Reinbert de Leeuw

Most, hogy meghallgattam Liszt Via crucisának zongoraváltozatát a nagyszerű holland mester, Reinbert de Leeuw előadásában, megint csak azon töprengek: tulajdonképpen miért is beszélünk ún. klasszikus zenéről meg kortárs zenéről (olykor megengedő otrombasággal kortárs „klasszikus” zenéről) külön-külön.
Valahány kortárs zeneszerző vall arról, hogy kiinduló pontja Bach. Talán, mert Bach és a mai zene között egy jól hallható kapcsolat van, egy ív, amely alatt a nagyok (Beethoven, Mozart stb.) meg a romantikusok vannak. Persze ez a besorolás is önkényes és értelmetlen, ha Wagner vagy Brahms nevét említjük
Vagyis azt mondanám, hogy az egész csak „homeless” zenetudorok, kritikusok kitalálása, hogy mindenképpen szeletekre vágjuk a tortát, a zene egységes egészét. Ha ugyanis éppenséggel úgy akarom, akkor Bach vagy Mozart például kitűnő tánc-zeneszerzők voltak és így tovább...
Másfelől meg most, hogy Liszt Via crucisát hallgatom, újra kiderül, hogy Liszt valóban nagy újító volt, mondanivalója mindmáig érvényes és ez lehet az oka talán, hogy Reinbert de Leeuw, ez a minden ízében „kortárs” zongoraművész, zeneszerző és karmester, éppen ezt játszotta lemezre. Meg hát persze Satie-t (azt hiszem Satie legjobb tolmácsolása!), akiről az említett homelessek ugyancsak lekicsinylően szólnak, s holmi kisérőzenének minősítik (például rádióműsorokhoz). Jobban hiszek Cage-nek, aki az egyik legjelentősebb alkotónak tartotta.

Reinbert de Leeuw neve több tucat lemezt fémjelez. Itt csak egy kis ízelítő...

Az alábbi összeállítás részletei (valamennyiben Reinbert de Leeuw működik közre, mint zongoraművész vagy mint karmester): 


1. Liszt Ferenc: Via crucis
2. Egy részlet Mauricio Kagel Aus Deutschland  című  operájának próbájáról (a régi videófelvétel sajnos rossz)
3. Louis Andriessen: De Tijd
4. Peter-Jan Wagemans: Legende
5. Erik Satie: Gymnopédies/1
6. Galina Ustvolskaya: Composition II. Dies irae
7. Ligeti György: Clock and Clouds (első lemezfelvétel!)
8. Olivier Messiaen: des canyons aux étoiles…