The Times We Live In...
˙
(Blaise Pascal emlékének! - "A jelen sohasem a célunk; a múlt és a jelen csak eszköz: egyetlen célunk a jövő. Ezért sohasem élünk, hanem azt reméljük, hogy majd élünk; s mivel állandóan boldogságra készülünk, elkerülhetetlen sorsunk, hogy sohase legyünk boldogok" - Gondolatok.)
˙
Vendégség volt nálam…
˙
Régi barátok érkeztek, nálam ifjabbak…
˙
Beszélgetni kez-… Megzöndül egy mobiltelefon. Mindössze tizenkét percnyi beszélgetéshez asszisztálok, üldögélek, nézegetek, emlékeimbe temetkezem. A mobilnak vége…
˙
Beszélgetni kez-… Hoppá, jött egy esemes. Ez mindössze néhány másodperc. Válasszal együtt öt-hat-perc meditálásra ad alkalmat.
˙
Beszélgetni kez-… Egy pillanatra elő a laptopot. Rövid motoszkálás az interneten, alig tíz perc.
˙
Beszélgetni kez-… Skype-olni kell, érthető, nem? Alig negyven perc, mindenestül. Gyerekkoromra gondolok, apám vendégségeire, amit a másik szobából hallottam: beszélgettek, történetekre emlékszem…
˙
Beszélgetni kez-… Anna néninek névnapja volt tegnap, néhány perc az egész. Vonalas készülékemet ajánlom fel, olcsóbb. Harminchét perc a beszélgetés, közben házasságom egykori problémáit próbálom megoldani, viszonylag kevés visszamenőleges sikerrel.
˙
Beszélgetni kez-… Csöng a telefon. Anna néni – számkijelzős telefonja van ezek szerint! – szeretné még elmondani, hogy Oszkár bácsi erősen meghűlt, ha vendégeim arra mennének hazafelé, egy csomag papírzsebkendőt feltétlenül adjanak be. Néhány további probléma megbeszélése alkalmat ad nekem, hogy a háziorvosom rendelésére felkészüljek: megvan-e minden gyógyszerem.
˙
Beszélgetni kez-… Csak még egy rövid mobilhívás a cégtől a jövő évi projektek rövid tárgyalása, mindössze harminc perc. Én közben egykori szeretőmre gondolok, aki valamiért folyvást beszélgetni akart.
˙
Beszélgetni kez-… Eltelt az este… Sietni kell, meg még Oszkár bácsi is…
˙
Igazán jót beszélgettünk.
˙
Legközelebb is összejövünk.