Saturday, September 22, 2012

Steve Reich: 2 x 5 ~ remixed

A remix (újrakeverés) egy eredeti zene alternatív változata. Általában DJ-k művelik.
Az itt megszólaló részletek a következőkből állnak:
1. Steve Reich eredeti kompozíciója ~ 2 x 5 ~ a Bang on a Can együttes előadásában
2. Leon Dominique mixjének részlete
3. Vacula elgondolása
4. David Minnick keverése
A remixek a mű harmadik, gyors tételéből készültek.
Reich minimalista-repetitív zenéje nagyon alkalmas az alternatív kísérletezésre. Persze a szerző beleegyezésével. Az egyik művének remixét (DJ Spooky csinálta!) állítólag jobbnak ítélte mint az eredetit.

Thursday, September 20, 2012

Artaud sorok


Antonin Artaud szövegei:
Levél Peter Watsonnak 1946. szeptember 13.
Vers
Levél Jean Paulhannak Párizs, 1937. június végén
Levél Roland Tualnak Párizs, 1927. október 28.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Zenék:
SPK – Leichenschrei (Genetic Transmission)
Kaija Saariaho: Jardin secret I.
Karlheinz Stockhausen: Samstag aus Licht (Samstags-Gruss ~ Luzifer-Gruss)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A szövegeket előadja: Szakácsi Sándor

Tuesday, September 18, 2012

Per Nørgård


Az idén nyolcvanéves dán zeneszerző sem tartozik azok közé, akiket a hazai előadók, rádiók, televíziók – egyszóval közszolgálati szerveződések – gyakorta műsorra tűznének. Mi több, sejteni vélem: még a zene iránt érdeklődő nagyérdemű sem rohan utána. Pedig Nørgård azok közé a kortárs zeneszerzők közé tartozik, akiket érdemes megismerni. Már csak azért is, mert munkássága igen sokrétű, ugyanakkor még a mai zenétől eléggé el nem ítélhető módon idegenkedő hallgatók számára is befogadható. Nørgård egyébként - mint annyian a huszadik század komponistái - Nadia Boulanger tanítványa volt.
Mindezt azért írom, mert tavaly megjelent lemezén három szerzeményét hallgathatjuk: két hegedűversenyt és egy zenekari művet, amelyben játszik ugyan zongoraművész,   mégsem zongoraverseny, minthogy a zongora a többi hangszer közé simulva, azokkal teljesen azonos funkciót tölt be, vagyis nem szólóhangszer.
A hegedűversenyek szólistája Peter Herresthal. A Spaces of Time zongoristája Ida Mo, a zenekar a Stavanger Symphony Orchestra, vezényel Rolf Gupta.
Az alábbiakban a Borderlines (határvonalak, átmenetek) című 2. hegedüverseny és a Spaces of Time részleteit idézem, valamint (egy másik lemezről) Gert Mortensen bravúros ütős szólójából, az I Chingből hallhatunk egy keveset.

Friday, September 14, 2012

Evelyn Glennie


Bravúros lemez, kínai, japán, szerb szerzőktől zenekarral, szóló hangszerrel. Glennie egyedülálló ütős művész, minden stílusban otthon találja magát. Korábban is említettem már: ITT
Most két opuszt idézek.
Az egyik, amely a szerb zeneszerző, Nebojša Jovan Živković, kompozíciója kínai oboára (suona) és ütős hangszerekre: Born to Beat Wild. A suonán Tzu-You Lin játszik
A másik a japán Toshiro Mayuzumi szerzeménye: Concertino for Xylophone and Orchestra. Ennek itt a harmadik (Presto) tételét hallgathatjuk meg. A Taipei Chinese Orchestrát En Shao vezényli.

Thursday, September 13, 2012

Hutu, tuszi, tva


Három etnikum egy afrikai országban, Ruandában.
Kultúrájuk, sőt „kinézetük” jószerint megkülönbözhetetlen. Számomra legalább. Zenéjük azonos.
Mi lehet az oka annak, hogy a tuszik és hutuk irtják egymást? Gazdaság, gazdagság, politika, hatalmak?
Történetük a gyűlölet története. Bővebben: ITT és ITT
Itt a három etnikum képeit és zenéjüket idézem.
Hogy miről jutottak eszembe? Gyűlöletből mifelénk is van elég. És éppen olyan irracionális, mint amaz. Sapienti sat…

Thursday, September 06, 2012


Lapozgatom a MÜPA magazint…

…vegyes várakozással, de ez talán napjaink kultúra-abszurditásainak is betudható. Ha azt nézzük, hogy mi folyik a kultúra területén mostanában, akkor ez a program bíztató. Ha összehasonlítjuk a nagy központokkal (Berlin, Párizs), de akár a „rokonabb” mezőkkel (Varsó, Prága), akkor szánalmas. Hiszen ide alig jut el valami. Itt a legnagyobb nevek, együttesek, művek csak esetlegesen, szinte véletlenszerűen jutnak el!
A síránkozásnak nincsen értelme. Én három programot választok itt ki – szívem joga.
1. Budapesti Mahler-ünnep. ~ Mindjárt az ötödik szimfónia, amelyet talán legjobban szeretek a „mahlerek” közül. „Kedvenc” régi kritikusom, esztetam, „mesterem” nyilvánul meg kis írásával. Ezzel nincs is semmi baj, s azzal sem, hogy mindenfélét mond arról: mennyire nem szeretett Mahler a zenéjéről szóban nyilatkozni. Volt, hogy valamelyik szimfóniájáról így nyilatkozott: sokat lármáztam. Az első tétel címe: Gyászinduló. Ha tehát Mahler – persze az instrumentális alkotásaival kapcsolatban – elutasított mindenféle belemagyarázást, akkor nem hozakodnék elő Az istenek alkonyával, mégha megengedett a szabad asszociáció, na meg a „mesterségbeli tudás” is. Annál inkább elgondolkodom, miért adta kivételesen a tétel címeként: Gyászinduló.  Egy helyütt már megpendítettem a feltételezést: talán azért, mert a tétel a gyászról szól. Pszichológiailag is izgalmas kifejezése a gyásznak, amely az elkeseredés dühe és a belenyugvás békéje között váltakozik. „Jeles kritikusunk”-nak javallom: hallgassa újra az első tételt.
2. Cage  100 ~ Az Amadinda ígéretes koncertje. A magazinban megjelent írás érdekes, hozzáértő, informatív és éppen elégséges. Cage száz éve született és húsz éve halt meg.
3. Kronos VonósnégyesUNIKO, egy fűszeres finn koktél ~ az együttes 2011-ben megjelent lemezének magyarországi bemutatkozása. Az Uniko két finn zenész (Kimmo Pohjonen és Samuli Kosminen) szerzeménye, az előadáson ők is szerepelnek.
Itt a lemez részletét (Avara) idézem:

Tuesday, September 04, 2012

Szemző Tibor

Tractatus

A Duna televízió éjszaka leadta Szemző nagyszerű művének előadását. A felvétel az A38 hajón készült.
A művet Wittgenstein ihlette. Ez a zene kíséri Forgács Péter Wittgenstein Tractatus című filmjét is (ezeknek a képeit vetítették az előadó Szemző mögé). De amint Szemző úgynevezett „filmzenéi” önállóan is élnek, úgy ennek az előadásnak során is csak a bevetített képek emlékeztetnek rá: ez a zene egy filmet is kísérhet.
A szinte csak meditációhoz elég, halk minimalista zenében különböző nyelveken Wittgenstein idézetek szólalnak meg. Elektronika és fúvóshangszer van Szemző kezében.
A Tractatusnak több előadását hallottam, lemezen is ismerem.
Ez az előadás tökéletesen sikerült. A zene egyes részletei a későbbi Csoma film (a beleírt Sári László szövegeket inkább feledném!) buddhista szerzeteseinek táncát kísérő zenére emlékeztetnek – nyilván nem véletlenül. Ötven percen át mélységesen leköti a hallgatót. Készség kell hozzá, de aki a „pörgős” világban nyugalomra vágyik, hallgassa Szemző zenéjét.


Monday, September 03, 2012

Robert Wilson
Stations
Egy harminc éve (1982-ben) készült egyórás tévéfilm - Nicolas Economou zenéjével. 
Egyetlen szó sem hangzik el a filmben, amely egy kisfiú szemével láttatja a képtelen világot, aki egy ablakon szemléli, mi minden történik odakint...
Az egész megnézhető: ITT
Egy rövid részlet - .
ALAN  MACFARLANE

MIÉRT ENGED ISTEN ENNYI FÁJDALMAT?

Mindazok számára, akik világunk értelmét keresik, az egyik legnagyobb talány az, hogyan egyeztessék össze a szerető, gondviselő és mindenható Teremtőt a borzalmakkal, amelyekkel nap mint nap találkozunk a hírlapokban, a televízióban és saját életünkben.
E problémát mélyrehatóan vizsgálta Shakespeare, akinek Lear királyában az egyik szereplő megállapítja, hogy „Mint vásott gyermekeknek a legyek, / Csak annyi vagyunk mi az isteneknek", William Blake, aki azt kérdi a tigristől: „Aki a Bárányt, az csinált?", valamint Tennyson, aki azt próbálta megérteni, miért halt meg kedves barátja, de nem látott maga körül mást, csak foggal-körömmel küzdő természetet. Vagy Joseph Heller, amikor félig-meddig tréfásan írta: „Te jó Isten, hát hogyan tisztelhet az ember olyan Felsőbbrendű Lényt, aki szükségesnek látott beilleszteni a teremtés isteni rendszerébe olyan tüneményeket is, mint a takony meg a fogszuvasodás?".
Úgy tűnik, csapdába kerültünk. Ha Isten az, aminek állítják, akkor miért engedi meg mindezt a szenvedést? Vagy másképp fogalmazva: hihetek-e olyan Istenben, aki láthatólag efféle zűrzavar fölött uralkodik? Hol volt Isten a ruandai népirtásban, hol volt a világháborúk gyilkos lövészárkaiban, Sztálin gulagjában, Hitler koncentrációs táboraiban vagy Pol Pot hullamezőin? Hol volt az árvizeknél, tűzvészeknél, vulkánkitöréseknél, földrengéseknél és tornádóknál?
A hagyományos válaszok nem tűnnek kielégítőnek. Azt tanultuk, hogy az ember ellenszegülő viselkedésével hozta a fejére mindezt a fájdalmat, hogy „eredendő bűnünkért" bűnhődünk. De hát Isten az ő végtelen bölcsességében és mindenhatóságában bizonyára előre láthatta volna ezt a végkifejletet, és elpusztíthatta volna a kígyót, vagy kínálhatott volna másik almafát, vagy lebeszélhette volna a lázadásról a túlzottan becsvágyó angyalt, nemde?
További felvetés, hogy Istennek szerető szülő módjára, aki lehetőséget ad gyermekeinek szabad akaratuk gyakorlására, engednie kell, hogy hibázzanak, ezáltal szenvedjenek. Ha a kisgyermeket minden veszélytói óvni kívánnák, gumiszobába kellene zárniuk. Isten csodálatos világot teremtett nekünk, amelyben jó meg rossz döntéseket hozhatunk, s az utóbbi veszélyes helyzetekbe sodorhat bennünket, bajunk eshet, meg is halhatunk. Ez nagyjából hihetően hangzik, ám sovány vigasz.
Egyes vallásoknál másik megoldás az, hogy fájdalmas káprázatként fogják föl a világot. Megpróbáltatások és nyilvánvaló nyomorúságok sora vár ránk, amelyek elől önmagunkba fordulva készülhetünk a nirvána, avagy megsemmisülés boldogságára. Megint más lehetőség belenyugodnunk, hogy a biológia, a társadalom és a gazdaság irányítja életünket. Tényleg úgy tűnik, hogy marad némi szabad akaratunk, és megpróbáljuk fokozni mind önmagunk, mind mások boldogságát. Végeredményben azonban a fájdalom születésünk pillanatától jelen van. Emberi mivoltunkhoz tartozik, olyasvalami, ami állandó töprengésre késztet, hogy - Nietzsche, a filozófus szavaival - „Isten melléfogása csupán az ember? Vagy Isten csupán az ember melléfogása?"
[ Alan Macfarlane: Levelek Lilynek - A világ működéséről. (Európa Könyvkiadó, Budapest 2009. 149-151. oldal)]

Monday, August 27, 2012

Néhányan...
Csak, mert szeretem hallgatni sok-sok között ezeket a hangokat.
A technikai hibákért elnézést, némelyik archívumom ősdarabja.
1. Edin Karamazov
2. Lisa Gerrard (Dead Can Dance)
3. Klaus Schulze
4. Ute Lemper
5. Roger Waters
6. Sharon Robinson
7. Leonard Cohen

Sunday, August 26, 2012

Krasznahorkai László

"...mert mindannyiunknak csak egyetlen mondata van, és mindannyian ezt a mondatot keressük egész életünkben - ennyi hatalmunk van: hogy elmondjunk valamit, egyetlen mondatot egyetlen életben, és mindenki egy bárban, egy iskolában, egy egyetemen vagy akárhol ezt az egyetlen, saját mondatát keresi, és nem vágyik szünetre, egy művi, könnyen megérthető rövid mondatra, hanem mindig a szavak hosszú, gördülékeny sorára, amely bár törékeny, mégis könnyed, kecses, meg nem szakítható...”
Örkény István
Nincs semmi újság

Egyik délután a budapesti köztemető 27. parcellájának 14. sírhelyén nagy robajjal feldőlt a közel hárommázsás gránitobeliszk. Rögtön utána kettényílt a sír, és föltámadt az ott nyugvó halott, név szerint Hajduska Mihályné született Nobel Stefánia (1827–1848).
Az obeliszkre idő koptatta betűkkel rá volt vésve a férje neve is; ő azonban, nem tudni, miért, nem támadt föl.
A borongós időjárás miatt csak kevesen tartózkodtak a temetőben, de akik meghallották a robajlást, odagyűltek. Addigra a fiatalasszony már leverte magáról a göröngyöket, fésűt kért kölcsön, megfésülködött.
Egy gyászfátyolos nénike megkérdezte, hogy érzi magát.
Köszöni, jól, mondta Hajduskáné.
Nem szomjas-e, érdeklődött egy taxisofőr.
Most nem vágyik inni, válaszolta a volt halott.
Amilyen pocsék ez a pesti víz, jegyezte meg a sofőr, neki se volna kedve inni.
Hogy mi baja a pesti víznek, kérdezte Hajduskáné.
Klórozzák.
Klórozni klórozzák, helyeselt Apostol Barannikov bolgár virágkertész, aki a temetőkapuban virágokat árult. Ezért ő esővízzel kénytelen locsolni kényesebb palántáit.
Valaki azt mondta, hogy ma már az egész világon klórozzák a vizet.
Itt a beszélgetés elakadt.
Hát mi újság még, érdeklődött a fiatalasszony.
Nincs semmi különös, mondták neki.
Megint csönd lett. Ekkor eleredt az eső.
– Nem fog maga megázni? – kérdezte a föltámadottat Deutsch Dezső horgászbot-készítő kisiparos.
Nem számít, mondta, Hajduskáné. Ő direkt szereti az esőt.
Az attól függ, milyen az az eső, jegyezte meg a nénike.
Ő erről a langyos, nyári esőről beszél, közölte Hajduskáné.

Hogy neki viszont semmilyen eső se kell, mondta Apostol Barannikov, mert elriasztja a látogatókat a temetőből.
Hogy ezt ő nagyon meg tudja érteni, helyeselt a horgászbot-készítő kisiparos.
Most hosszabb szünet állt be a társalgásban.
– Hát meséljenek már valamit! – nézett rájuk a föltámadott.
– Mit meséljünk? – mondta az öreg nénike. – Nincs nekünk annyi mesélnivalónk.
– Nem történt a szabadságharc óta semmi?
– Mindig történik valami – legyintett a kisiparos. – De ahogy a német mondja: Selten kommt etwas Besseres nach.
– Ez van! – tette hozzá a taxisofőr, és minthogy csak fuvart szeretett volna fogni, csalódottan visszasétált az autójához.
Hallgattak. A föltámadott lenézett a gödörbe, mely fölött nem zárult össze a föld. Várt még egy kicsit, de látva, hogy mindenki kifogyott a szóból, elköszönt a körülállóktól.
– A viszontlátásra – mondta, és leereszkedett a gödörbe.
A horgászbot-készítő kisiparos, hogy el ne csússzon a sáros agyagon, előzékenyen a kezét nyújtotta neki.
– Minden jót! – szólt le a fiatalasszonynak.
– Mi történt? – kérdezte tőlük a bejáratnál a taxisofőr. – Csak nem mászott vissza a sírba?
– De visszamászott – csóválta a fejét a nénike. – Pedig milyen jól eldiskuráltunk.

Tuesday, August 14, 2012

 
Kocsis Zoltán – "revival"

Mostanában itt a blogon nem szoktam politikai témákat előhozni. Az alábbi ügy azonban egy korábban jelentős művész katasztrofális lezüllésének esete, s mint ilyen, azt a szörnyű árnyékot mutatja meg, amellyel a politika beborítja mostanában mifelénk a művészetet, s annak egyes reprezentásait. Bizonyára vannak itt pszichológiai magyarázatok is, de nem lehet véletlen, hogy a magyar művészek közül többen határozottan tiltakoznak az egyenesen nyilas megnyilvánulások (Új Színház bemutatója! – például) ellen. Kocsis ugyanakkor a legnívótlanabb lakáj-nyilatkozatokat teszi. Ezen érzett elképedt felháborodásom szülte a jelen bejegyzést...

Íme:  

„Valaki kell, aki helyére teszi a dolgokat”
- mondta Kocsis Zoltán a minap megismételt HÚZÓS műsorban az ATV-n, amelyben műsorvezető és beszélgetőalany unalmas kellemkedéssel töltötte az időt.
Már tavaly februárban a Süddeutsche Zeitungban is feltűnő megállapítást olvashattunk a művésztől: "ez a kormány nem ördögökből áll. A külföldi sajtóban ördöginek látszik, de nem az, ez egy abszolút demokratikus kormány. Nem igaz, hogy a többség fél, senki nem fél". (Érdekes, hogy az alábbi interjúban egyes részleteket  "lehellet finoman" elhagyott.)
Most meg ezt hallottuk. Honnan veszi Kocsis ezeket a nyilvánvaló szörnyűségeket? - Vagy éppen ő jelölte magát arra, aki „helyére teszi a dolgokat”? ~ Szörnyűlködésem nem alkalmilag újkeletű,
lásd még ITT és ITT

Sunday, August 05, 2012

John Cage

1912      ~ 1992
100 éve ~  20 éve


A kettős évfordulóra készítettem ezt a klipet. A vállalkozás szinte lehetetlen; hogyan is lehetne ekkora életművet beszorítani néhány percbe. A művek javarészt kimaradtak tehát. A klip csak impressziókat, asszociációkat szeretne kelteni. Mi az, ami kimaradt? Kimaradtak a balett-zenék (Merce Cunningham koreográfiái), az operák (Europeras), Cage egyetlen filmje, a versek, a zenei és gondolati írások és így tovább. Meg az, hogy Cage például elismert gombaszakértő is volt, könyvét a szakemberek használják…
Viszont hosszabban szerepel (két változatban is) a hires 4’33” Ez az a zongoramű, amelyben egyetlen hang sem szólal meg. Hogyan lehet ez? Cage filozófiája: a zene hangokból és hangközökből áll. Ha csak hangokból, akkor minden további nélkül elfogadjuk zeneként, pedig a zene lényeges eleme - a csend - kimaradt. Ha viszont a zene csak csendekből áll, akkor azt gondoljuk: ez csak a megbotránkoztatást szolgáló különcség terméke. Mindenesetre a Londoni Filharmonikusok teljes zenekara vállalta a „zenekari” változatot, s tessék majd megfigyelni: zenekar és közönség teljesen komolyan fogadta az előadást…
Az elhangzó zene-részletek:
Meditation; Dream; Sonatas and Interludes; Music of Changes; 4’33”; In the Name of Holocaust; Variations VII.; Music Walk; Winter Music; Four; The Seasons (Summer); Etudes Australes; Atlas Eclipticalis; Ryoanji (lásd még: ITT); Fourteen

Cage-dzsel kapcsolatos bejegyzések még: ITT, ITT, ITT

Friday, July 27, 2012

Donnacha Dennehy
ír zeneszerző 2012-es lemezén - Stainless Staining - mindössze két rövid opusz kapott helyet. Mindazonáltal érdemes meghallgatni, egyebek között annak bizonyságaként, hogy a minimálzene ma is él. Sokan évek óta mondják, hogy a repetitív "világnak" befellegzett.
[A lemez egyébként a ClassicsOnline-on aránylag olcsón megvásárolható illetve letölthető]
A zongorista: Lisa Moore.
Tavalyi lemezét rövid részlettel bemutattam már (ITT)
Itt mindkét műből idézek néhány percet.

Tuesday, July 24, 2012

John Cage & a többiek

Klip-egyveleg

A klip nagy részét Cage fény-árnyék játéka és zenéje (One" and 103) kíséri. Egy részlet megszólal Cage Roaratorio című díjnyertes rádiójátékából. Merce Cunningham koreográfiáiból állnak a képek, Krasznahorkai László írásának részlete és Cage naplója adják a szöveget a kliphez. A Krasznahorkai szöveget Víg Mihály zenéje kíséri, amelyet Tarr Béla Sátántangó című filmjéhez komponált.

Saturday, July 21, 2012

És akkor? ~ Legyen Bach!
Önkényes klip - néhány cseppnyi válogatás a tengerből -  a kedvenceim közül...
(A taivani Cloud Gate táncszínház, továbbá Simon Rattle [Berlini Filharmonikusok és a RIAS-kórus] közreműködésével ~ a többi információ a klipen belül)

Sunday, July 15, 2012

Lacrimosa



[Etűd]


A felhasznált részletek:


  1. Saját felvételek tárgyakról, videó részletek
  2. Terry Riley: Requiem for Adam
  3. Aribert Reimann: Requiem
  4. Alfred Schnittke: Requiem
  5. Wolfgang Amadeus Mozart: Requiem
  6. Clint Mansell: Requiem for a Dream
  7. Hans Werner Henze: Requiem
  8. Johannes Brahms: Ein deutsches Requiem
  9. József Attila: Lázadó Krisztus
10. Johann Sebastian Bach: 8. kantáta
11. Richie Hawtin: From Within II.
12. Pier Paolo Pasolini: Máté evangéliuma
13. Szergej Prokofjev: Zsidó nyitány
14. Giacinto Scelsi: Natura renovatur
15. Michel de Lalande: De Profundis

Wednesday, July 11, 2012


              

 Ligeti opuszok

A BMC lemez most elnyerte az Echo Klassik díjat...
Bővebben: ITT és ITT

Tuesday, July 10, 2012

Mea culpa

(Klip-mix Erdős Virág verse nyomán)
Szöveg: Edgar Allan Poe, Erdős Virág
Zene: W.H. Shakespeare’s Sonnets (XXXV.) Heiner Goebbels, Szemző Tibor, Dés László
Kép: Heiner Goebbels, Forgács Péter, Federico Fellini