A zongoraversenyét (The Solway Canal) csak most sikerült megismernem. A csaknem félórás opuszból itt egy részlet felidézésére van lehetőség. A Holland Rádiózenekar kíséretében Ralph van Raat adja elő, a zenekart Otto Tausk vezényli. Ami szokatlan: a zongoraversenyben kórus is közreműködik (Capella Amsterdam).
A zeneszerző és nagybőgőművész Bryars dolgaival már többször is foglalkoztam itt a blogon és egyebütt (lásd: ITT, ITT ), talán érdemes belenézni.
Egyik legérdekesebb műve, a Jesus’ Blood never failed me yet címet viseli. A kompozíció létrejöttének a története is érdekes. Még 1971-ben Bryars egy barátja filmet forgatott a londoni hajléktalanokról. Rengeteg hanganyag gyűlt össze. Ezek között volt egy felvétel, amely nem került be a filmbe, viszont Bryars fantáziáját megmozgatta. Egy hajléktalan monoton énekére figyelt föl:Még soha nem csalt meg
Jézus vére sohasem csalt meg
Egy dolgot tudok:
Mert annyira szeret…
[Jesus' blood never failed me yet
Never failed me yet
Jesus' blood never failed me yet
There's one thing I know
For he loves me so..."]
A kitünő zenei dallamot Bryars különböző hangszerelésben szólaltatja meg: vonósnégyes, kamarazenekar, szimfonikus nagyzenekar stb. A hajléktalan éneke végig hallható közben. Az elején azt hittem, hogy rossz a lemez, olyan lassan bontakozik ki a dallam, s a végén éppoly lassan hal el. A kompozíció annyira megtetszett Tom Waitsnek, hogy a végén a hajléktalan énekét átveszi, s ő viszi végig - a csöndig.
Igenám, de a mű ötnegyedórás, nem fért fel egy akkori bakelit lemez egyetlen oldalára. Amikor a CD megjelent, akkor adták csak ki, mert valóban fontos Bryars instrukciója: akkor hallgassuk meg – lehetőleg fejhallgatón -, amikor teljes nyugalom van körülöttünk, nem zavarhat meg senki és semmi, s egyhuzamban hallgassuk. Megpróbáltam. Fantasztikus. Ha csak részleteket hallgatunk, nem hozza meg azt a furcsa lebegést, amit egyhuzamban megteremt.
A teljes mű meghallgatható: ITT
No comments:
Post a Comment