Megint elment egy ember, aki jó, hogy itt volt...
Egy régi műsorral emlékezem...
A Pécsi Periszkóp Rádióban
ˇ
A műsor meghallgatható: ITT
Cohenról lásd még:
ITT
„Ez a dal, ez a dal, ez a dal”
Leonard Cohen
Leonard Cohen kanadai költő, író, énekes 1934. szeptember 21-én – hetvenöt éve – született Montreálban. Akik mifelénk hallottak róla, inkább dalait, azoknak is inkább a dallamát, mint a tartalmát ismerik, a jellegzetes, fáradt férfihang előadásában. Cohen dalszövegei irodalmi értéket hordoznak, egyik regénye – A kedvenc játék – 2003-ban jelent meg magyarul. Néhány versének fordítása olvasható egy antológiában. Ez a 70. születésnapjára készült műsor a teljes Cohenról igyekszik képet adni, természetesen elsősorban a Cohen dalok tükrében.
A legmagasabb kanadai kitüntetés birtokosa (2003)
Egyik népszerű dalának kézirata (Suzanne) – a műsorban a dal is, a szöveg is elhangzik. 
A meditáló Cohen…
A műsorban elhangzó szövegek:
Leonard Cohen: A kedvenc játék (részletek a regényből)
Könnyű megmutatni egy sebet, a csata büszke nyomait. Nehéz feltárni egy pattanást.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A patkány elevenebb a teknősnél.
A teknős lassú, hideg, gépies, majdnem olyan, mint egy játék; négy lábon járó páncél. Halála nem számít. De a fehér patkány gyors, és teste bőre védelmében meleg.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A gyerekek különös módon lépnek be garázsokba, csűrökbe, padlásokra: úgy, ahogy nagy termekbe és családi kápolnákba. A garázsok, csűrök és padlások mindig ódonabbak, mint maga az épület, amelyben vannak. Hatalmas konyhafiókok sötét, tiszteletteljes légkörét árasztják. Barátságos múzeumok.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Egy nagy harmincnyolcas volt, bőrtokban. A pisztoly-agyba bevésték a nevet, rangot és ezredet. A fegyver halálosan, szögletesen, pontosan, veszélyes lehetőségeket rejtve lappangott a sötét fiókban. A fém mindig jéghideg volt.
Amikor felhúzta a kakast, a szerkezet a technikai haladás gyilkos eszközeinek bámulatos hangját hallatta. Cupp! — mint fogaskerekű ajkak csókja.
A kis, legömbölyített golyókat megkarcolhatta hüvelykujja körmével.
Ha most németek bukkannának fel az utcán...
Amikor apja megnősült, megesküdött, hogy megöl minden férfit, aki közeledni mer a feleségéhez. Ezt anyja tréfás mesének szánta. Ő azonban elhitte. Elképzelte az anyjára valaha is rámosolygó férfiak holttestéből rakott gúlát.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Széttépte a könyveket. Nem tudta, miért gyűlöli a gondosan megrajzolt ábrákat és egészlapos színes mellékleteket. Mi tudjuk. A részlet, információ, pontosság, a bomlást megállítani nem tudó hamis tudás iránti megvetés fűtötte.
A házban bolyongott, és várta a lövés hangját. Az majd megtanítja őket, a sikereseket, az ékesszóló szónokokat, a zsinagógaépítőket, a nagyszerű testvéreket, akik nyilvános dicsőségre tartanak számot. Várta a harmincnyolcas dördülését, a lövést, amely majd megtisztítja a házat, és rettenetes változást hoz.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Nevezték-e valaha Büdös Zsidónak?
Elhallgattak, és a nörszök meg a szőke kisbabák újra a világegyetem urai lettek.
Milyen az, ha az embernek nincs apja?
Felnőttnek érzed magad. Te szeleteled fel a csirkét, az ő helyén ülsz.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Amikor csak tehették, legkedvesebb játékukat, a Katonát és a Ringyót játszották. Minden lehetséges szobában. Eltávozást kapott a frontról, Lisa prostituált volt.
Kop-kop, lassan nyílt az ajtó.
Kezet fogtak, mutatóujjával megcsiklandozta Lisa tenyerét.
Így vettek részt abban a titokzatos tevékenységben, amelynek élethű részleteit a felnőttek szemérmesen francia szavak, jiddis szavak, betűzött szavak mögé rejtik; a homályos rituáléban, amely főszerepet játszik az éjszakai mulatók kupléénekeseinek tréfáiban; a megközelíthetetlen tudásban, amelyet a felnőttek azért őriznek, hogy tekintélyüket biztosítsák.
Játékukban megengedhetetlen volt a trágár vagy duhaj hangvétel. Fogalmuk sem volt a nyilvánosházak alantas vonatkozásairól - ki tudja, létezik-e egyáltalán ilyesmi? Ezeket valamiféle gyönyörpalotának vélték, amelybe önhatalmúlag éppúgy megtiltották nekik a belépést, mint a mozikba.
A kurvák eszményi nők voltak, ahogy a katonák eszményi férfiak.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A hét- és tizenegy éves kor közötti időszak az élet jelentős szakasza, tele unatkozással és felejtéssel. Állítólag ilyenkor veszítjük el lassan azt a képességünket, hogy beszélni tudjunk az állatok nyelvén, és a madarak nem szállnak már le ablakpárkányunkra, hogy elcsevegjenek velünk. Ahogy szemünk hozzászokik a látáshoz, úgy vérteződik fel a csodálkozással szemben. Egykor sudár fenyő magasságú virágok cserépméretűre zsugorodnak. Még a rettegés is csökken. A gyermekszoba óriásai és óriásasszonyai mogorva tanárokká és apákká töpörödnek. Mindent elfelejtett, amit Lisa apró testéről megtudott.
Ó, mennyire kiürült az életük attól a pillanattól fogva, hogy kikúsztak az ágy alól, addig, hogy felegyenesedtek!
Most tudásra vágytak, de a vetkőzés bűn volt. Ezért aztán könnyű prédájává váltak a képeslapoknak, pornográf képes újságoknak, iskolai öltözőkben terjesztett erotikus irodalomnak. A szobrászat és festészet szakértői lettek. Betéve ismerték a könyvtárban az összes könyvet, amelyben a legjobb, legtöbbet eláruló reprodukciók voltak.
Milyen a test?
Kapott az anyjától egy titkolódzó könyvet, és hiába kerestek benne egyértelmű felvilágosítást. Olyan kifejezéseket olvastak, mint az „emberi test temploma", ami lehet, hogy igaz, de hol az a templom a maga szőrzetével és redőivel? Világos képeket akartak látni, és nem üres lapot, amelynek közepén egy pont alatt ez a felirat áll: „Képzeljük csak el, hogy a spermium ezerszer kisebb ennél!"
A nélkülözés a költészet szülőanyja.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
...hallgassatok ide, barátaim, idegenek, egymáshoz fűzöm a nemzedékeket, ó, ti számok nélküli utcák kisemberei, ugassatok, ugassatok, fütyüljetek, vérezzetek össze mindent, hosszú lépcsősoraitok úgy tekeregnek szívem körül, mint a szőlőinda...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Szívesen meghallgatná a márványerkélyéről üvöltöző Hitlert vagy Mussolinit, nézné, ahogy a partizánok lábánál fogva felakasztják, ahogy fekete vagy sárga bőrű hordák felszámolják gyarmatosító ellenségeik elszigetelt telepeit, hokimeccsen drukkoló tömeg végez a sportbizottság elnökével, zokogó falusiak ujjongva éljenzik a széles állkapcsú útépítőket, futballrajongók kapufákat szaggatnak szét, pánikba esett mozinézők a híres tűzben gyerekeket taposnak agyon, ahogy ötszázezer ember egy emberként szalutál bárkinek, ahogy számtalan arab hátsó nyugat felé az égnek mered, ahogy bármilyen oltáron a gyülekezet egyszerre felhangzó ámenjére megremegnek a kelyhek.
És a következő helyeken akar lenni:
a márványerkélyen,
a sajtópáholyban,
a gépházban,
a vezetőknek fenntartott lelátón,
a minaretben,
a legszentebb szentélyben,
És minden esetben a pénzért felbérelhető legkiválóbb, legjobban felfegyverzett, hunyorgó tekintetű, könyörtelen, hűséges, magas termetű, bőrkabátos, agymosott nehézfiúkat szeretne maga körül látni testőrként.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Azt hiszem, ha Illés vagy Apolló szekere vagy az ég bármely más mitikus járműve megállna az ajtóm előtt, pontosan tudnám, hova üljek, és repülés közben mámoros örömmel ismernék rá a felhőkre és rejtelmekre, amelyek mellett elhaladunk.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
— Milyen tüzes vagy! — kiáltotta színpadiasan Tamara. - Ma éjjel te vagy a szenvedélyes szeretőm. Ma éjjel őrszemek vagyunk, és állatok, madarak és gyíkok, nyalka és márvány. Ma éjjel dicsőségesek vagyunk és megalázónak, felkentek és porba sújtottak, gyönyörűek és visszataszítóak. A veríték parfüm. Lihegésünk harangzúgás. A legszebb hattyú dühöngéséért sem cserélném el! Biztos ezért hagytam ott a többieket, a százakat, akik megnyomorodott kézzel próbáltak bokámba kapaszkodni, miközben hozzád siettem.
- Süket duma - feleltem.
Kibontakozott ölelésemből, és felállt az ágyon. Kőkoloszzus combjára gondoltam, de nem szóltam semmit.
Vállmagasságban széttárta a karját.
- Andok Krisztusa! — jelentette ki.
Eléguggoltam, és lábközéhez dörgölődztem.
- Gyógyíts meg, gyógyíts meg! - színészkedtem.
- Gyógyítsd meg te magadat! - nevetett, és rám borult.
Arca végül hasamon nyugodott.
- Amikor lecsöndesedtünk, így szóltam:
- Asszony, feloldattál a te betegségedből!
Lábát a földre lendítette, az asztalhoz táncolt, és meggyújtott egy gyertyát a mexikói bádog gyertyatartómban. A karos gyertyatartót úgy emelte feje fölé, mint körmeneten a zászlót, majd tánclépésekkel visszajött az ágyhoz, és kézen fogott.
- Gyere velem, fenevadam, hattyúm — énekelte. — A tükör, az eunuchok, a tükör!
A tükör elé álltunk,
- Mondhatja-e bárki, hogy nem vagyunk gyönyörűek? — szegezte nekem a kérdést.
- Nem.
Egy-két percig meztelen testünket néztük. Letette a karos gyertyatartót. Megöleltük egymást.
- Még nem ment el mellettünk az élet — jegyezte meg megjátszott nosztalgiával.
- Ó, jaj. Szomorúság. Hold. Szerelem.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Valamikor azt hitte, hogy sötét öltönyös, magas nagybátyjai egy elit testvériség fejedelmei. Régebben úgy gondolta, hogy a zsinagóga megtisztulásuk helyszíne. Üzleti vállalkozásuk a feudális bőkezűség birodalma. De ahogy felnőtt, megértette, hogy még csak nem is tesznek úgy, mintha így volna. Büszkék voltak pénzügyi és közösségi sikereikre. Szerettek elsők lenni, köztiszteletben állni, az oltárhoz közel ülni, szerették, ha őket szólítják, hogy nyújtsák át a tekercseket. Nem kötelezték el magukat semmilyen más eszme mellett. Nem hittek abban, hogy vérük megszentelt. Honnan vette, hogy ezt hiszik?
Amikor látta a rabbit és a kántort fehér köntösükben jönni-menni, látta imasáljukon a brokáttal szőtt betűket, amikor nagybátyjai között állt, és együtt hajlongott velük, és a válaszoknál hangja egybeolvadt az övékkel, amikor az imádságoskönyvben követte a nagylelkűség felsorolását...
Nem, nagybátyjai nem elég komolyak. Szigorúak, de nem komolyak. Mintha nem érnék fel ésszel, milyen múlandó a szertartás. Vakon vettek részt benne, mintha örökké tartana. Nem fogták fel, mennyire fontosak, nem fontoskodók, hanem fontosak a ráolvasás, az oltár, a rítus szempontjából. Tudatlanok voltak a vallásos gyakorlat mesterségében. Pusztán buzgók voltak. Sosem fordult meg a fejükben, mennyire közel van a szertartás a káoszhoz. Nemességük ingatag volt, mert öröklésen nyugodott, és nem a megsemmisüléssel szembeszegülő, pillanatról pillanatra végbemenő teremtésen.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Az okádás megtisztítja a lelket, gondolta, miközben arrébb ment. Egész testével meglódult, mely frissen könnyű volt, sportos ígérettől könnyed. Tele az emberi méreggel, ott fortyog belseje bugyraiban és kitüremkedéseiben, mint egy mocsár, aztán az émelyítő csoda, és hrr! Az ember üres, szabad, az övé a hideg, tiszta esély, köszönöm, köszönöm.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A testekkel kapcsolatban, amelyeket elvesztett. Nincs az a nyomozó, aki megtalálná őket. Szépségük teljében vesztette el őket. A testek a következők:
patkány
béka
alvó lány
férfi a hegyen
hold
Neked és nekem testünk van, bármennyire megcsonkította az idő és az emlékezet. Tűzben vesztette el a testeket, ahol csorbítatlanul és tökéletesen maradnak fenn. Ez az állandóság senkit sem vigasztal. Többszöri lángra lobbantás után halovány csillagképek lettek, amelyek uralkodtak felette, miközben az egén vonultak.
Úgy is mondhatnánk, hogy a mózesi bokor emésztette el őket, amelyet mindannyian szívünkben hordozunk, de amit kevesen vagyunk hajlandók lángra lobbantani.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Keress csak fel egy elmegyógyintézetet vagy egy gyárat, ülj a buszon vagy egy kávézóban. Mindenütt teljes magányban élnek az emberek. Remegek, amikor a magukban megemelt hangokra, az égre kivetett, lottónyeremény-esélyes horgokra gondolok. És testük megöregszik, szívük löttyedt lesz, mint egy ócska harmonika, nem működik már a veséjük, záróizmaik petyhüdtté válnak, mint a megnyúlt befőttesgumik. Velünk is ez történik, veled is… Ezért vágyom arra, hogy megfogjam a kezedet. És ez az a csoda., amely miatt a wurlitzerek negyeddollárosokat nyelnek. Hogy tiltakozhassunk e közönyös mészárlás ellen. Kezedet megfogni nagyon jó tiltakozás. Bárcsak itt lennél most mellettem.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Mozdulatlanul feküdtünk abban a helyzetben, ahogy a földre estünk. Amikor már mind így feküdtünk a friss hóban, következett a játék legszebb része. Óvatosan felálltunk, hogy semmiképp ne tegyük tönkre a lenyomatot, amit testünk a havon hagyott. És most a párhuzam. Természetesen az volt a legizgalmasabb, ha valamilyen kitekert helyzetben, szétvetett karral-lábbal értünk földet. Aztán elindultunk, és a gyönyörűséges, fehér mezőn olyan virág formáját hagytuk, amelynek lábnyomokból volt a szára.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Versek, dalszövegek:
AHOGY A KÖD NEM EJT SEBET
Ahogy a köd nem ejt sebet
a sötétlő hegyen,
testem nem ejt sebet
rajtad, szerelmesem.
Vércse és szél csap össze,
ki állja egy helyen ?
Testünk is így csap össze,
majd alszunk csendesen.
Ahogy az éj is hű marad,
bár nincs csillag jelen,
az én szívem is hű marad,
ha nem vagy már velem
AMIT ADOLF EICHMANNRÓL TUDNI KELL
SZEME: .......................……Átlagos
HAJA: .........................……Átlagos
TESTSÚLYA: .....................Átlagos
TESTMAGASSÁGA: .........Átlagos
MEGKÜLÖNBÖZTETŐ JEGYEI:.. .Nincsenek
UJJAI SZÁMA: .................… Tíz
LÁBUJJAI SZÁMA: ...............Tíz
INTELLIGENCIÁJA:..............Átlagos
Mit vártatok?
Keselyűkarmokat?
Kiálló agyarat?
Zöld nyálat?
Tébolyt
LEVÉL
Hogy irtottad ki családod
nem érdekel
miközben nyelved végigjárja testem
Ismerem álmaidat is
rombadőlt városokról s a nap
túl közel vágtató paripáiról
s a végnélküli éjről
de a tested közelében
mindez nem érdekel
Tudom hogy kint háború tombol
hogy parancsokat adsz ki
hogy csecsemőket öletsz főtiszteket fejeztetsz
de a vér nem érdekel
testeden nem változtat
nem iszonyodom akkor sem
amikor vért ízlelek szádon
miközben karom hajadba fonódik
Nehogy azt hidd hogy nem tudom
mi következik
azután hogy a védőket legyilkoltattad
s az utcanőket kardélre hányattad
Csak azért írom ezt hogy megraboljalak
hogy midőn egy reggelen az én fejem is
ott lóg a többi generáliséval
kiszögezve a várkapun
tudd meg hogy el voltam készülve rá
s hogy az egész egyáltalán nem érdekelt.
MADÁR A DRÓTONˇ
Mint egy madár a dróton
mint a részeg az éjféli kórusban –
próbáltam maradni szabadnak.
Mint a kukac a horgon,
mint egy lovag valamely régimódi könyvben –
próbáltam foszlányaimat menteni.
Ha nem megy, ha nem megy
remélem megbocsátod.
Ha hűtlen voltam, ha hűtlen voltam
sohase téged csaltalak meg.
Mint egy halva született csecsemő
mint egy szarvas állat –
úgy tartottam távol mind, aki kinyújtotta a kezét.
De kínlódom e dallal
és minden kínoz, ami rosszat tettem
mindent miattad.
Láttam egy koldust, amint mankójára dőlt
és „te nem kérsz ennyit” – mondtam magamnak.
S egy csinos nő sötét ajtaján kinézve
így kiáltott: „Ej, miért nem kérsz többet?”
Óh, mint egy madár a dróton
mint a részeg az éjféli kórusban –
próbáltam maradni szabadnak.
MIT KERESEK ITT
Nem tudhatom hazudott-e a világ
én hazudtam
Nem tudhatom összeesküdött-e a világ a szeretet ellen
én összeesküdtem a szeretet ellen
A kínzás levegője nem hoz vigaszt
én kínoztam
Mégha nem lett volna atomfelhő
én akkor is gyűlöltem volna
Idehallgass
Mindent ugyanúgy csináltam volna
akkor is ha nem lenne halál
Engem nem nyom senki mint részeget
a tények hidegzuhanya alá
Én nem kérek az általános alibiből
Mint az éjszaka látott üres telefonfülke
amit megőriz az emlékezet
mint mozik előcsarnokában a tükör
amibe csak kijövet pillant a közönség
mint a nimfomániás ki ezer idegent
kapcsol össze titkos társaságba
várom
hogy mindannyian valljatok
STÍLUS
Nem hiszek sem az orosz
sem az amerikai rádiónak
de élvezem a zenét és ahogy az európaiak
nagy komolyan bemondják a dzsesszt
Nem hiszek sem ópiumban sem pénzben
még ha nehéz is szert tenni rájuk
és súlyos büntetést rónak ki értük
Nem hiszek a szerelemben
rabszolgaságom kellős közepén
nem hiszek benne
Itt ülök egyedül egy házban
valamelyik kopár görög szigeten
Egyszer elfelejtem anyám kertjében milyen volt a fű
Tudom elfelejtem
Elfelejtem a régi telefonszámot
Fitzroy hetvennyolc húsz
Elfelejtem a stílusom
Egyszercsak nem lesz stílusom
Hallom ezer mérföldre az éhes sustorgást
s ahogy az antik tiszta tenger rágja a sziklát
Hallom ahogy az öszvér-kolompok rágnak
Hallom ahogy a virágok rágják az éjszakát
fodros szirmuk alatt.
Most egy kakas belehasít az éjbe
s borotvája nyomán kinyílik
a vérzékeny plánta
S most már biztosan tudom
elfelejtem a stílusom
Talán egy elme megnyílik a földön
talán egy szív felfog lágy esőt
Nem lesz gyógyulás és nem lesz megfagyás .
de tán egy szív felfog lágy esőt
Az amerikaiaknak sem lesz stílusuk
az oroszoknak sem lesz stílusuk
Mindez éber őrködésem
huszonnyolcadik évében történik
Nem tudom mi lesz a sorsa
az asszonyszemű öszvérnek
az antik tiszta víznek
vagy az óriás kakasnak
A korahajnali rádió mohón megzabálja
a kormányokat egymás után a nyelveket
a mákföldeket egymás után
A számozott skálán túl
minden stílusra külön csend borul
az én műgonddal kidolgozott stílusomra is
valami külső csend mely olyan mint
rajzó rovarok között a tér
villamos nememlékezés
ami felénk irányul
(álmos vagyok és félek)
ami engem fenyeget barátaim
SUZANNE LEVISZ
Suzanne levisz
házába a folyópartra,
hallhatod a csónakokat,
éjjelre nála maradhatsz.
És tudod, hogy félbolond,
épp ezért maradsz vele,
s ő teát tölt s ad narancsot,
mind Kínából jött egyenest.
S mikor mondanád már neki,
hogy nem hoztál ajándékot,
ő hullámhosszára állít
s a folyóval felelteti:
mindig a szeretője voltál.
S szeretnél vele utazni,
úgy utazni, mint a vak,
s tudod, bízhat benned, hiszen
tökéletes testét elméd
érintette csak.
Jézus tengerész volt,
mikor a vízen járt,
és sokáig csak figyelt
egy magános fa toronyból,
s mikor tudta biztosan már,
hogy fuldoklók láthatják csak,
mondá Legyenek tengerészek,
míg a tenger mind kimenti,
de ő maga összetört,
pedig még az ég se nyílt ki,
elhagyatva, szinte ember,
bölcsességedbe süllyedt, mint a kő.
S szeretnél vele utazni,
úgy utazni, mint a vak,
s tudod, bízhatsz benne, hiszen
tökéletes testedet elméje
érintette csak.
Suzanne kézen ragad
és a folyópartra vezet,
Üdvhadsereg polcairól
szerzett rongy és toll takarja.
A napfény mint méz csorog le
a kikötő Szent Szüzére,
s ő mutatja, merre nézzél
a szemét s virág között,
hősök vannak a hínár közt,
s gyermekek a reggelen,
szeretetért hajlanak ki,
így hajolnak mindörökké,
míg Suzanne mutatja tükrét.
S szeretnél vele utazni,
úgy utazni, mint a vak,
s biztos vagy, hogy rádlel, hiszen
tökéletes testét az elméje
érintette csak.
SZERELMESPÁR
Még állt a pogrom, égett a ház,
S ők lázban kötöttek üzletet:
Lány-hűségért ígért cserébe
Történelem-hű verseket.
Már bent volt a gázkamrában,
De sikerült csókot váltani,
Épp mielőtt jött a pribék
Kis aranyfogát kirántani.
S a kemencében is, ahol
A lángokban volt csak élet,
Csókolni akarta égő keblét,
Amint a tűzben égett.
Később gyakran eltűnődött:
Ki nyert az alkun? Ő? A kedves?
Míg körötte öltek s raboltak,
Tudta, hogy ő a vesztes.
VOLK
virágot hitlernek ásított a nyár
virágot legszebb pázsitomra
és itt egy kis falu
kifestik az ünnep tiszteletére
itt a kis templom
ott az iskola
amott két kiskutya közösül
a fényes zászlók lobogó lepedők
virágot hitlernek ásított a nyár
A SÁRKÁNY
A sárkány megbízható áldozat.
Kedvedre való, mert húzása
elég gyenge ahhoz, hogy úrként tiszteljen,
de elég erős ahhoz, hogy bolonddá tegyen;
mert úgy él
odafönt a magas égben,
mint egy megriadt sólyom,
bármikor bevonhatod,
hogy fiókodban tovább szelídítsd,
A sárkány olyan hal, amit egyszer régen
fogtál a halnélküli tóban;
ezért hosszan eregeted, de vigyázva,
reméled, nem adja meg magát,
s talán a szél sem ül el.
A sárkány legújabb versed,
ezért kibocsátod a szélnek,
de addig nem válsz meg tőle,
amíg valami más tennivalót
nem találsz magadnak.
A sárkány a nappal kötendő
dicsőséges szerződés,
ezért megbarátkozol a rétekkel,
a folyóvízzel és a szelekkel,
s végül a hideg éjen át azért imádkozol
a spárga nélkül úszó hold alatt,
hogy méltó legyél és tiszta és költő.
NEM SOKAT IDŐZTEM EURÓPAI KOLOSTOROKBAN
Nem sokat időztem európai kolostorokban,
hogy a magas fűben kriptákra leljek,
hol szép halált halt s szépen megénekelt lovagok nyugosznak.
Nem hajtottam félre a füvet,
s nem is hagytam csomóban szándékosan.
Nem küldtem elmém vándorútra, hogy várakozzék
a havasok és halászok között elterülő
végtelen tisztásokon,
mint valami hold,
vagy mint rohanó víz alatt megbúvó kagyló.
Nem tartottam vissza lélegzetemet,
hogy Isten lélegzését halljam,
szívverésemet sem szabályoztam,
sem nem koplaltam, hogy látomásaim legyenek.
Habár gyakran megfigyeltem,
mégsem változtam át gémmé,
s nem hagytam testem lent a parton,
s nem változtam át csillogó pisztránggá,
s nem hagytam testem fent az égen.
Nem borultam le sebhelyek és ereklyék elé,
sem vasfésűk elé,
sem tekercsbe göngyölt s megégetett holttestek elé.
Nem, nem szenvedtem tízezer éven át.
Napközben nevetek, éjszaka alszom.
Kedvenc szakácsaim főznek rám,
testem maga tisztítja s javítja magát,
s munkám halad, mint annak a rendje.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A műsor szerkezete.
ˇ
1. Federico García Lorca: Kis bécsi valcer Ford.: Weöres Sándor
