„Elvesztettem egy zoknit”

Rádióműsor



Ezt a műsort az első perctől az utolsóig otthon, számítógépen készítettem.  A magány végtelenül megnyugtató csendjében. Az olykor unottan „verejtékező” munkatársak távollétében. ~ A rádióműsor a legolcsóbb műfajok egyike [tessék körülnézni-hallgatni az interneten!] – vajon miért megy tönkre?

Ezt a műsort a klasszikus avantgard keverékének nevezném, amelyben Poe megfér Wolzcal, Lennon Longfellow-val, García Lorca Bob Dylannel és így tovább. Mert – akár elhisszük, akár nem – ugyanarról szólnak. Az ember „világba vetettségének” kínjairól és megoldatlanságáról… Aztán befejezésül Kamondy Ágnes keserű iróniája: "jó lesz nekünk!"
Hogy akkor ez szórakoztató műsor vagy sem? Lehet róla meditálni!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Közreműködik: Willem Dafoe, Csákányi Eszter, Gábor Miklós, Kállai Ferenc, Korányi Tamás és Vallai Péter
~~~~~~~~
A műsor Abdulah Sidran, Deborah Artman, Roger Waters, Diamanda Galas, John Lennon, Paul McCartney, Christian Wolz, Jarboe, Edgar Allan Poe, Henry Wadsworth Longfellow, Laurie Anderson, Michaei Gira, Federico García Lorca, Bob Dylan szövegeinek metszeteiből, valamint Mike Westbrook, Michaei Gordon, David Lang, Julia Wolfe, Yatsuo Motoki, Roger Waters, John Lennon, Paul McCartney, Diamanda Galas, Jarboe, Michael Gira, Lou Reed, Laurie Anderson, Leonard Cohen, Bob Dylan és Kamondy Ágnes szerzeményeinek részleteiből készült.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 
A műsor [50:09 perc]  ITT  hallgatható.  

Lábjegyzet

Kapok olykor leveleket, megjegyzéseket, kommenteket. 

Némelyikben kérdik: miért írok olyan keveset a feltett videók elé és milyen logika szerint teszek fel valamit.

Az elsőre: én zenehallgató vagyok. Egy-két adaton túl ritkán támad kedvem többet beszélni-írni. Ha valami nagyon nem tetszik, vagy éppen dühít - akkor megszegem a szűkszavúságot.

A másodikra: nincsen követhető logika. Ami a napok múlása közben eszembe jut, amivel találkozom - sok?; kevés? - azt idehozom. Semmi több. Az egész együtt, immár közelesen évtizede ér valamit - talán...

Van egy blog (kedvencem!), amely egyetlen tájról szól. 

Fényképek. (ITT)

Egyetlen szó nélkül, évek óta. 

Ahhoz képest én csak locsogok...

Michael Harrison

Time Loops

& Maya Beiser

Ezen a lemezen az összes kompozíciót Beiser adja elő. 

Harrison mellett egy Arvo Pärt kompozíció, sőt Gounod Ave Mariája is helyet kapott.

Itt a Just Ancient Loops harmadik részét (Ascension) idézem. A végén hozzávarrtam egy koncertről készült klip részletét.

Terry Riley

In C  ~  Re-Sound

Riley In C-je roppant népszerű minimál zene.

A kortárs zenei együttes performansznak nevezi a maga változatát.

 Az In C-re megjelent egy olyan lemez is, amelyen tizenkilenc muzsikus (köztük DJ Spooky!) készített remixet

 

Itt a Re-Sound című lemez részletét idézem.

Jókedvű zene, aki nem lesz tőle vidám, magára vessen. Pláne, ha 5.1-en hallgatja. Csak úgy úszik az ember körül a hang.

David Lang

lemezén (Death Speaks) egy öt részes gyászdalciklus hallgatható. 

A szövegét (mint korábbi kompozíciójához - Are You Experienced? - is) maga Lang írta.  

 you will return to dust you will turn return to dust

turn to the sun like me. turn to the sun turn to the light turn to the light

if there's an eye still open grieving sweet sleep close it for me

turn your heart, your poor heart

it will only find rest

when it has stopped beating

turn to peace turn to peace this is the only road that leads you home

enter

I am your pale companion

I mirror your pain

I was your shadow

all those long nights, all those days long past

listen to me

this message is for you

where I am now, all sorrow is gone

where I am now. all lovers are together

where I am now

in my arms only will you find rest

gentle rest

Ennek a ciklusnak kitűnő énekesnője Sharah Worden, a zenét egy gitár, zongora és hegedű adja, sőt maga Worden is közbeszól dobjával.  

Szellemében a második rész (Depart) is idetartozik. Ám itt egyetlen hangszer szól - Maya Beiser csellója. 

Négy énekesnő vokál együttese énekel a cselló háttereként.

Itt az első dalt és a  teljes Depart-ot idézem. 

Paola Prestini

Az amerikai zeneszerző Labyrinth című performanszának zenéje, pontosabban annak második része a Room 35., amelyben a cselló szólót Maya Beiser (lásd még ITT) adja elő. 

A performansz első része hegedű szólóra készült. 

Az előadásban résztvesz még a szerző és Erika Harrsch is.

Itt a teljes Room 35. meghallgatható, s egy néhány perces részletet idézek a performanszból.

Stockhausen vezényel

Meglehet éppenséggel nem mindenki tudja, hogy - ha ritkán is - Stockhausen vezényelt úgynevezett klasszikus zenét is.

Ami megintcsak bizonyítja, hogy az igazán jelentős kortárs komponisták nem tettek különbséget a zene jelentősége, jelentése között aszerint, hogy az mikor született. Az egész egy vonalra fűződik fel.

Egy régi lemezen (1985) hallgatható két klasszikus - Mozart és Haydn - Stockhausen vezényletével.

A Mozart opusz szólistája Kathinka Pasveer, aki Stockhausen műveinek is jeles tolmácsolója, a másik kompozíció - Joseph Haydn: Es dur trombitaverseny - szólistája

 Markus Stockhausen, Stockhausen fia. Számára is azonos feladatot jelent minden zene előadása.  Ehhez a kompozícióhoz Stockhausen kádenciát is készített.

Itt a Haydn kompozíció hallgatható:

Csehy Zoltán

Experimentum mundi

(Poszt)modern Operakalauz 1945-2014

A közgondolkodás szerint mindenképpen meglepő, amikor egy klasszika filológus költő és műfordító egyszerre csak összegyűjti zenei írásait (mert vannak!), s egy kötetben valami egységessé kovácsolja.

Az egységesség záloga a szemlélet.

Azt hiszem szerencsének tudható, hogy nem zenei szakember únottan fontoskodó könyvét lapozgatjuk, hanem egy érdeklődő zenehallgatóét. Ráadásul számomra személyes öröm, hogy nyilvánvalóvá teszi: a "régi és új" megismeréséhez mindenekelőtt nem a kor, nem a nyelv, nem a felfogás vagy vonzódás, vezet hanem a szemlélet. Vagyis hogy a "modern" zene kifejezését is vitatni lehetne, hiszen zene csak egyféle fogantatású lehet.

Persze a kötet nem olyan olvasmány, amelyet egyvégtében kell olvasni.

Kiválasztottam néhány szerzőt, akiket hitem szerint elég jól ismerek, s ott azt tapasztaltam, hogy egy érzékenyen gondolkodó, s főként minden előítélettől mentes zenehallgató véleményét ismerem meg, hogy egy szenvedélyesen kiváncsi és fáradságot áldozó zenehallgató bizony sokszor sokkal jobban beletalál a lényegbe. Röviden, velősen és érthetően. Hiszen a zene valamiféle absztrakt ügy, mégha éppen az opera szövegei - bár korántsem szükségszerűen - olyan látszatot keltenek, mintha a zene akár megzenésített irodalom is lehetne.

Azután: mik a zene alkatrészei? Alapvetően a hang és a csend. Ha felismerjük, hogy minden hang (zaj miegymás is) voltaképpen a zene alkotóeleme, mondhatni nyelve lehet, akkor már el is jutottunk ahhoz a célhoz, hogy minden zene, meglehet régen csinálták vagy éppenséggel minapában.

Ennyi a mondandóm (és hát persze gratuláció!)

Hadd idézzem, hogyan vezeti be Csehy Zoltán a Cage-ről készült fejezetet (annál is inkább, mert egykor a rádiónál tanult zenész szerkesztő kollégám egyszerűen "fenegyerek"-nek nevezte):

Mennyire szabadítható fel egy hang a zenetörténeti szabályok leterheltsége alól? Kreáljuk-e a zenét vagy inkább észleljük a hétköznapok szimultán ritmusaiból ki­bontakozó hangzásélményt? Ott rejlik-e a leghétköznapibb zajkonstellációkban, vagy csakis a koncerttermek világában teljesedhet ki? Hogyan kapcsolható eszté­tikailag össze a hang és a csönd játéka? Cage a modern zene egyik legnagyobb újítója: valóságos feltaláló, aki a hang, a zaj és a csönd hármasságát egyenrangú zenei lehetőségek potenciális kombinációjának tekinti. Sem a harmónia, sem a melódia, sem a szerializmus, sem a neoklasszicista esztétika nem elégítette ki, fokozatosan szakított minden formai előírással és még a szerzői intenciót is megkérdőjelezte.

És hadd idézzem ide a kedvencemet. Egy kérdésre  így válaszolt Cage:

A kedvenc zeném az a zene, amelyet még nem hallottam.

A kötet végén a szerzőnek a Kalligramnál megjelent könyvei. Tanulságos lista! Ez az operakönyv ugyanis a modern operákról szól!...

Valamelyes elektronika

A tisztán (vagy majdnem tisztán) elektronikus kompozíciók talán a leginkább idegenek a klasszikus zenéhez szokott füleknek. Pedig még a "legvadabb" elektronika mögött is zene van. Még ha olykor fedik is az elektronikus effektek, zajok.

Itt két szerző elképzelései kapnak hangot. Előbb Daniel Wohl két opusza (Neighborhood; 323), 

azután egy részlet Laurel Halo Boiler Roombeli koncertjéből (Live Show), végül pedig erre bizonyos válaszként ismét Daniel Wohl (Laurel Halo Edit). 

A két itt idézett szerző sok előadása Julia Holterrel  közös, az itt megszólaló lemez (Corps Exquis) egyik számában Holter énekel.

Sosztakovics & Barsaj

Sosztakovics 8. vonósnégyesét talán a legtöbbször játszották.

A vonósnégyesben hangot kap a szerző sorsa, a háború és a fasizmus áldozatainak emlékei.

Rudolf Barsaj karmester és hegedűművész, több átirat szerzője.

Magam részéről az átiratokat nem kedvelem. Itt azonban valami másként történt. A zenekari változat megteremtésével Barsaj erőteljes hangsúlyt adott a zenei anyagnak.

Előbb a vonósnégyes részletét idézem a Moyzes Quartet előadásában, majd a Barsaj alkotta zenekari változat részletét a Dmitri Ensemble előadásában Graham Ross vezényletével.

A locsogás kultusza

Életmód, társadalmi problémák, demográfia, életkor, egészség, klíma, természet, munka, jogok, migráció, kultúrák, kultúra, vallás, hatalom,  természet és ember, az élet értelme, művészetek, fundamentalizmus, fanatizmus -  a végtelenségig.

Életmód, társadalmi problémák, demográfia, életkor, egészség, klíma, természet, munka, jogok, migráció, kultúrák, kultúra, vallás, hatalom, természet és ember, az élet értelme, művészetek, fundamentalizmus, fanatizmus -  a végtelenségig.

Megannyi szorító probléma. megoldásukról folyik a kozmikus méretű locsogás. A problémák közben növekednek, miként a gyomok.

A dolgokról folyik a locsogás, a dolgok lényege szóba sem kerül. Nem is tudjuk, meg sem ismerhetjük a dolgok lényegét, hiszen mellélocsogunk, de nem is törekszünk. A világ a locsogásban tengődik. Hümmögünk olykor, hogy valami milyen jó. Pedig semmi. És a semmire is van jó locsogás: a nihil kultusza. Itt ez a locsogás például. Elméletek halmaza. Hegységnyi hazugság, önetetés.

Talán a művészet? De hiszen nagyobbik fele csak merő locsogás. Ami talán nem az, azt nem értjük, magyarázzuk, locsogunk róluk.

Fertőző lehetőségek (facebook?), az elidegenedés és a locsogás felszentelt templomai. Hit nélkül. Haszonért? Vígaszért.

Semmi.

A fentiekben elmondott szavak is: locsogás

Da capo...

Friedrich Cerha

Az osztrák zeneszerző, karmester, zenetudós,  a die reihe kortárszenei együttes alapítója. Ő fejezte be Alban Berg Lulu című operáját.

Ezen a lemezén (2013-ban készült) egyebek között szerepel a 3. vonósnégyes a Stadler Quartet előadásában. 

A tételek: I. Furioso; II. Elegie; III. con spirito; IV. Intermezzo; V. sehr ruhig; VI. sehr ruhig

Nagy Ákos

Véletlenül találkoztam vele, pontosabban a zenéjével, mert megkaptam a Szabó Ervin könyvtárban előadott kompozícióját, majd a Klubrádióban (Felütés) idézték egy művét.

Ezt a két kompozíciót tettem ide.

Az első a Chiaruscuro, eredetileg ütős hangszerekre szánt mű, ám annyira "cage-es", hogy szinte kívánja a preparált zongorát. A mű akár lehetne hommage à Cage.

A másik itt hallgatható kompozíció - Hommage à Rothko - Mark Rothko emlékére készült, 

A színek és terek mestere nem véletlenül festette a houstoni Rothko kápolna falait. Érdekes, hogy éppen Morton Feldman komponált nagyszerű zenét a kápolna avatására.

Feldman kompozíciója meghallgatható ITT

Nagy Ákos Rothko hommage-a nagyon jól hallgatható, ha közben Rothko festményeit nézzük.

"Nagyon jófajta házak"

Egy holokauszt túlélő zsidó  - egykori iskolatárs - vissza-emlékező könyvecskéje.
65 éve érettségiztünk.  
~~~~~~~~~~~~~
Nem hagy nyugodni az itt idézett szöveghalmaz. A minapi érettségi találkozó felkavarta az egészet...
 ~~~~~~~~~~~~~~~~ 

1942-ben kerültem a Kölcsey gimnáziumba, ahol akkor ún. zsidó osztályok is voltak. Ez ma visszatetszőnek hat, de az akkori igazgató - vitéz dr. Esztergomy Ferenc - lehetővé tette, hogy a szokásos "kvótán" felül zsidó fiúk gimnáziumba kerülhessenek.
Nyolc évig jártunk együtt. A háború után a zsidó és nem zsidó osztályok összekeveredtek.
Ezek az évek Magyarország történetében igen fontos és tragikus évek voltak. Ebben az időszakban dúlt a 2. világháború, 1941-ben esett meg a mostanában sokat emlegetett Kamenyec Podolszkiji vérengzés, 1943-ban a Don-kanyar és erre az időszakra (1944) esik a magyarországi holokauszt, majd a több hónapig tartó, tömeggyilkos nyilas terror. 

Egykori iskolatársam "visszaemlékező" könyvecskéjében elfelejtődtek, kimaradtak a gettók, a deportálások, a nyilas terror. A történelem az ő emlékezetében mindössze ennyi: az iskolai tanítás megszűnt, és azután jött a "málenkij robot". Közötte semmi!... - Megvallom, azért idézem ezeket a részleteket, mert ugyan különös értéket nem találok bennük, viszont szomorúan jellemzők napjainkra. A szelektív felejtés pszichés és társadalmi jelenségének illusztrálását szolgálja talán az alábbi idézetsor? Nem tudom, csak elszomorít! 

A "zsidó" szó ebben a szövegben egyetlen egyszer sem fordul elő.

Számomra hátborzongató szemlélet tükre a szöveg… Az ilyen típusú kihagyó emlékezet nézetem szerint megbocsáthatatlan, s hozzá még hazug is. Sok ezer halott emlékének meggyalázása! 

 ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

És akkor lássunk idézeteket, pontosan (szinte idilli szöveg, amibe  - hát igen - minden kétséget kizárva, valamit belezavart a háború): 

A gyerekkorom kezdete még a Hor­thy-rendszernek a béke időszakára, azután a háborús időszakára esett.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

…jártam a gimnáziumba, az úgynevezett Kölcsey Gimnáziumba, és máig is örülök annak, hogy az iskolának ez volt a neve, mert ezt a nevet kapta, amikor megalapították és ma is annak hívják. Nem kötődött sem ilyen politikához, sem olyan politikához, a költő ma is része nemzetünk érték­rendjének.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Talán az első és a legrégebbi ilyen esemény az volt, hogy 1939 körül megkezdődött a lengyelor­szági menekültek felbukkanása Magyarországon. Itthon még nem volt akkor háború, de Európában már megkezdődött. És az ide érkező ilyen-olyan menekülteknek nem voltak megfelelő papírjaik, vagy voltak, de nem teljesen legálisak. A köze­lünkben volt egy ilyen menekülttábor - nevez­hetnénk mai szóval internáló tábornak -, de ez egy viszonylag emberséges hely volt a Szabolcs utcában. Ott, ahol a Szabolcs utcai kórház volt már akkor is, attól úgy ötven vagy száz méterre. 
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

honlapjáról:

Ez az "idilli" hely a Szabolcs utcai internáló tábor volt az ún. hontalanok tábora.

Az 1941 nyarán Magyarországról deportált több mint 20 ezer zsidó mintegy 20 százalékát, körülbelül 4 ezer embert a fővárosból hurcolták el. Ezeket elsősorban zsidó intézmények (Rumbach és Páva utcai zsinagógák, a Columbus utcai Izraelita Siketnémák Budapesti Országos Intézete, a Szabolcs utcai Zsidókórház, stb.) mellé telepítették.   Az 1941-es akció megindulásakor tömegesen hurcolták el az embereket  Kamenyec-Podolszkijba. 

Ezeket a tömeges mészárlásokhoz vezető  akciókat nevezte Szakály Sándor "történész" idegenrendészeti eljárásoknak...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Drótkerítés vette körül és fegyveres emberek őrizték őket. Emberségesen viselkedtek az őrök, oda hívták a kvázi foglyokat a kerítéshez, lehe­tett velük beszélgetni, lehetett nekik ennivalót hozni. Az anyám, aki jószívű, segítőkész asszony volt és az első világháborúban megélte az élelmi­szerhiányt, útnak indult és vittünk oda valakinek ennivaló csomagot. Nem is tudom, hogy honnan volt az illető ismerős vagy honnan ajánlották, de szóval elmentünk oda. És hát ott álltam a drót­kerítésnél, a túlsó oldalt a bezárt asszony, kint az anyám meg én. Ott állt egy fegyveres ember és akkor én megkérdeztem az anyámat, de hát mit csinált ez a néni rosszul, hogy ide bezárták. És az anyám zavart volt, nem tudta megmon­dani, hogy mi rosszat csinált a néni.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
 A következő dolog az volt, amikor elmentünk a Nemzetközi Vásárra, ami abban az időben a Városligetben volt. Még akkor oda építették föl a pavilonokat, és oda minden évben elmentünk és megnéztük a vásárt, reklámcédulákat gyűjtöttem, nagyon kellemes volt. És egyszer csak jött József főherceg. Ő Habsburg volt, leszármazottja József nádornak és akkoriban ő volt a Magyarorszá­gon élő Habsburgok doyenje. Idős ember is volt, tábornagyi ranggal, és elnöke volt a Tudományos Akadémiának. Szóval egy fő állami tekintély, test­őrök kísérték és ezeken a testőrökön olyan lát­ványos ruha volt: szép sisakban szép szál magas legények voltak és hárman vagy négyen kísérték őt. A főherceg jött, én pedig tátott szájjal bámul­tam a látványt, a testőröket, a nagy embert és így tovább. Eközben valahogy egy kicsivel köze­lebb jutottam, mint ahogyan ezt a testőr helyes­nek tartotta, nem féltették tőlem a főherceget, de a szabad járást talán akadályoztam. És akkor halkan sziszegve a testőr elküldött engem vala­hová olyan trágársággal - amely trágárságot tán hallottam is már, meg tudtam is, hogy ez a szó létezik, tapasztaltam is már ilyet - de az én számomra ez teljesen képtelenség volt, hogy valaki ilyet használ. Pláne, ez a gyönyörű férfi ebben a gyönyörű egyenruhában, sisakban…

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

A háború alatt, 1944-ben abbahagyták a tanítást. Próbáltak mindenféle erőfeszítéseket tenni, amikor a bom­bázások megkezdődtek.  Ez április táján történt, a német megszállás után néhány héttel, amikor az intenzív bombázások elkezdődtek. És akkor jött ez az 1944-es nagyon hosszú vakáció, ami '44 áprilisától   1945 márciusáig, tehát közel 11 hónapig tar­tott. Bombázások voltak, lehetne mondani, hogy szörnyű korszaka volt az életemnek, de nem igaz, mert másfajta érdekességek és élmények érték el akkor is az embert.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Az apám rettenetesen nyugtalan volt, hogy én most nem járok iskolába. Mi lesz velem, ha nincs tanítás?  Kiderült hát, hogy nem lehet iskolába járni. Azután jött az ostrom, a pince, de mindezt túléltük. Többször kerültünk az életve­szély viszonylagos közelébe, és akkor találkoztam azzal, ami a magyar történelemnek egy része és amiről szörnyű történetek vannak joggal. Ez az, amit úgy emlegetnek, hogy málenkij robot, tehát: a kis munka, ahova embereket elvittek és aztán sose érkeztek vissza Magyarországra, vagy visszajöttek, de előbb eltöltöttek sok évet a Szovjet­unióban.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 Utána azután vége lett Budapesten az ostrom­nak, és február elején megtudtuk, hogy az utolsó német és magyar katonát is vagy megölték vagy elfogták. A Királyi Várban és annak a környékén lett vége az ostromnak. Ez február 11-12-én tör­tént.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Mielőtt bármit mondanék, ismertetem az alapvető dolgokat. Abban az időben kötelező hittanokta­tás volt az iskolában. Ez azt jelenti, hogy az első elemitől kezdve a nyolcadik gimnáziumig, tehát 12 éven keresztül volt kötelező hittanoktatás. Akkor szüntették meg ennek a kötelező jellegét, amikor én a gimnázium utolsó tanévét töltöttem, tehát engem ez még lényegében végigkísért. Elő­írták, hogy a vasárnapi misén meg kell jelenni. Katolikus cserkészcsapatba, a Regnum Marianumba jártam, lelki gyakorlatokon vettünk részt, s eléggé magától értetődőnek tartottam azokat a szabályokat, nevelési elveket.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

 Elmondanám még azt is - mert erről sokat lehet még mindig hallani -, hogy 1944-ben Wallenberg svéd diplomata emberek ezreit mentette meg azzal, hogy a kormányzat eltűrte tőle, elfogadta tőle azt, hogy úgynevezett svéd menlevelet adott embereknek. S a város nagyon jófajta házaiban, az abban az időben nagyon jó lakókörnyezetnek szá­mító Pozsonyi úton, a harmincas években épült házakban lakást is adott ezeknek az üldözöttek­nek. Ezek a házak ugyan zsúfoltak voltak, és nem volt szabad bármikor kijönni. De hát, azért biz­tonságosnak tűnt és nagyon sok üldözött ember számára biztonságos is volt.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Ennyi! - Ennyi?...

És viszont a hihetetlen valóság: El mule rachamim (Auschwitz - Majdanek - Treblinka) - énekli Shalom Katz

Az időszakról lásd még: ITT

Joan Tower

2015 május. - Ez igazán új lemez, amelyen az amerikai (New Rochelle) zeneszerző három műve is szerepel.

A lemez három korábbi kompozíciót idéz, viszont mindegyik első felvétel (premier). 

A 2010-es Stroke, zenekari mű, meglepő hatásokkal, de kétségtelenül magán viseli a repetitív zenei nyelv hatását (talán a minimál jelző elhagyásával).

Itt tehát a Stroke teljes egészében hallgatható.

Erik Bosgraaf, Jorrit Tamminga és Pierre Boulez találkozása

Gondolom: igazi különlegesség. A Dialogus Boulez zenéjét fuvolára és blockflötére, valamint  elektronikára "fordítja".

Sok mondanivalóm nincsen. Remek produkció, három nagyszerű zenész találkozása, párbeszéde - ha úgy tetszik posztmodern esemény! -, érdemes meghallgatni.

Halkan, esetleg fejhallgatón hallgatva, megnyugtató meditációra kínál lehetőséget

Itt a Dialogue IV hallgatható. A ClassicsOnline új formájában az egész lemez meghallgatható.