bármely politikai irány a liberális fogalmat nem ismeri el, az a szabadság fogalmának a tagadásába süpped.
˙
Ma Magyarországon értelmiség és kultúra ellenes állapotok uralkodnak. Ha filozófusokat gazdasági vádakkal „cicerél” (Esterházy Péter magyar író használja ezt a szót) egy napilap hónapokon át anélkül, hogy a gazdasági ügyekben illetékes hatóságok megszólalnának, akkor azt úgy nevezik, hogy politikai üldözés.
˙
Ha a politikai vezetés csökkenti egy zenekar állami támogatását, s a másikét növeli, akkor meg kell vizsgálni, hogy a minőség értelmében történt-e a „takarékoskodás”. Ha a csökkentett (és szereplését tekintve jobb) zenekar vezetője kritizál, a növelt (és szereplését tekintve gyengébb) zenekar vezetője pedig „benyal”, akkor én - mint liberális értelmiségi – gyanakszom.
˙
Ha ellehetetlenülnek az art mozik, az alternatív színházak, akkor úgy érzem – mint liberális értelmiségi -, hogy valami nincsen rendben.
˙
Ha gyakorlatilag megszűnik a magyar filmgyártás akkor bajt érzékelek. Az ugyanis csak tetézi a bajt, ha politikailag "megfelelően alkotó” filmkészítők aránytalanul sok támogatással készíthetnek filmet. Ha Amerikából kikopott producer válik kormánybiztossá a filmekhez (egyáltalán mire való a kormánybiztos?), akkor szorongást érzek.
˙
Ha a kulturális népbiztos össze-vissza beszél (könyvtár, repülőtér keresztatyaként, a genetikai magyarkutatás szorgalmazójaként stb.), akkor kételkedem például a Tarr Béla szöveg értelmezésével kapcsolatos értesüléseinek hitelességében.
˙
És persze folytathatnám. Mindössze arra hívnám föl Gulyás Balázs figyelmét, hogy a hozzáférhető Tarr Béla szöveg pontos. És ettől a pillanattól kezdve másodlagos, hogy hol, mikor jelenik meg.
˙
Az a kérdés egy-egy szöveg megítélésekor, hogy tartalmilag megállja-e a helyét vagy sem. A többi csak politikai értelemben értelmezhető, ami az esetek jelentős részében igen messze tartózkodik az igazság liberális (szabad) mezőitől.
˙
Fel kell hívnom Gulyás Balázs figyelmét arra, hogy szinte komikusan elképzelhetetlen, ha egy nemzetközi hírű és tekintélyű amerikai, dán, francia, német stb. művész szerte a világban kritizálja hazájának állapotait, azt otthon mindenféle kultúrnyikok egyszerűen kioktatgassák-nevelgessék.
˙
Bizony, bizony nehéz dolog a demokrácia. Nem is tökéletes, de nincsen jobb, hát jó lenne inkább erősíteni-javítani, mint úton-útfelen kikezdeni.
˙
A Gulyás Balázs szöveg fő hibája, hogy nem demokratikus - ha úgy tetszik: nem liberális!
˙
És még egyet: ismét kikezdenek valakit, aki tett valamit a magyar kultúra hírnevéért, s azt elismerés követte!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
"Csinos" vita alakult ki kis honunkban arról, hogy Tarr Béla mit mondott, hogyan mondta, vajon mi a véleménye arról, amit mondott...
˙
Arról szinte senki se tesz említést, hogy mit jelent az a szöveg, mit képvisel Tarr Béla, hogyan vélekedik Tarr Béla és így tovább...
˙
Hogy Tarr Béla munkája elismerést aratott? Nem nagyon érdekli illetékeseinket. A kultúrnépbiztos az egyik tv-csatornán éppen megemlítette, hogy telefonon gratulált a díjhoz, a beszélgetés oka azonban nem ez volt, hanem az, hogy mit mondott Tarr Béla az újságnak.
˙
De ha valakit érdekel Tarr Béla a filmjein kívül is, annak ajánlom, hogy hallgassa meg az Arte tv-ben elhangzott Tarr-szöveget [angolul beszélt, német és francia szöveg-rámondással is hallgatható!]. S miután ez Tarr Béla hangján és képével készült, talán meggyőző annak is, aki a hazai visszhang-viharban netán azt gondolja, hogy Tarr Béla valami mást mondott voltaképpen.
˙
Az interjú nézhető-hallgatható: ITT !

Friday, February 18, 2011

Hány a zsidó; hány a roma?
˙
Kocsis Zoltán jól megfelelt a „mostanság” követelményeinek a Süddeutsche Zeitungnak a minapában (2011. február 15) adott interjújában.
[Az interjú teljes szövegének magyar fordítása olvasható: ITT ]
˙
De ne szaladjunk elébe a dolgoknak…
˙
Valamikor réges-régen járta az anekdotikus történet, ami a néhai Hruscsov és a néhai Kennedy beszélgetése során esett meg.
˙
Hruscsov panaszolta: nem érti, miért gondolják az amerikaiak, hogy a Szovjetúnióban antiszemitizmus van. A Moszkvai Filharmonikusoknál például a vonósok között tizenegy, a „fák” között három, a „rezek” között két zsidó játszik. Vajon hány zsidó van a New York-i Filharmonikusoknál?
˙
Nem tudom – válaszolta Kennedy.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
“...diszkriminációról, antiszemitizmusról és homofóbiáról is szó esik” mondta a Kocsis interjúban Barbara Doll, az újság munkatársa.
“Az én zenekaromban tizenegy zsidó és tizenegy roma származású muzsikus dolgozik” – válaszolta a meghökkentően pontos adat birtokában a zenekar vezetője, Kocsis Zoltán.
˙
Nincsen új a Nap alatt – mondom erre én… A fenti kijelentés mentegethető, de nem menthető!
˙
Aztán már csak annyit említ a neves zongorista és a méltán felejthető karmester: “…ez a kormány [az Orbán-kormány – a szerk.] nem ördögökből áll. A külföldi sajtóban ördöginek látszik, de nem az, ez egy abszolút demokratikus kormány. Nem igaz, hogy a többség fél, senki nem fél”
˙
Ezután már csak "finoman" inszinuálja Schiff Andrást: “Ha jól emlékszem, amikor Jörg Haider pártja bekerült az osztrák parlamentbe, Schiff András akkor is azt mondta, hogy nem lép föl többé Ausztriában. Aztán csak fellépett a Salzburgi Ünnepi Játékokon”
˙
Ha jól emlékszik!...
˙
Csak mellékesen – mint megrögzött szövegértelmező - említem: a fenti megfogalmazással Jörg Haider és az Orbán-kormány közé diszkrét egyenlőségjelet helyezett el Kocsis Zoltán.
˙
Így élünk mostanában mifelénk…
~~~~~~~~~~~
Egy "kis éji" kiegészítés: ITT
~~~~~~~~~~~
És még valamit a fentiekhez!
˙
Óriási baj, mondhatni katasztrofális tünet, amikor művészek állnak csatasorba züllött eszmék és vonulatok védelmében. Ilyenkor - számtalan példa bizonyítja - a művészi kielégítetlenség, sokszor jellemzően a tehetségtelenség következményeivel van dolgunk. "Hősünk" esetében arról is szó lehet, hogy nem ismerte föl a zongorabillentyűk és a karmesteri pálca közötti különbséget. S mi marad? A bukás. De persze nem bizonyos, hogy ez a kizárólagos magyarázat lehetősége. S ami szomorúbb: ez a jobb indulatú, a mentegető érvelés.
˙
Sokkal nagyobb baj, amikor az ilyen jelenség egy szemlélet megnyilatkozása, egy szemléleté, amelyet kényszeredetten és elkeseredetten ugyan, de mégis meg kellene hagynunk a züllött politikusoknak, közéleti "személyiségeknek", őrülten hőbörgő "publicistáknak", önjelölt történészeknek stb.
˙
Azok a művészek, akik sokal szorongatóbb körülmények között is képességeik maximumán működtek: reményt adnak. Az "Entartete Kunst" felülemelkedett a napi léten, s mindmáig megmaradt.
˙
Másfelől viszont az a meggyőződésem, hogy az igazi tehetség - mondjam azt, hogy a zsenialitás - burkát nem törheti föl az emberi gyarlóság.
˙
"Hősünk" vonatkozásában mindössze a vulgáris lét szülte gyarló jegyeket vagyok kénytelen megtapasztalni...

Thursday, February 17, 2011




Korányi Tamás Rádiószínpada
˙
2011. február 25-én, pénteken, este 7 órakor
˙
a Sanyi és Aranka Színházban
˙
[IX. Mátyás utca 9.]
˙
Aludtam ~ felébredtem...
˙
Jim Jarmusch, Franz Kafka, Polcz Alaine, Mészöly Miklós, Arthur Schopenhauer, Karafiáth Orsolya és Szép Ernő szövegei
˙
Áskell Másson, John Cage és Johann Sebastian Bach zenéi
˙
továbbá Jarmusch film-részletek, Hans van Manen koreográfiáinak és Evelyn Glennie ütős koncertjének részletei
˙
Lásd még: ITT

Friday, February 11, 2011

A kettős Mahler évforduló és Christoph Eschenbach 70. születésnapja
˙
alkalmából a karmester Mahler összes szimfóniáját felvette.
˙
Ezek a kitűnő felvételek meghallgathatók: ITT
˙
A felvételek hallgatása közben jutott eszembe Arnold Schönberg mondása, amely szerint két Richard és egy Gusztáv volt a mestere (Wagner, Strauss és Mahler). Különösen az ötödik szimfónia első tétele figyelemre méltó ebből a szempontból, az ugyanis, hogy Schönberg joggal és okkal tartotta mesterének a zseniális elődöt. Az említett tétel pszichológiai megközelítésben is izgalmasan érdekes: a gyász átélésének lelki pólusait erőteljesen kifejező zene.

Mahler és a kolbásztöltők közé...
˙
Miközben a kolbásztöltők a kultúra értékeinek megnyomorításán fáradoznak, miközben nagyszerű művészeink elmennek Magyarországról, mások bojkottálják azt a szellemet, amelyet az ország mai vezetése teremt, miközben a világ egyik legjobb zenekarának (Budapesti Fesztiválzenekar) évi keretét 175 millióval megkurtítják, miközben megszorítják a magyar filmgyártást, amely az elmúlt években nagyszerű nemzetközi sikereket ért el (bár a kulturális népbiztos szerint romokból kell felépíteni), miközben ellehetetlenítik az art mozihálózatot és az alternatív színházakat, miközben pártkomisszárokat helyeznek a médiahatóság, a színházak, a kulturális intézmények élére ~ szóval mindeközben másutt - minden gond és baj ellenére - jelentős kulturális eredményeket támogatnak az ottani illetékesek (vö. az ezután következő Mahlerrel kapcsolatos bejegyzést!).

Sunday, February 06, 2011


A 2011. január 29-i
˙
Rádiószínpad
˙
rekonstrukciója.
˙
[Demo változat]
˙
A rádiószínpadon képek, hangok, szövegek váltakoznak. A szövegeket "élőben" mondom el, a színpadon egy széken ülve. Ezt rekonstruáltam egy szobában. A technikai lehetőségek gyengék voltak, hiszen környezeti zajok, számítógép surrogás stb. is belekerültek az amatőr kamerával készült felvételekbe. Ráadásul hiányzott a színház aurája, a színpadról ugyan nem látható, mégis érzékelhető kevés számú néző jelenléte.
˙
A rekonstrukció talán mégis megteremti az eredeti est impresszióját, a szövegek tartalmi értékeit.
˙
Ezért gondoltam az est ilyen formájú felidézését.
˙
[Korábbi bejegyzés: ITT ]
˙
Barátaim!
˙
Nézzetek bolondnak nyugodtan. Ám annyit mondhatok, hogy ilyesmivel jobb foglalatoskodni, mint mai világunk dolgaival ~ ha figyelmünket megosztani kénytelenek vagyunk is!...
~~~~~~~~~~~~~~~~~
Arcok ~ gondolatok
˙
1. rész
˙


~~~~~~~
2. rész
˙

~~~~~~~~~~~~~~~
3. rész
˙



~~~~~~~~~~~~~~
4. rész
˙

~~~~~~~~~~~~~~
5. rész
˙

~~~~~~~~~~~~~~~~~~
6. rész
˙

~~~~~~~~~~~~~~~~
7. rész
˙

~~~~~~~~~~~~~~~
8. rész
˙

Saturday, February 05, 2011

Evelyn Glennie & Hans van Manen

Az alábbi klip-mix a következő opuszokból készült:

1. Askell Masson: Konzertstück for Snare Drum and Orchestra [Evelyn Glennie közreműködésével]

2. Hans van Manen koreográfiája: Kammerballett [a Holland Táncszínház táncosainak közreműködésével] ~ Kara Karayev, Domenico Scarlatti és John Cage zenéjének a felhasználásával.




Friday, February 04, 2011

Maria Schneider
˙
ötvenkilenc évesen meghalt...
˙
Talán legnagyobb szerepét húsz éves korában Bertolucci Utolsó tangó Párizsban című filmjében alakította Marlon Brando partnereként.
˙
A sokat vitatott - 1972-ben készült - film sokkal többről szólt, mint hogy egyszerűen besorolták az úgynevezett "erotikus" filmek közé...
˙

Tuesday, February 01, 2011

Hornok professzor levelét megírta…
˙
Első fejezet:
˙
Nem ismerem Hornok professzort. Nem tudtam róla eddig semmit. Szerencsémre. Mostantól kezdve tudok. Elkeserítő figura. Hornok László magyar agrármérnök, mikrobiológus, növénypatológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Hornok László tehát a mai értelmiség “jelese”. Hornok László nem filozófus, de ez még nem jelenti azt, hogy ne legyen véleménye a filozófusokról. Véleménye! – mondom. Hornok professzor azonban nem véleményt fejtett ki, még csak szakmai érdeklődést sem árult el, a filozófia terén sem alkotott, viszont a most kialakult filozófus hajszába bekapcsolódott.
˙
Hogy hogyan? Levelet írt. Mint a Professzorok Batthyány Körének tagja, a Kör professzor tagjainak írta levelét.

˙
Miről van tehát szó? Miért ne írna levelet egyik professzor a többi professzornak – különösen, ha azok éppenséggel hasonszőrüek?
˙
Most idézet következik:
˙
„Tisztelt Professzor társak!
Már csak azért sem jó hallgatnunk ebben az ügyben sem, mert az ellenség minden követ megmozgat, nem másik oldal, hanem ellenség, a nemzet halálos ellensége. Most éppen az MTA külső tagjait agitálják aláírások gyűjtésével a Heller Ágnesék által mozgósított kanadai, Egyesült Államok-beli és brit állampolgárságú filozófusok, akiket az MTA legnagyobb szégyenére korábban tiszteleti tagoknak választottunk.”
˙
A levéllel önmagában nem foglalkoznék. Önmagát minősíti. Mindenkit gyűlöl, aki éppen nem azt gondolja-csinálja, amit ő jónak tart. Sok ilyen jelenséggel találkozom mostanában. Hosszúra nyúlt életem jogán mondhatom: jellemző jelenség. Ez az a hangnem, amely oly sokszor tette tönkre a magyar közéletet, mentalitást, tudományt és így tovább. A szavak gyűlöletet döntenek az olvasó nyakába. Aki szívesen gyűlölködik, azt serkenti, aki nem szokott gyűlölködni, azt undorítja. Pasolinival szólva: fenntartom magamnak az undor jogát…
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Második fejezet:
˙
A rádióban beszélgetést hallottam Náray-Szabó Gábor professzorral a tudós társaság másik tagjával. A professzor langyos kényszerűséggel elítélte ugyan a levél hangnemét, tartalmával szemben azonban olyan toleranciát tanúsított, amit alig lehet elviselni. Ez a tolerancia nézte végig a huszadik századi Magyarország szörnyű történelmét. Ő is – akár Hornok professzor - a diktatúrában élt, tanult. Mindketten vezető beosztásokat, olykor vezető szervezeti beosztásokat töltöttek be, külföldi ösztöndíjakat élveztek stb. Mint sok-sok ember, aki akkor dolgozott. Utólag persze könnyű ellenségnek kikiáltani olyan embereket, akik ugyanabban az időben szabadságukat kockáztatva, olykor szabadságuktól megfosztva, vagy az országból kiüldözve éltek.
˙
Náray-Szabó professzor „toleranciája” Magyarország egy-két másik korszakában emberek életébe került. Olykor százezerek kiirtását támogatta. Náray-Szabó professzor „toleranciája”, szánalmas magyarázkodása a rettenet csíráit segítik ahhoz, hogy terebélyessé váljanak.
Ez történik mostanában velünk. A rémület árnyékában élünk, s honfitársaink jelentős része észre sem veszi. A két professzor azonban pontosan tudja, hogy mit csinál…