Paul Celan sorsa...
˙
Valaki telefonál: Celanról beszélnek a rádióban. Jóleső dolog: valaki tudja, hogy ez engem érdekelhet. Igaz, a kérdés arra vonatkozott, hogy hogyan ejtik a nevét - de legyünk szerények: mégis Celanról van szó a rádióban.

˙
Így hát - bár a Magyar Rádió önmagáról már szinte teljesen leszoktatott - az internet segítségével visszaidézhettem a vasárnapi Gondolat-jel-et.
˙
Vesztemre! Mert megint az örökös locsogás, a "szakemberek" fejtegetései a költőről (kis bulvárrá csupaszított "stich" még szerelmi ügyekről is). Hogy miért éppen Celan? Mert a műsor szerint negyven éve halt meg (igaz áprilisban volt a napja, dehát oda se neki), örüljünk hát a nevének említése okán is - akár...
˙
De mint szinte mindig: mindenről volt szó, beszéd-beszéd hátán, szöveg-locsogás, csak Celan nem szólalt meg. Érdekes lenne megkeresni, mennyi Celan szöveg van a rádió archívumában, s mennyi róla - bár ez utóbbival kapcsolatban sem táplálnék nagy reményt.
˙
Celan nehezen megfejthető költő. Egy azonban bizonyos: a saját szövegei nélkül megfejthetetlen. Nemcsak a rejtély van a szövegeiben, de a megfejtés is. Az utalásainak érdemes utána keresni, s kitárul a világ. Celan szövegei önmagukat magyarázzák.
˙
Magam valamikor a rádió irodalmi honlapján - s egy műsoromban - próbálkoztam Celan egyik legnehezebb szövegének kibontásával. De aztán a honlapot egyetlen kattintással levették az internetről, s az egykori kutakodás is a hamvasztóba került.
˙
Mi is volt azon az egykori honlapon?
˙
Íme:
˙
Huhediblu
~~~~~~~~~~~~~~~~
hü, die blühen
~~~~~~~~~~~~~~~~
melyek nyílnak
~~~~~~~~~~~~~~~~
Senkirózsája
~~~~~~~~~~~~~~~~
Die Niemandsrose (Celan)
~~~~~~~~~~~~~~~~
Óh, nyílnak-e megint a szeptemberi rózsák
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A Semmi-,
Senkirózsája
Senki se gyúr újra földből és agyagból, (Celan: Zsoltár)
porunkból se szólít fel senki.
Senki.

Dícsértessél te, Senki.
Kedvedre szöknénk
virágba.
Szemben
veled.

Semmi voltunk, vagyunk,
maradunk virulva:
A Semmi-,
Senki rózsája.

Bibénk
lélekvilágos,
porzóink égkopárak,
pártánk piros
a tövisen, ó, a tövisen
túl zengett
bíborszónktól.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ragyog a jó remény, mint pajtában a szalma. (Verlaine)
Mit félsz? Donghat az a szárnyarészeg darázs!
Nézd, beporzik a nap, mindig van egy nyílás.
Itt az asztal, aludj, hajtsd fejed a karodra.

Szegény, sápadt kölyök, de ezt a kis hideg
Vizet csak kiiszod? Aludj. Látod, ígérem,
Itt maradok, te meg el fogsz aludni szépen,
És dudorászni, mint bölcsőben a gyerek.

Húzzák a delet. Most menjen, asszonyom. Alszik.
Különös, hogy a nők lépése hogy visszhangzik
Benned, boldogtalan agy, te szegény, szegény.

Dél. Aludj, no! Szobánk jó hűvös, fellocsolták.
Mint gödör kavicsa, világít a remény.
Óh, nyílnak-e megint a szeptemberi rózsák!?
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

TÜBINGEN, JANUÁR (Celan)

Vakságra rá-
beszélt szemek.
Rálel - „egy
szűzjegy-
eredetű " -, rálel
emlékezésük
úszó Hölderlintornyokra, sirály-
örvénylésben.

Megfúlt asztalosok vendégjárása
eme
merülő szavaknál:

Jönne,
jönne egy ember,
jönne egy ember a világra, ma,
a pátriárkák
fényszakállával: szólna,
vakmerőn, erről
a korról,
szólhatna
balgán s csak balgán,
szűnhet-, szűnhet-
etetlen.

(„Pallaks. Pallaks.")
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hulla-, hulla-, hulla-
nehéz szó-
utakon s -csapásokon.

S - igen -
a vésztörvényköltők gúnya,
gúnyája, vedlett ir-
hájuk két-
éltű: pikkel, hülled és pusmogva föl-le-
ckéztet.
Elkvartyant, kész,
kéz- és ujjfondorlatból, írás
távolban egy pró-
fétanév nyoma
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Mivelhogy prófétált néktek Semája, holott én nem küldtem őt, és hazugsággal biztatott titeket. Azért azt mondja az Úr: Ímé, én megfenyítem a nehelámiti Semáját és az ő magvát… (Jeremiás 29. 1-32)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

cím-
ke, melléklet és utószó gyanánt, szept-
emberben, az embertelenség-
nap dátumán -;
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Datum des Nimmermenschtags
/im September
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Mi egy dátum? (Derrida)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Nincs megállapítva a halál időpontja…
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Törődtünk-e valaha is azzal a kérdéssel, „mi egy dátum"?
Egy dátum kitör, elszáll, eltűnik - tehát eltörli magát tulajdon olvashatóságában. A törlés nem holmi balesetként éri, nem érinti értelmét vagy olvashatóságát, ellenkezőleg, beleolvad annak lehetőségébe, hogy az olvasás hozzáférhessen ahhoz, amit egy dátum még jelenthet. De ha az olvashatóság eltörli a dátumot, éppen azt, amit olvasásra kínál, akkor ez a furcsa folyamat már a dátum inskripciójával elkezdődött. Ez utóbbinak az egyediség bizonyos stigmáit kellett magában elrejtenie ahhoz, hogy hosszasan fennmaradjon - és ez a vers, az, amire visszaemlékezik. Egyetlen esélye, hogy visszajövetelételét biztosítsa. A törlés vagy az elrejtés, a visszatérés gyűrűjére jellemző megsemmisülés a datálás mozgásához tartozik. Aminek vissza kell idéződnie, egyszerre összeszedődnie és ismétlődnie, az ennélfogva egyszerre a dátum megsemmisülése is, egyfajta semmi vagy hamu. A hamu vár ránk.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Mikor,
mikor nyílnak, mikor,
mikor nyílnak a, hühendiblüh,
huhendiblu, na ők, a Szeptember-
rózsák?
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Óh, nyílnak-e megint a szeptemberi rózsák!?
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hüh - on tue ... Na mikor?

Mikor, mikormikor,
tébolykor, igen, téboly, -
testvér –
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
És mit tettetek Oszip Mandelstamért? Adtatok-e neki ruhát és ennivalót? (Celan)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
tudom, (Celan)
tudom és tudod, tudtuk…
és néha, mikor
köztünk csak a semmi állt,
egészen egymáshoz találtunk.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
megvakított, testvér
kioltva, olvasod
ezt itt, ezt:
Dis-
parates -: Mikor
nyílik ez, a Mikor,
a Honnan, a Hová, és az ami
és aki
magából és magához és kifelé magának él, éli a
Tengelyhangot –
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Achsenton! – tengelyhang Aschenton? – hamuhang…
A hamu vár ránk…
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Tellus , a tisztán-
hallástól
zúgó lélek-
fülében, a Tengely-
hangot mélyen a csillag-
kerekű lakhely bensejében /
megtörtség? Hogyne, ha
egyszer mozog, a szívértelem nyomán.

A hangot, oh,
az Oh-hangot, ah,
az A és az 0,
az Oh-ez-a-bitófa-már-megint,
az Ah-hisz-növekszik,

a régi
mandragóramezőn tenyészik,
mint dísztelen-pompázó gyom,
mint alnövény, mint melléknév,
mint bárdige,
mell-
éknévleg, így érnek
gyomorszájat, árnyak,
megvallatott, s mind
ellenére szólt –
Ünnepi desszert, semmi több, -:

Kimérten,
korszerűen és törvénytudón
ered Schinderhannes a dolgára –
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Erdő; pihenő elrendelve – (Apollinaire)
dől le Schinderhanns, a vezér;
s mert májusban a párzás elve,
bandájában hévül a vér.

Még Jacob Bornt is az izgatja,
lövése célba ér-e mind,
amott Benzel lyukas kalapja,
papja az Írás felett ing.

Julcsa böffent, az ég tartsa meg –
s panaszt a csuklásért emel.
S Hannesnek is a torka reped,
hogy Schulz botlik, bő cseberrel.

Felbődül (s patakban a könnye):
Ó, cseber, borszagú anyám!
Hitemre, van mit higgyünk benne –
jussunkra! májusé a máj!

Nosza, Mamsell, ne sajnáld magad!
Kész sokk a fűszere, a szám,
Moselból való, ez megragad –
Koccints velem, nőstény zsivány.

S az mint a sár, fortyanva tárul –
de Hansnak hágnia ráér:
Harapjunk előbb, amit hátul
költünk ki, díjul a bájér'!

Irány a Rajna, a zsidóhoz,
kinyírom az éj folyamán,
aranya mécs, májust virágoz,
ott lepjük meg, a terasszán!

És körbe nyerít a bősz horda,
kúrva, fetrengve vacsorál,
s belebágyad, hogy német dolga
hívja - no, vért csapolna már.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
szociálisan és alibi-elbásan, és
a Julcsa, a Julcsa
daseinzsírt böfög,
elböffenti a nyaktilót, - call it (hott!)
love.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
CALL IT LOVE (Enzensberger)

Csupasz házakban zsibongnak a kasok
fel és alá
lódulnak a lámpák
bódítanak
április vág keresztül a lombok üvegén
felhasítván a nők szőrméit a parkban
úgy ám a tetőkön át üdvözlik a tolvajok az estét
mintha már a galamb fehér batisztból
mintha hírtelenül és tisztán ragyogva
a hegyek, a fonnák mögött az odaveszett
a lecsupált csillagokra elüldözött
száműzve emlékezetéből
papír cipő nélkül
ereszkedne alá az ó' keserű
holtfáradt vadászaira
Szép az este
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Óh, nyílnak-e megint a szeptemberi rózsák!?
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A cserepeire zúzott (Celan)
tébolyból
állok fel
s nézek a kezem után,
amint azt az egy
egyszeri
kört írja
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Többé nem csatangolunk hát (Byron)ily késő éjbe már,
bár szívünk csöppet se lomhább,
s ragyog még a holdsugár.

Kardról lehull a hüvely
és a lélekről a mell,
nem liheghet szűntelen:
a szívnek béke kell.

Bár az éjben érzelem gyúl
s túlhamar megtér a nap,
nem csatangolunk ezentúl
holdas ég alatt.