Samuel Beckett


1906. április 16-án, százhét évvel ezelőtt született.

Az utolsó tekercs (pontosabban Krapp’s Last Tape) című darabja most megy a budapesti Sanyi és Aranka Színházban, Babarczy László rendezésében, Lukáts Andor alakításával.

Ha már aktuálisan ez történik Beckett vonatkozásában most, természetesen elgondolkozom a szövegen. Lukáts Andor fáradtan lázad megélt élete miatt, Bob Wilson csattog,  Harold Pinter tolókocsiba teszi magát. Beckett szinte kottaszerűen írja le a darabot, annak instrukcióit, ám maga is kétszer rendezte, s a kettő között különbség van. Az utóbbi egy rezignált öregember szövege. Én ezzel tudok azonosulni. Az ok? Egyfajta kettősség: egy kényszeres állat és egy rezignált barom él együtt bennem. Valami miatt folyvást csinálnom kell valamit, s aztán - amikorra így-úgy meglett - felmerül a kérdés: minek az egész?

Az alábbiakban (a darab szövegének részletével) - mindenfajta művészi igény vagy ambíció nélkül; vágatlan, nyers és hirtelenjében felvett részlettel - ezt próbáltam elmondani… Tisztelettel és szeretettel Beckett iránt!