"Elhúnyásom" alkalmából...

ˇ

Az Óév utolsó kedvessége irántam: valaki sürgősen értesítette külhoni ismerősömet: meghaltam...

ˇ

Mellékes körülmény, hogy erről megkérdezhetett volna engem is, hiszen adataimnak birtokában van, de hitelesebbnek vélte Stinkfusz Aranka közlését: a Korányi meghalt...

ˇ

Az ízetlenségtől eltekintve persze a dolog - mint annyi minden - általánosabb következtetésekre, gondolatokra serkent. A hírvivő ugyanis közéletünk egy fontos kultúrális pozícióját betöltő idős, "tapasztalt" (sok ropit és bambit fogadásokon elfogyasztott) illetékese. S mint ilyen - sokszor bosszankodom rajta - pozícióját is hasonló felelősséggel gyakorolja, amint ezt a halálhírt vitte. Fő dolog a hír, a szenzáció - a tényekről bizonyságot gyűjteni? - a balekok dolga...

ˇ

Így van ez mifelénk Mohács óta (ha nem régebben).

ˇ

Amúgy persze semmi baj! A néphit szerint akinek halálhírét keltik, hosszú életű lesz. Mindenesetre készülődöm.

ˇ

Boldog Újévet!...