Peter Brook Beckettje aka light Beckett
ˇ
A Trafó Színház honlapja szerint végre nevethetünk Becketten...

De miért is nevethetnénk? Azért-e, mert Beckett szívesen mondta hőseit bohócoknak? Nevetségesek a bohócok?
ˇ
Száz szónak is egy a vége. Kitünő színészek, nagyszerű alakításai, ám a rendezés koncepciója kissé "lightosra" csinálta Beckettet. Elhiszem: többeknél arat sikert. Sok volt a nevetés, még több a zavart kuncogás.
ˇ
Nekem Beckett szövegei pengeélesek, csonttá kopaszítottak. Brook pengéje kissé életlen, nem vág kíméletlenül, hősei puhábbak az író szándékánál. Mindazonáltal nagyon érdekes este volt. Biztosan ilyen is Beckett. De nem ilyen!

Az Altatódal előadását elhibázottnak éreztem. Nem azért, mert ezt Beckett gondozatlan, szürke hajú, idő előtt megöregedett nőre írta. Hanem mert a fiatal színésznő nem érzékeltette, hogy a magány meredélyén a sír felé menetel. Ugyanakkor nem volt eléggé tárgyilagos - hogy tudniillik jószerint valamennyien így vagyunk ezzel. Nagyon nehéz szöveg! És Beckett instrukciója szerint felvételről szól. Kivéve a tovább szót. A tovább - a fokozat, a lépés a mélység felé, "le egészen mélyre, önmaga mélyére, másik énje lelkébe"... egészen a halálig. Ezért fontos, hogy ha nem felvételről beszél a színész, akkor a tovább szót - nézetem szerint - el kell hagyni, s a színésznek kell a szöveget egy fokozattal lejjebb tenni. Különben nevetségessé válhat az ismételgetés.
ˇ
Beckett instrukciói hihetetlenül pontosak és fontosak. Legjobb betartani. A lényegét!