Horthy Miklós
˙
lovon ülve, gipszből öntve - egy pengő...
˙
Olvastam a negyvenes évek legelején egy zuglói trafik kirakatában. Persze Horthy szerepének tisztázása a történészek feladata kell legyen. Annak kellene lennie.
˙
Mert egyébként hamis mítosz csupán, lovon ülve, gipszből öntve - de ugyan hány forint?...
˙
Emlékszem: amikor 1993 szeptemberében (éppen tizenhét éve!) Kenderesen újratemették a családot. A kormányzót és feleségét, s az ifjabb Horthyit is, aki rejtélyes körülmények között pusztult el repülőgépével az orosz fronton. S mert ismert volt németellenessége, valószínűsíthető: ugyan ki hajtotta végre a "merényletet".
˙
A temetésen már elhangzottak azok az ostobaságok, amelyek napjainkra mély stupiditássá nőttek, s aktuálisan éppen holnapjainkat fenyegetik.
˙
Ám megszólalt az unoka is, az egyetlen, aki elmúltnak és feltámaszthatalannak tekintette nagyapja tevékenységét és a holnapra hívta fel a figyelmünket.
˙
De ki is az unoka?
˙
ifj. vitéz nagybányai Horthy István (Budapest, 1941. január 17.), muszlim neve szerint Sharif Horthy, Horthy István repülőtiszt és gróf Edelsheim-Gyulai Ilona egyetlen gyermeke, vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó unokája. Fizikus, építészmérnök. A szubud (a Susila, Buddhi és Dharma szavakból álló mozaikszó. Jelentése: az isten hatalmának alávetett helyes életmód) egyik fő ideológusa. És - uram bocsá' - színesbőrű feleségével vett részt az újratemetésen.
˙
Mindezt emlékeztetőül. Ugyanis tempora mutantur (változnak az idők), s a régi közmondás szerint mi változunk bennük. De vajon érvényesül-e a mai hazai közélet köreiben a régi bölcsesség?
˙

Néhány szó, az unoka beszéből:
˙