A felszínesség hátulütői...

Persze, persze... Van-e, aki nem téved?

ˇ

Errare humanum est - írta a derék ifjabbik Seneca, de így folytatta: perseverare diabolicum (Tévedni emberi , de megmaradni benne ördögi). Igaz több változata is van a mondásnak, van, aki a második felét így értelmezi: in errore perseverare stultum - vagyis a tévedésben kitartani ostobaság (Hieronymus). Maradjunk a bölcs mondás első felénél:

ˇ

Tévedni emberi dolog...

ˇ

Emberi. Amiként emberi a felszínesség, a nemtörödömség is. Számomra a hosszan tartó "tévedés" már nem is bűn, sokkal inkább hiba...

Miről is lenne szó?

Rábukkanok a Muzsika ezévi júniusi számában Farkas Zoltán cikkére, amelyben egyebek között Sári József új operájának regensburgi ősbemutatójáról szól. Nagy öröm, ha új magyar opera születik. Különösképpen az, ha olyan író művéből származik a libretto, mint Thomas Bernhard.

ˇ
Mit ír Farkas Zoltán?

"Sári József ... zeneszerzőként ugyan soha korábban nem közelített Bernhard szövegeihez, de miután 2000-ben, első operáját megírván átesett a tűzkeresztségen, nem szabadulhatott a gondolattól, hogy a híres osztrák író-mizantróp egyik drámájából is operát komponáljon. A sors különös játéka, hogy mégsem így lett. A kalaposmester ugyanis nem dráma, még besorolni is bajos a kanonizált Bernhard-művek közé, filológiailag hiteles verziója ugyanis nem létezik. Az író egy rádióinterjú során olvasta fel frissen készült novelláját 1968-ban, a kölni Deutschlandfunk műsorában. Később mintha megfeledkezett volna erről az írásról, mert műjegyzékébe sem vette fel. A hagyatékban két különböző változat található, de egyik sem egyezik meg pontosan a rádiós felolvasás szövegével. A kalaposmester a mai napig kiadatlan; természetesen hivatalos magyar fordítása sem létezik."

*******************************

1. Mainapság, a modern információterjesztés ugyancsak változatos korában az, hogy egy szöveg írásban nem jelent meg, viszont a szerző saját hangján hozzáférhető, sőt egy gyüjteményes dupla CD-n ki is adták (Der Hörverlag!), vajon miért nem "kanonizált"?

2. "Filológiailag hiteles" verzió? Az író saját hangján, saját szövegét mondva, miért nem hiteles? Vajon miféle szöveget használt fel a librettó szerzője?...

3. Nem vette fel a műjegyzékébe? A zenetörténetben nyilván járatos Farkas Zoltán figyelmét talán fel sem kell hívnom arra, hogy ilyesmi előfordul. A szerzők Bernhardnál még sanyarúbban is képesek voltak bánni saját műveikkel. (V.ö. Wolfgang Amadeus Mozart - Köchel-jegyzék!)

4. A hagyatékban két verzió is van. Hát aztán? Ilyen még nem esett meg a világirodalomban?

5. Hivatalos magyar fordítása sincsen - értesülök Farkas Zoltántól. Nos klikkeljen csak  IDE, s akkor olvashatja a Jelenkorban [2005 januári szám, 45-52. oldal]megjelent fordítást, Juhász Emese munkáját, igaz a szerencsésebb és tartalmilag a szöveg szellemének sokkal megfelelőbb "A kalapkészítő" címen... Érdemes jól észbe vésni a fordító jegyzetét! A fordítás ugyanis a hangzó változat alapján készült. Vagyis három eredeti változat is létezik a műből. És mind Thomas Bernhard szövege! Engedtessék meg, hogy itt egy, az említett fordításhoz adott dedikációt is közreadjak:

Végre aztán nem tudom mit jelent ez a kifejezés: "hivatalos magyar fordítás"? Ha pl. egy verset féltucat magyar fordító tesz át a magyarba, akkor melyik projekt a "hivatalos".

ˇ

6. És végül: "író-mizantróp" (sic!) - mármint Thomas Bernhard! Sajnálom, de ez párját ritkító tudatlanság és ostobaság...

Thomas Bernhard ugyanis nem az embereket nem állhatta, hanem az emberi hülyeséget, tudatlanságot, aljasságot stb.
Ilyesmiből valóban annyi van, hogy azt, aki nem szereti az ilyes dolgokat, könnyen embergyűlölőnek nézik...