Faragó Béla Kafka értelmezése izgalmas, zenei és dramaturgiai újításokkal - sikerült vállakozás, pedig a Kafka írás ismeretében ez szinte megoldhatatlan feladat.

ˇ

Az egyetlen "emberi" sors Gregoré, aki bogárrá lett. A körülötte emberformának maradtak viszont mind - Faragónál direkt nevetséges - bogarak. A zene a koré. A mienké és Kafkáé - bizonyítva, hogy Kafka mennyire mai. A zenei átköszönések (Mozarthoz, Bachhoz) jó érzéssel töltik el az embert: talán mégis jó az ember?... A kórusok már-már liturgikus pillanatokat teremtenek.

ˇ

Az énekesek és zenészek nagyon nehéz feladatot kapnak ebben az opuszban - és sikerrel teljesítenek. Külön dícséretes a színészi játék.

Nagy tett, hogy Faragó levette a falról és életre keltette a "fényképnőt". Egy hölgy... szőrmeboával, feszes tartásban ül a képen, hogy aztán Gregor embervoltát bizonyítsa....

ˇ

Pogány Judit rappelő takarítónője - telitalálat.

ˇ
Talán valamelyes rövidítés nagyobb hangsúlyt adott volna a fényképnő és Gregor találkozásának.

A rendezés Lukáts Andort dícséri. A hihetetlenül kis térben olykor templomi hangulat érezhető.

ˇ

A világító kottaálványok körbeveszik a játékot, mintegy fény-gyűrűbe keretezik az egész szomorú-tragikus-komikus eseménysort. Az énekesek színészekké lettek, az operaszínpad műfajának örök problémája vált természetesen megoldottá.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Olvasom a nagy emdzsipi (MGP=Molnár [Fábián] Gál Péter) "írását" az operáról. Ha ezt a szöveget a neves "eszteta" egy kávéházban lökte volna le egy fél deci sör mellé, hát azt mondom: tiszta hülye vagy öregem. Hogy mik motiválhatnak egy sok próbát kiállt öreg esztetát? Kit szeret, meg kit nem? Egyáltalán: hogyan lehet ilyen sok betűt leírni anélkül, hogy a dologról szó kerülne. A wc lefolyó, a szűkösség irónikus kezelése mellé hiányzott a közlendő. Tanítani kellene ezt az írást: hogy - tudniillik - így ne! Meg talán nem ártott volna, ha esztetánk az írás előtt elolvasta volna Kafka művét. Akkor talán a fényképnőt is értelmezni lett volna képes...

~

Ja - jut eszembe: az előadáson zene is szólt. Én hallottam, pedig messzebb voltam a forrástól, mint öreg esztetánk... ~ Ja, és rendezés is volt... Ja, és a fényképnő-ötlet is volt. Jó is volt. Az eszteták - régi tapasztalat - olykor a fejükön ülnek a produkciót hallgatva. Igy aztán se nem látnak, se nem hallanak. Csak írnak. Igaz azt legalább fizetik.