Joyce – zeneszerzők műveiben…

James Joyce (1882-1941)

Luciano Berio (1925-2003) olasz zeneszerző több művét Joyce ihlette:

A Kamarazene - Chamber Music.  Ez Joyce Kamarazene című ciklusának Ég alján, föld fölött; Hallom zaját nyögő vizeknek (a zenemű címe a vers egyetlen szavára utal: Monotone); és Májusi szél, ki lobogva kezdetű verseinek szövegére készült. (A versek olvashatók: James Joyce – Költemények, Orpheus, 1999. valamint kétnyelvű kiadás: James Joyce - Kamarazene, Európa Könyvkiadó, 1958.)
A lemezen a Monotone-t is

Cathy Berberian (1925-1983) énekli. És ő énekli az Epifanie című művet is, amely Proust, Machado, Sanguineti, Simon és Brecht szövegek társaságában több Joyce részletet is idéz.

Ez a mű az olasz Stradivarius lemezkiadónál jelent meg.


Ommagio a Joyce – ebből rádiókompozíció is készült.

Outis – opera. Modern Odüsszeusz feldolgozás, az Outis cím annyit jelent, hogy Senki. Modern utalásai között – gyilkosság, száműzetés, népirtás - Joyce asszociációk is fellelhetők. Az 1999-es előadás felvételét, amelyen a tapsokat még fogadhatta szerző,  a Mezzo tévé csatornán lehetett megnézni.

 ~~~~~~~~~~~~~~~~~

Pierre Boulez (*1925) francia zeneszerző két művével kapcsolatban Joyce ihlető hatásáról beszél:

A három zongoraszonáta közül a harmadikat említi (Astrée-Auvidis lemezen) és a Répons-t (a cím a gregorián énekek responzórium formájára – cantus responsorius – utal. - Deutsche Grammophon sorozat - 20/21) Boulez a harmadik zongoraszonátájáról szóló Szonáta, mit akarsz tőlem? (Sonate, que me veux-tu? megjelent: Meditations no. 7. 1964.) című írásában említi: gondolkodását Joyce és Mallarmé mélyen befolyásolta.

~~~~~~~~~~~~~~~~~  

John Cage (1912-1992) amerikai zeneszerző
talán legfontosabb „embere” volt Joyce. Számos un. mezosztihont írt (versforma, amely középen kötött). Sok olyat amelynek belsejében függőlegesen éppen Joyce nevét olvashatjuk. Híres Roaratorio (Orditórium) című rádiójátéka például így fejeződik be:


........Just a whisk...............................Jaj, baj


........Of..............................................Oh


....pitY ..................................... .búlegYintés


.....a Cloud ........................................Csepp felhő


..in pEace and silence .............békébEn és csendben


(John Cage: Roaratorio)........(John Cage: Orditórium)
(Mode Records, 1992.)


A rádiójáték alcíme: Ír cirkusz a Finnegan ébredése nyomán. Cage ebben a hang-”feature”-ben egy végtelennek tetsző, sok ír népzenei anyagot is feldolgozó hangmontázs alá mondta el Írás másodjára a Finnegan ébredése alapján című még 1976 és 79 között készült írását (végig James Joyce nevére!) E munkájában Cage a Joyce által kreált szavakat is használja, érthető hát, hogy a maga idején megütközést keltett a rádió értetlen szerkesztőiben („hosszú és unalmas” – mondták… „Igaz – válaszolt Cage -, és mi a probléma?”). Aztán elnyerte az egyik legrangosabb rádiós-díjat (Carl Sczuka-Díj, 1979).

Érdekes előadás a Joëlle Léandre (*1951) francia bőgőművésznőé,

aki hangszerét ezúttal ütőalkalmatosságként használja.
Két férfi előadóról is tudok:

Anthony De Mare (*1958) amerikai zongorista, aki a zongora fedelén dobolva énekel, és Paul Hillier (*1949) amerikai énekes és karmester, az egykori Hilliard együttes vezetője, ma a Theatre of Voices együttest vezeti. Az ő előadását is a zongora fedelén vert ritmus kíséri.

james joyce, marcel duchamp, erik satie: an alphabet címen Cage nagyszabású rádió-performansz keretében tisztelgett a 20. század három nagy művésze előtt. Mindhárman nagy hatással voltak Cage munkásságára. A Wergo lemezkiadó Ars Acustica sorozatában megjelent dupla lemezen a mű angolul és németül is elhangzik. Joyce szerepében mindkét változatban Cage játszik, de a szereplők között találjuk többek között Jerome Rothenberget, Malcolm Goldsteint, Klaus Schöninget, Gerhard Rühmöt, Mauricio Kagelt, Hans Ottét. Hagyományos értelemben véve nem zenemű ez, ám cage-i felfogás szerint a próza és zene közötti kategorikus különbségtétel értelmetlen. Ez magyarázza, hogy a felsorolt szereplők – de a többiek is – zenészek és költők.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Bernd Alois Zimmermann (1918-1970) német zeneszerző
Rekviem egy fiatal költőért (Requiem für einen jungen Dichter ~ A Sony és a WERGO is kiadta két különböző felvételét) című nagyszabású műve lényegében a 20. század tablóját próbálja megrajzolni. A performanszban irodalmi, liturgikus és politikai szövegek, idézetek, hangképek keverednek. A hagyományos rekviem keveredik a szerző látomásával, azzal, ahogyan korát megítéli. Terjedelmes részletek szólalnak meg Joyce műveiből. Az Ulysses-ből Molly Bloom monológját hallhatjuk és a Finnegan ébredését is idézi.