Dada  -- "revival"

Rádióműsor

A műsor meghallgatható: ITT

 Ilhan Mimaroglu: Agony     

benne:

A Dada megbélyegezte a belenyugvást... A Dada nem volt bohóckodás!

                        fenti zene tovább, benne:

                                       Bekonf.

                               zene fel, benne: 

Dada – és egy pillanatra mindenki felébred napi alvajárásából, amit életnek nevez. Dada – és a holtak kikelnek sírjaikból és elkezdenek gúnyosan nevetni. Dada – és a betegek meggyógyulnak, megmozdulnak és táncolnak egy Shimmyt. Dada – és a vakok látnak, látják, hogy a világ dada és szünet nélkül nevetnek moralistáink és politikusaink fontos szőrszálhasogatásán. Dada – és a nyárspolgár gumit izzad...

                               előbbi zene fel és át:

                    Keyser & Shuriken     

Ne felejtsük el, hogy dada egy lelkiállapot, melyet a bomlott idõk, a kor halotti maszkjának szörnyű látványa idézett elõ fiatal s tragikusan koravénné lett emberekben. Ha a dada ma csak káoszát fejezi ki a világnak, igaza van, mert ma csak a káoszt lehet látni s ha cinikus és vérfelháborító következtetéseket von le e látványból, azt is jól teszi, mert hát mi mással döbbenthetné eszméletre a megháborodott emberiséget? - A dadaizmus eszméltetés arra, hogy a logika és a jelenségek összefüggõnek látása semmi egyéb, mint önkényes látási kategória, emberi illúzió, amelynek nézõpontjából minden valódi élet ellentmondások tömege. Az élet egyetlen ellentmondás és mégis oszthatatlan valóság. - A dadaizmus  olyan, mint a tiszavirág és mégis vannak testvérei a Nílus-völgy halhatatlan kolosszusai között. Õsrégi, mert az örök tagadás szelleme dolgozik benne, a tagadásé, amely szükséges mozgató része az igenlõ evolúciónak. Jött..., hogy még a romokat is porrá omlassza, hogy végsõkig bukottságokra eszméltessen, utat tisztítson és ellentétében egyetlen útnak hagyjon és mutasson lehetõséget. Ez a dadaizmus érdeme, tanulsága és perspektívája.

  

                     

                           Kipper Kids: Sheik of Araby    

A zöld szamár helyesen bõgött. Semmi esetre sem olyan unalmas, mint a többi szürke szamár.

                               Előző zene fel és el

A zrí, a tiszta zrí A legtisztább zrí! Világokat szül és veszejt el Forró széllel hideg lávával, vízzel! És mindig rést keres! A zrí lépked a lépcsőn fölfelé A zrí vet ágyat a szerelmeseknek, A zrí fordítja meg a szekerek rúdját A zrí viharzik a telefonban A zrí forgatja az evezőket! A zrí ugat, a zrí nyerít A zrí sikolt, a zrí viharzik A zrí siklik a gátak tövében Lázak és katasztrófák elébe A zrí ficánkol, a zrí csatázik A zrí a mindig nyugtalan! A zrí a mindig meztelen! És minden nyűgöt elszakít!

      

                               Ligeti György: Fabula    

                át: Richie Hawtin: Closer to the Edit   

Christian Morgenstern: Das grosse Lalula   

        Terry Fox: The Labyrinth                      

Egyre inkább, egyre kevésbé... Egy szőrös madár, a kielégült Szűz tartja karjaiban, a nagy napok esője, egy egész lágy bicepsz, többeknek egy árnyéka, a szemhéjak mint karmok, vagy a karmok mint órák, vagy. Anyám és a desszertlikőrök... egyre inkább, egyre kevésbé, fény egy ökölcsapás mögött, ökölcsapás egy fényre. Olyan vagyok, mint a többiek, megyek a kávéházba... diszkrét vagyok, nem ismétlem meg, amit  a water-closetben hallottam. Mivel egy aranyutánzat szeretetreméltó rendetlenség nem más, mint egy művészi hatás, kétszer vagy háromszor életemben átléphettem egy elefántcsont szarvú szép apácát, egy nagyon-nagyon szépet. A könyv, amin írok, a 202. oldalnál van nyitva. Mikor olvasták, a kubisták nagyon sírtak.

        François Dufrêne: Un rè à mes sources       

az öreg pedig kielégül én sétálni fogok + én sétálok +      sétáltam + sétáltam volt                  Élek             Éltem mint te

              előbbi fel és át: Jaap Blonk – Zood Vooiig  

A Dada felfedezte a világot a maga valójában és a világ felismerte magát a Dadában. A Dada tükör, amelyben az emberiség önmagát látja. Az idealisták olyannak látják a világot, amilyennek látni akarják. A dadaisták nem akarják másnak a világot, mint amilyennek látják, nevezetesen dadának: egyszerre rendesnek és rendetlennek , igennek és nemnek, énnek és nem énnek... A Dada sokféle formát ölt: intuitív és spontán, mint minden közvetlen emberi életmegnyilvánulás (különösen éjfél körül), esztétikusan formált, mint a művészet vagy formátlan, mint a valóság.

                               előbbi fel és át:

Adriano Spatola: Hommage à Eric Satie    

                                                        

át: Satie: Gymnopédies – No. 1.    

                        benne:

az ágyában       született hétfőn       keresztelték kedden       megnősült szerdán       beteg csütörtökön       haldoklik pénteken       meghalt szombaton      eltemették vasárnap Ez Philippe Soupault élete

                       

          előbbi zene fel  

Valamikor két fejem volt Valamikor ezt a két arcot Szerelmes harmat borította be és eltűnt mint a rózsaillat. Most úgy érzem Amikor hátrálok akkor is előrehaladok Egy magas kapu felé Ami mögött falak sorakoznak Ahol elhalt mennydörgések És megtört villámok szunnyadnak. Egyedül enyém Az ország mely a lelkemben él.

               

                Előbbi zene  

                Arthur Pétronio: Cosmosmose      

                Cage: Dream                         

Egyszer egy ölelés: egy ölelés Háromszor három jaj: kilenc jaj

                        előbbi zene fel és marad

Hányszor szeretünk még hányszor kezdünk? Hányszor keressük még azt az arcot?

            

                         előbbi zene fel és marad

és az arc komor felhő az estre tűzve de morituris nihil nisi

                       

                        előbbi zene fel és marad

Hányszor lehullunk megint csak megint Hányszor nyílunk még? hányszor halunk? Hány arc egy sereg? Hány láng egy tűz?

                       

                         előbbi zene fel és át:

                   The Art of Noise – Moments is Love   

                        Cage: Living Room Music

                           The Art of Noise     

         Ligeti: Kínai templom        

Vörös dresszünkön elmaradt nyarak Vérlódító, nagy forrósága izzik. Gyerekek, Félidő: 0:0.  A vizek okos erővel elöntenek mindent. Érzitek-e, hogy árad az idő? ........................................................  Félidő: 0:0, gyerekek -   Hátunk mögött a Szél, a Nap s az Isten!

           Ligeti György: Kuli         

át:       Bernhard Heidsieck: Sisyphe    

a szöveg alatt is egyik oldalon!

* ... bizonyos, hogy a költő vagy épít magának valamit amiben kedve telik * vagy bátran elmehet szivarvégszedőnek * vagy * vagy * a madarak lenyelték a hangot * a fák azonban továbbénekelnek * ez már  az öregség jele * de nem jelent semmit * én KASSÁK LAJOS vagyok * s fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár *

       

             Henry Cow: Western Culture      

át: Cage – Roaratorio    

benne:

Jaj, baj                     Oh            búlegYintés                     Csepp felhő           békébEn és csendben

                   

       előző zene fel és át:  Faragó Béla – Epitaph    

át: Faragó Béla – Jőjj igaz fény 

      

Ég kék, fű zöld, mosónő tüdővészes, a péklegény a mosónő fia, a prostituált a mosónő lánya s ők mind mind benneállnak a reggelben, a reggel pedig szétragyog a látóhatáron, a látóhatár beöltözködik a hegyekbe, a hegyek beleernyednek a városokba, a városok fölött sűrű masszákban tömbösül a füst a füst, a kén, a hő. ..................................................................  Jézus! a tűz, a konyhák, a liszt.

              

                  

                előbbi zene fel és át:

                Philip Glass: Naqoyqatsi      

                benne:  

Én rohansz-e vagy Te rohanok? Nem tudni: ezer lábbal kapaszkodunk a földbe, homlokunkat verjük ezer ököllel, és sok szemmel sírunk, míg a fák alatt, szempilláját két ujjal felemelve, egy japán isten néz sovány térdeinkre.

                    Kurokami  (Japon)    

                    benne:

E  világra születtem, Ha meghalok – elhagyom. Ezer várost bejártam, s volt számos otthonom – Mindez mit jelent? Holdat tükröz a víz, Virág lebeg az égen.              Aha!

               előző zene fel, benne  Lekonf. és elúszik.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

 Dada  – „revival”

Szövegek, hangköltészeti részletek:

01. J.K. Bonset: A Dadaizmus jellemzői               

02. Déry Tibor: Dadaizmus

03. Hevesy Iván: A dadaista világnézet

04. Kosztolányi Dezső:  Zöld szamár

05. Palasovszky Ödön: Zrí

06. Paul Eluard: Többes számban                

07.         ’’          : Sok gyerek öreget győz                

08. Philippe Soupault: az ágyában                       

09. Marc Chagall: Egyedül enyém                

10. Palasovszky Ödön: Az Egyszeregy ünnepe

11. Samuel Beckett: Enueg II                       

12. József Attila: Félidő: 0-0

13. Kassák Lajos: A ló meghal és a madarak kiröpülnek

14. John Cage: Orditórium                            

15. Barta Sándor: Primitív szentháromság

16. Déry Tibor: Az ámokfutó

17. Gizan Zenrai:  E világra...                       

     „Minden részletre emlékeztem…”  

                                       Rádióműsor                

„… a zene a lég felett akar uralkodni, nemcsak a víz felett: az én nyelvemen ez annyit tesz, hogy a leírt események  mind sekélyesek és földhözragadtak, ami nagy veszteség a szép hangzatok szempontjából… Hogy tudnám én utánozni a szelek beszédét, ha egyszer nem beszélnek?! És hogy tudnék én rajtuk keresztül az érzelmekre hatni?…A hangzatok egymagukban, szavak nélkül képesek utánozni a szélzúgást, a báránybégetést, a lovak nyerítését és így tovább, de nem utánozzák a szelek beszédét, ami nem létezik…”   (Monteverdi) 

„Amikor 1964. augusztus 1-én reggel felébredtem, pontosan tudtam, hogy egy zenedarab teljes lefolyását megálmodtam, mégpedig rendkívüli részletességgel. Minden részletre emlékeztem…  Mindent félretettem tehát abban a hitben, hogy a sors kopogtatott, s legfőbb ideje lenne meghallgatni a hangjait…” (Kagel)

Szövegek:

Kagel, Mauricio: Verseny - Monteverdi: Levél Allessandro Strigginek, Velence1616. december 9.  - Alessandro Striggi: Orfeo - Kagel: Szent-Bach-Passió - Bach: Levél G. Erdmannak, Lipcse 1730. okt. 28. - Beethoven: Heiligenstadti végrendelet;  Levél a kedveshez -  John Cage: A szónok 45 perc;  Mesostic IV. (Performance) - Franz Schubert: Naplójegyzet (1816. június 13.) -Kagel: A romantikáról (interjú)     -  Goethe: Faust -    Kagel: Margit a rokkánál (szövegátirat) -  Claude Debussy: Croche úr, a műkedvelők réme  - Thomas Mann: Naplók (1936. november 27.)       

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Zenék:

Mauricio  Kagel: Match; Music for Renaissance Instruments -      Monteverdi: Orfeo - Bach: g-moll mise - Kagel: Sankt-Bach-Passion - Beethoven: Karfantázia;  a-moll vonósnégyes No. 15. Op. 132.  - Kagel: Ludwig van -  Cage: 45’ for a Speaker; Performance (mesostic) - Kagel: Sur Scène - Schubert: Esz-dur Trió, Op. 100.; Margit a rokkánál - Kagel: Aus Deutschland - Debussy: Rapsodie - Kagel: Interjú D.-vel Croche úrra és zenekarra - Stravinsky: Symphony in Three Movements - Kagel: Fürst Igor Stravinsky;  Westen                                                                     

  

Hallgatható: ITT                     

 „…nem világít fáklya…”

Rádióműsor

„A lehetőség, hogy az életet kívülről lássuk – a bűnös élet egyetlen lehetősége. A bűntudat teremti meg a bűn tényét, nem pedig megfordítva. A lelkiismeretlenek hazájában nincsenek bűnösök”   (Marina Cvetajeva) –

„Már fogva, Uram, egymásba marva, mintha mindőnk teste a te tested volna, Uram. Imádkozz, Uram, imádkozz hozzánk, közel vagyunk” (Paul Celan) –

„Hogyan történt? Egy hasítás, az arcán. Egy köröm belemélyed a szárba. Egy gombostű becsusszan, míg rá nem lel a sikoly gyökerére. S a tenger nem ring többé.” (Federico García Lorca)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~  

A műsor – amely lényegében a bűnről szóló asszociáció-sor -  tizennégy szerző szövegeinek a metszeteiből készült

A szövegek:

1. Marina Cvetajeva: Egy festő portréja           

2. Lautréamont: Maldoror énekei                              

3. Wolfgang Hildesheimer: Tynset                                     

5. Federico García Lorca: Gyilkosság                    

6. Johann Wolfgang Goethe: Torquato Tasso                 

7. Weöres Sándor: A kerub sodrában

8. Albert Camus: Közöny                                           

9. Fjodor Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés             

10. Ingmar Bergman: Szenvedély                                      

11. Dante Alighieri: Az új élet méltóságáról 
12. Giovanni Pico della Mirandola: Az ember
                              méltóságáról                                           

13. Tennessee Williams: Nyár és füst                      

14. Paul Celan: A tőled-hozzám évek  

Zenék:

1.   Ismeretlen szerző: Agnus Dei

2.   Åke Parmerud: Alias

3.            ’’            : Les Objets Obscures

4.   Richie Hawtin:  Artifakts

5.   Carlo Gesualdo: Responsoria

6.            ’’              : Miserere

7.   Johann Sebastian Bach: Messe h-moll

8.   Gavin Bryars: Incipit Vita Nova

9.   Hideki Kozakura: Johali

10. Arvo Pärt: De Profundis

A műsor meghallgatható: ITT
             

Joseph Beuys

A hatalmas életműből megpróbáltam válogatni, valamiféle impressziót ébreszteni. Ehhez segített elsősorban Volker Harlan interjú kötete, valamint Lucrezia De Domizio Durini könyve. Utóbbi a "Filckalap" címet viseli, Beuys jelképét. Beuys mondta egyszer, hogy a filckalap az ő esetében olyan, mint a nyúl füle. A nyúl se látható sohasem a füle nélkül. Végül egy videóperformansz részletét idézem.

~~~~~~~~~~~~

  A 20. század második felének egyik legeredetibb és legsokoldalúbb európai művésze volt. Hatalmas, a hagyományos műfaji határokkal radikálisan szakító életművének értelmezése és feldolgozása művészettörténészek, filozófusok, teológusok, antropozófusok és környezet­védők egész seregét foglalkoztatja. Beuys művészetfelfogása értelmében művészetnek és életnek nem megbékélnie, hanem szüntelen kölcsönhatásban kell állnia egymással.

A kibővített művészetfogalom és a szociális plasztika beuysi elmélete a műalkotást az élet valamennyi területére kiható teremtő folyamat végső stádiumaként értelmezi: a művészet az emberben zajló folyamat, mely a mozgáson át jut el a káosztól a formáig, ezzel a cselekvés, következésképpen a szabadság elvévé válik. (Volker Harlan)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Beszédbe kell elegyednem más emberekkel is és meg kell hallgatnom az érveiket, mert nem állíthatom, soha nem állíthatom, hogy amit létrehoztam, az objektíve és minden szempontból helytálló valami.

Ezt senki nem állíthatja, legfeljebb azt mondhatja: amit létrehoztam, az a munkám eredménye és most további érveket kérek, mert még fejlődésben vagyok. Nem mondhatom, hogy valakinek hinnie kell az én ügyemben, ellenkezőleg, mindannak, amit az emberek ilyeténmód létrehoznak, úgymond kérdésként kell a világban állnia - ez kellene hogy legyen az új kultúrafogalom is -, mely kérdés kiegészítésre, javításra és fokozásra vár.

Így lehet hitet tenni a művészetben is, hogy azt mondjuk, a művészet úton van valami felé, ezért pedig - a legáltalánosabban szólva - nem foglalhat magában olyan tökéletességet, mely a világszellem valamennyi lehetséges elvének megfelelne. (Joseph Beuys)

~~~~~~~~~~~~~

  Egyelőre mindannyian egy olyan kultúrában élünk, amelyik azt mondja: van­nak művészek és vannak nem-művészek. Ez aztán embertelenné válik, és innen adódik az emberek közti elidegenedés fogalma.  Pedig minden ember szünet nélkül anyagi folyama­tokat végez.

Szüntelenül kapcsolatokat hoz létre. Akkor is, ha ad, akkor is, ha kitér egy másik ember elől, vagy például az, ahogyan a tömegben viselkedik - mindenütt ott vannak a, hogy is mondjam csak, formai folyamatok. A táncosok sem tesznek mást, mint hogy mo­zognak a lábukon.

Az utcai járókelők pedig alapjában véve ugyancsak táncosok. Tehát abban a pillanatban, amikor ez tudatossá vá­lik, már ezzel a problémával foglalkozunk. Most hagyjuk, hogy a megformálás kérdését miként vonatkoztatják a művészekre vagy a hagyományos értelemben vett művészetre.

Arra akarok kilyukadni, hogy az emberek úgy élik meg magukat, mint akiket ez a kérdés foglalkoztat, állandóan, és miközben ál­landóan ilyen anyagi folyamatokat termelnek, alapjában véve azt is megélik, hogy a szociális szobrászat szükségszerűség, és azt is, hogy észre kell venni olyan dolgokat, amelyeket rendesen nem vesz észre az ember.

Vagyis a szociális szobrászat vagy a szociális organiz­mus, sajnos vagy hála Istennek, nem olyasmi, amit érzékelni lehet. Mert ha érzékelni lehet­ne, az emberek holtan esnének össze a rémü­lettől. Mert ez a szociális organizmus olyan beteg, hogy legfőbb ideje radikális kúrának alávetni, máskülönben az emberiség elpusz­tul. Ez a szociális organizmus úgy létezik, mint egy élőlény a legsúlyosabb betegség ál­lapotában.  (Joseph Beuys)

Fellini rajzok

1. Bikaborjak
2. Satyricon
3. Édes élet
4. Róma
5., 6. Amarcord
7., 8. Firkálások
9.  Casanova
10. Rex - A király
11. Édes élet

Zene: Nino Rota (8 és 1/2)

Tadeusz Kantor

Kérem tegye fel a kezét, aki ezt a nevet hallotta...
Köszönöm!

Most az tegye fel a kezét, aki látott, olvasott tőle valamit.

Köszönöm!

Kantor lengyel művész, festőként

indult, de azután művészete a színházban teljesült ki, amiben teljesen szokatlant alkotott. Meglepő volt például, hogy Kantor - mint rendező - minden előadáson jelen volt, s a színpadon mint valamely karmester "dirigálta" a darabot.

Tudomásom szerint  csak egyetlen kötete jelent meg magyarul

(Halálszínház; Prospero Könyvek, Budapest/Szeged , 1994.), a folytatás sajnos csak ígéret maradt.

Kiállítása is csak egy volt, festményeiből, színpadi vázlataiból, rajzaiból.

Sok évvel ezelőtt készítettem egy rádióműsort Tadeusz Kantor címmel. A műsor szövege Kantor szövegein kívül számos más szöveget is megszólaltat. Olyanokat, amelyeket annak idején Kantor világa eszembe juttatott.

Kantorról bővebben: ITT

A műsor meghallgatható:  ITT                                                 

Éljünk a mi időnkben -

olvasom Kassák Lajos 1926-ban, a Korunk-ban megjelent tanulmányában...

Eszembe jut az a sok vita, amit hosszú ideje immár képtelen vagyok abbahagyni. Korábban egyik-másik "tanult" rádiós kollégám mondta: te ilyen marhaságokkal foglalkozol, amikor bizonyos nemzetközi egyezmények egy-egy kortárs zenemű bejelentésére kényszeritette. Más, még "tanultabb" kollégám például egyenesen kitiltott a rádióból olyan kortárs alkotásokat, amelyek nem tetszettek neki.

Kor- és kórkép! 

Ha bármely korba bepillantunk, a jelen megítélése mindig ilyen volt. 

Valami furcsa kényszeresség miatt egyik-másik kedves emberem is vitatkozik. Persze hozzáteszi, hogy nem állítaná a világért se, hogy az ilyes művek rosszak. Csakhát őt nem "érintik meg". Nincs más módszer - mondom -, nem kell ezeket a műveket hallgatni-olvasni!

Hogy azután mi következik mindebből?

Itt idézem Kassák fent említett írásának néhány mondatát:

Centiméter és pontosan járó óra van a kezünkben.

A precíz és felelősségteljes munka emberei vagyunk. Tekintet nél­kül a múltra, minden mozdulatunkkal a mi világképünk megformálá­sán dolgozunk. Az üvegbe zárt uborkák csakúgy nem érdekes művé­szeti problémák számunkra, mint ahogyan a szép asszonyi test vagy a püspök csillagkeresztje sem az. Az új tárgyak és tények megterem­tését tartjuk egyedüli feladatunknak. Nem élünk az érzelmesség csi­gaházában, élők vagyunk, és meg akarjuk sokszorozni magunkat. A tér­ben és időben vagyunk, és a magunk élet-megkönnyebbítésére át akar­juk alakítani a teret és az időt. Mert ahhoz, hogy természetünk sze­rint élhessünk, dolgoznunk kell, s ahhoz, hogy dolgozhassunk, le kell győznünk a vágyaink teljesülésének ellenálló anyagot. Ilyen legyőzen­dő, átalakítandó anyag nekünk a tér, az idő, a fény, a kő, a szín, a szó és minden, ami előttünk áll a létezésével. És nem szobrokat akarunk emelni egy történet szimbolizálására, nem képeket és verseket vagy egyéb esztétikai játékszereket akarunk légies finomságokkal összefércelni. A szobor, a kép vagy vers csak akkor érdekel bennünket, ha az ember cselekvő ereje testesedik meg benne, minden nosztalgi­kus vagy anakronisztikus mellékíz nélkül.         
..................................................................
És aki most azt mondja, amit csinálunk, az nem művészet — igaza van! A művészet az ő értelmezésében a kiegyensúlyozott korok de­koratív fölépítménye. Végeredményben tehát dekadencia.