A műsor hallgatható:
Samuel Beckett: Monológ
"Születése volt a veszte. Még egyszer. Itt nem segít a szó. A haldoklás sem. Születése volt a veszte. Torz vigyorgás azóta is. Míg a szemfedő nem takarja. A bölcsőben is már. Első kudarc a szopásnál. Az első léptekkel. Mamától a dadáig és vissza. Az útjai. Szkülla és Kharübdisz már akkor. Torz vigyorral folyton. Temetésről temetésre. Mostanáig. Ma éjszakáig. Két és fél billió másodperc. Csak ennyi lenne? Alig hihető. Temetésről temetésre. Kedves... majdnem kimondta kedves lények temetései. Harmincezer éj. Csak ennyi lenne? Alig hihető. A legsötétebb éjszakán született. A nap rég lenyugodott már a fenyők mögött. Fiatal zöldülő tűlevelek. A szobában sűrűsödő sötétség. Majd az állólámpa gyönge fénye. Kanóc lecsavarva. És most. Ez az éjszaka. Az éj beálltával talpon. Az éj beálltával mindig. Gyönge fény a szobában. Nem tudni honnan. Az ablakból semmi. Nem. Majdnem semmi. Ilyen nincs hogy semmi. Az ablakhoz botorkál és kibámul. Áll ott és kibámul. Mozdulatlan bámul. Nem mozdul semmi a sűrű sötétben. Visszabotorkál a láthatatlan lámpához végül. Néhány gyufa a jobb zsebében. Meggyújt egyet az ülepén ahogy apjától tanulta. Leveszi a tejfehér burát és félreteszi. A gyufa elalszik. Másik gyufát gyújt meg mint az imént. Leszedi a cilindert. Kormos. Baljába veszi. A gyufa elalszik. Harmadikat gyújt meg az előbbi módon és a kanóchoz közelíti. Visszateszi a cilindert. A gyufa elalszik. Visszateszi a burát. Lecsavarja a kanócot. A fénykör határáig húzódik s keletnek fordul. Arccal a falnak. Csupasz fal. így minden éjjel. Ébren. Állva. Zokni. Hálóköntös. Ablak. Lámpa. A fénykör határáig húzódik és megáll arccal a csupasz falnak. Valaha képek borították. Kedves... majdnem kimondta kedves lények képei. Keret nélkül. Üveg nélkül. Rajzszögekkel a falra tűzve. Mindenféle alakú és méretű kép. Egyikkel a másik után le. Ki velük. Összetépve és szétszórva mind. Apró foszlányaik a padlón. Nem egyszerre. Nem a hirtelen támadt... Elég. Egyenként. Előbb leszaggatta a falról majd egyenként összetépte őket. Evek során. Éjszakákból álló évek során. A falon már semmi. A rajzszögek csak. Nem mind. Néhányat kitépett fogóval. A többi rögzít még foszlányokat. így áll ott a csupasz falnak arccal. Haldokol tovább. Egyenletesen. Nem. Már nem úgy. Elhal a haldoklás. Egyre inkább. Akár a fény alkonyatkor. Áll ott arccal keletnek. A falnál. Csupasz fehér felszín a homályban. Fehér volt hajdan. A tűszúrások fölsebezték. Valaha a nevüket is tudta. Itt volt az apja. Ez a szürke űr itt. Ott meg az anyja. Az a másik. Amott. Együtt. Mosolyogva. Esküvő. Ott mind a hárman. Az a szürke pacni. Ott egyedül. O egyedül. Már nem. Feledve mind. Rég vége mindnek. Végük. Leszaggatva és darabokra tépve. Foszlányaik meg szerteszét a padlón. Ágy alá söpörve aztán csak maradjanak ahol vannak. Foszlányaik százszámra ágy alatt porral és pókokkal... "
Gondolatok a szöveg felolvasása közben (nem előtte, nem utána, - közben!):
A szöveg - monoton monológ - történéseket jószerint nem hordoz, csak tartalmai vannak. Minden egyre fogy. Csontvázzá fogyott szöveg. A külvilág alig-alig képes belobbanni ebbe a tartalmi masszába. De massza sincsen, hiszen csontváz-szöveget olvasok... És egyszerre világossá válik: minden ez és ennyi. Nincsen több. Amit mások, másutt mondanak, csak ráadás-rárakódás. A csontváz karácsonyfa-díszei. Fel s alá. Lépegetések, lebegések. Be és ki. Fénykeresés, ügyetlenkedés. Bámulás. Csontváz-élet...
[John Minihan fotója nyomán...]
A szöveg tehát: Samuel Beckett: Monológ
A zenék:
1. Jakob Ullmann: Komposition für Streichquartett 2
2. John Cage: 27' 10.554"
3. Gerald Eckert: des Nichts, verlorene Schatten; offen - fin des terres
4. Beat Furrer: Fama [Erről az opuszról bővebben még: ITT]
5. Wolfgang Rihm: Klangbeschreibung I., III.
A műsor meghallgatható és letölthető: ITT [a Beckett Monolog.mix.mp3 jelzetre kell klikkelni!]
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Figyelem! ~~ Ez a műsor nem azonos az október 25-én estére tervezett Dante Café-beli pécsi, illetve a 28-án Budapesten a Sanyi és Aranka Színházban látható-hallható rádiószínpad műsorával!
No comments:
Post a Comment