A Rácz-Fáy affér kapcsán

Fáy Miklós

Lehet szeretni, lehet nem szeretni, lehet utálni, lehet "nincsdiplomájázni", lehet "tudekottátolvasnizni" - egyet nem lehet: mocskolódni.

Hol szeretem, hol nem. "Kártevőnek" semmiképpen nem tartom, mégha olykor kíméletlen hatású megállapításai vannak is. Egyszerűen azt írja le, amit gondol. Meglehet: sokszor téved, de számtalan magasan képzett zenei ego tevékenységét élveztem és tettem szóvá sokszor, ugyanis rengeteg képtelen ostobaságot írtak-mondtak.  

Rácz Zoltán "írt" Fáyról. Nem jó a szó: írt -, írásban mocskolódott: ITT 

A konkrét Fáy kritikában meg ráadásul éppen semmi kivetnivaló nem volt, tessék elolvasni: ITT

S mit ad az ég: bekapcsolódott az afférba Fischer Iván is - Rácz Zoltán mellett!: ITT 

Fischer megbocsátja Rácz kocsmai mocskolódást megszégyenítő szövegét, mert - úgymond - a tartalom a lényeg. Most magyarázzam Fischernek, hogy a szöveggel mit szokás kezdeni? 

Rácz Zoltán

Nem kell ragozni: nagy művész. 

Ám ha egy elhagyott külvárosi utcában éjjel találkoznék vele, meggondolnám, hogy átmenjek-e az utca másik oldalára.

Ha azt mondom, hogy Rácz Zoltán nem tud magyarul - ez mentségére szolgálhat. A kocsmai szájhősök sem ismerik a magyar szavak helyértékét. Rácznak ajánlható: olvasson sok Esterházyt.

Szó sincs arról, hogy a művészek, akár a legnagyobbak is az emberi tökéletesség feltétlen példái.

Szó sincs arról, hogy a "műítészek" véleménye, stílusa, álláspontja az emberi tökéletesség feltétlen példája.

Most Rácz Zoltán "rückwärts"-be kapcsolt. Elsősorban magának ártott.  

Itt hallgatható a Fischer Iván által szóvá tett Bolgár interjú a Klubrádióból:

Az egész történet émelyítően undorító. Azért idéztem ide, mert jól jelzi: így élünk!

Enigma...

Még négy perc sincs...

Ki ez?

Pihentagyú hülyéskedés?   

Játék?


Mindenkinek ajánlom az esti tv-hiradók helyett!

Dieter Schnebel

A kísérleti zene egyik igen jelentős képviselője, a nyolcvanöt éves zeneszerző, az evangélikus teológiától, a lelkészi hivatástól indult és jutott el oda,   hogy ma úgy beszélnek róla, mint az egyik "legmeredekebb" komponistáról.

Egyik izgalmas vállalkozása volt, amikor zenét komponált Kilenc Harley Davidsonra, trombitára és szintetizátorra  (hallgatható és megnézhető ITT ).

Ez a kompozíció, amelyben a motorok hangja zenévé válik, koncepciójában Stockhausen Helikcopter String Quartet-jére emlékeztet (részlet:  ITT ). 

A két mű persze sokban különbözik, de mindkettőben közös az, hogy míg a hagyományos zenében szinte sohasem kapnak szerepet a zajok, ezekben a kompozíciókban fontos "alkatrészekké" válnak.

Schnebel vonósnégyesei hagyományosabbak abban az értelemben, hogy ezekben a  kvartett négy vonós hangszeren játszik. Ezt azért érdemes itt megemlíteni, mert például a Kronos Vonósnégyes sokszor működik közre zenei performanszokban, ahol sok minden hangkeltő eszköz is szerephez jut.

Itt az Im Raum című vonósnégyes befejező tételét idézem. Az előadó a Quatuor Diotima.

Jó az, 

1. ha levelet kap az ember
2. ha képeslapot kap
3. ha a kép jó érzést kelt
4. ha ennek révén egy új nevet lehet megismerni
5. ha a képeslap hátoldalán nagyon kedvenc szövegidézet van

és mindenekelőtt:

Jó az, ha ezt egy jóbarát küldi, hogy eszébe jutottam...

Itt a képeslap:

és itt a hátoldal:

És ha már Philip Glass, hát nézzünk meg néhány variációt Chuck Close-tól, akinek a nevét most ismertem meg. 

Adódik a játék, hogy egy Glass című zenét tegyek a képsor alá, Dary John Mizelle elektronikus kompozícióját 1976-ból...

És készen van a klip:

Steven Michael Miller

(Lásd még: ITT )

Miller halála után gyűjteményes CD és DVD kiadvány jelent meg.
A zeneszerző - súlyos betegen - arra kérte barátait, hogy zenéjéből adjanak ki egy válogatást a halála után. Így született meg az a gyűjtemény, amelynek első lemeze a szerző zenei munkájának első lemeze volt. Ezután öt lemezen a szerző munkásságának keresztmetszetét állították össze, A hetedik lemez egy DVD, amelyen négy kisfilm (klip?) nézhető. A nyolcadik lemezen a komponista barátok Miller emlékére írt szerzeményei hallgathatók

A videó kisfilmek nézése közben nehezen dönthető el, hogy képi vagy zenei alkotásról van-e szó. A filmek készítője - Michael J. Saul (honlapját lásd:  ITT) - elmondása szerint ő Miller zenéjének ihlető hatására készítette az itt látható filmjeit.

A DVD-n szereplő első film a Morning Dance. Gyerekkori emlékek sejlenek itt fel, az első szerelem és a szépség elvesztésének siratása ez az opusz.

Miller zenéje - Terra Incognita - eredetileg nem a filmhez készült. Saul  és Miller részleteket használt a zenéből.  A teljes zene meghallgatható: ITT

Graham Reynolds

Milyen zene ez?

Polistiliszta? Minimál? - mondanám, ha "komolykodnék". 

Mindenesetre érdekes. Vagy nem? Egyik tételnél az ember felkapja a fejét: milyen érdekes; máskor meg mintha ujromantika lenne. 

Két lemezről válogattam. Az egyik teljes egészében Reynolds-zene, a Difference Engine-ből három tételt idézek.

A másik lemez válogatás a  Chiaroscuro trió előadásaiból. Ezen a lemezen hallgatható Reynolds vokális kompozíciója.

Lewis Carroll abszurd versének a megzenésítése. 
Mindössze néhány perc. Kétségtelenül izgalmas ötlet egy olyan szöveg feldolgozása, amely tulajdonképpen maga is zenei hangzású.

Az eredeti szöveg Reynolds jegyzetével (kattintással nagyítható!):

Carrol versét Weöres Sándor "fordította", pontosabban magyarította:

                     SZAJKÓHUKKY

        Volt egy brillős, a csuszbugó

      

        Gimbelt és gált távlengibe,

     

        Minden mimicre purrogó,

     

       Mómája ingibe   

      

      „Vigyázz, jön Szajkóhukk, fiam! 

        

       Foga maró, karma fúró!

       

       Ügyelj, Csapcsip madár zuhan 

       

       S a brunkós Bromboló!"

      
      Markában nyüszto penge reng,  

      
      Elrágdos minden manxomot.

     A tamtam-fánál megpihent,

    Mély gondjába rogyott.

    
    Állt fergető eszmék körén,

     S jött Szajkóhukk, nézése láng,

     Nagy káka-törzsek erdején  

     Bugyborékolva ráng.

    

     Bal, jobb! Bal, jobb! és át meg át

     Nyüszto penge nyekdes, nyikol,

     Fejét veszi, máris viszi,

     S eldiadalogol.

   
   „Szajkóhukk már nem él, fiam?

    
    Karomba, lándzsás pöszöröm!

    
    Dicsdús nap, ó! Jahé! Jahó!"

    
    Csuklorkant az öröm.

   

    Volt egy brillős, a csuszbugó

   
    Gimbelt és gált távlengibe,

   
    Minden mimicre purrogó,

   
    Mómája ingibe.

Steven Michael Miller

1965 ~ 2014

A fiatalon, súlyos betegségben elhúnyt amerikai zeneszerzőt mifelénk kevesen ismerik. Magam a ClassicsOnline-on találtam rá.
Jáván, Borneon, Balin - legutóbb Singapore-ban dolgozott, gyűjtött zenét és tanított.

A kevéssé figyelő hallgató azt hiheti, hogy ez a zene teljesen egyforma, monoton, változatlan. Pedig rengeteg színe, hangja van. Azután a suling szóló (ez egy bambuszfuvola) mutatja, hogy az elektronika megfér, mi több kiegészül a népi hangzásokkal.

Amikor Miller már súlyos beteg volt, azt kérte barátaitól, hogy állítsanak össze egy gyűjteményt a munkáiból. Ennek a végakaratának nyomán jelent meg idén márciusban a hét CD-t és egy DVD-t magába foglaló gyűjtemény. 

Az első lemez - Miller kívánságának megfelelően - az első megjelent lemeze, a többi válogatás. Egy DVD-n több rövid filmhez komponált zenéje hallható a filmek kíséretében (erre még később visszatérek), az utolsó lemezen pedig a zeneszerző barátok Miller emlékére komponált opuszai hallgathatók.

Itt két szerzeményt idézek az első lemezéről, majd egy harmadikat, az említett suling szólóval.

Sebastian Fagerlund

Még mielőtt a finn zeneszerzőről tennék említést, felhívom az érdeklődők figyelmét arra, hogy a ClassicsOnline megújult (lásd a site-ot: ITT )

Ezentúl a szemnek is jó látványt nyújtó, és egyszerűen kezelhető site-ról nemcsak letölteni lehet, hanem a teljes hangtár kitünő minőségben hallgatható, az előfizetés  körülbelül annyiba kerül havonta, mint két mozijegy.


Itt találtam a mifelénk ismeretlen finn zeneszerző több lemezére. Kettőről vettem részleteket. Az első egy hegedűverseny, a második egy ütőhangszeres opusz.