IN OUR TIME
˙
Kaptam egy levelet...
˙
(Adakozásra szólít, mint Tisztelt Magyar Polgárt, név nélkül.)
˙
A levél aláírói:
˙










És akkor most mindenki kapott. És sokszor van leírva! Aláírva. Milliószor? Kétmilliószor? Tízmillószor? Biztos, ami biztos. Hogy tudjuk! Tudjuk! ~ Csak hát kevesen vagyunk és fogyunk is. Milyen fennkölt lehet milliárdos nagyságrendben küldeni ilyet. Mert olyan is van - biztosan.
˙
Csak egy gondolat bánt engemet... most hogy a magánnyugdíjpénztárak pénzét ideiglenesen
(véglegesen?) einstandolták!....
˙
Délután hallgatok egy rádióműsort. Három - jogilag értelmezhetetlen - parányi idézet:
˙

˙
Arra utaló következtetést tudtam levonni:
˙
Le style c'est l'homme même (A stílus: maga az ember - Buffon pontos megállapítása szerint)
˙
Akkor most hogyan is van ez?
˙
Olyan konkrét dokumentum, amely ’fogást’ jelentene Gyurcsány Ferencen, jelenleg nem áll rendelkezésükre. Megállapításukra logikai következtetések alapján jutottak - meséli a főinkvizitor a sajtótájékoztatón. "Őkelme" tehát egyelőre vétlen. Ennyi erőfeszítés, sok-sok év szakadatlan erőlködése (legutóbb még a vörösiszapba is bemártották - nem sikerült) nyomán nincsen bizonyiték. Most keresik.
˙
Hát nem őrület, ami körülvesz bennünket. Vajon tudják? Vajon tudjuk?