Kiállítható-e vajon a mellékelt bizonyítvány az egyik országos terjesztésű napilapnak? - nem írom ide a nevét...
ˇ
Az egyik magyar érettségi tétel a következő mondat elemzése volt (egy Spiró György interjúból származik):

„A nyelvvel kapcsolatban különben az jut eszembe, hogy a magyar irodalom veszélyben van, mert rohamosan csökken az olvasók száma a fiatal generációkban. Régóta tanítok egyetemen, ott is látom. A baj az, hogy az általános iskolában nem szerettetik meg az olvasást a gyerekekkel.
Meggondolandó, nem kéne-e átírni egy csomó régi nagy magyar művet, például Jókai regényeit, hogy lehessen őket élvezni. A szavak felét a mai gyerekek nem értik.”

Az idézett mondattal lehet vitatkozni, lehet egyetérteni. Kiválasztása ellen talán csak azt tudnám felemlíteni, hogy nem különösebben lényeglátó gondolatsor...

Az említett napilap szövegének "kibocsátója" azonban az író egy régebbi magyarhoni problémákat keményen feszegető versére hivatkozva tartja megengedhetetlennek Spiró bármely szövegének érettségi tételként való idézését. Ezen is lehet vitatkozni, de a cikkben más is van, amit - a dolog megérthetősége miatt -idéznem kell:

"...tekintsük át, kik a magyar irodalom kedvencei Nyugaton. Az agyonmenedzselt Esterházy Péter, Kertész Imre, Nádas Péter. A lényeg az, hogy ne legyen közük ahhoz a néphez, amelynek a kenyerét eszik. "

Az idézett állítás egyszerűen hazug. De hogyan kerül egy a Spiró idézését érintő, bíráló cikkbe?

Ezek a szerencsétlen antitalentumok Sértő Kálmánt juttatják eszembe. Sértő jelentős tehetségnek indult, ám fogadtatása nem elégítette ki. Nyughatatlan kielégítetlensége végül is alkoholizmusba és a nyilasok pártjába sodorta. 1941-ben írta róla Illyés Gyula a Nyugatban: "Tragédiája az volt, hogy hazulról hozott, eredeti, valóban ősi tehetségét itt nem tudta gyarapítani, fölvértezni sem." Az ordas eszmék örvénye tehát még az eredendően képességes embert is húzhatja lefelé - ha lelkileg nem tudja karbantartani magát. Mit csináljon hát a tehetséggel meg nem áldott ambíció? Ékesen példázza a folyamatot a meg nem nevezendő nyomtatási termék fent idézett szövegének szelleme...

Az egykori szélsőséges Virradat cikkeire hajaz mindez, amelyekben a szerzőknek mindig ugyanaz jutott eszükbe. Akkoriban szokás volt mondani az efféle lapokkal kapcsolatban, hogy oda még időjárásjelentést sem ír a mentálisan szobatiszta ember... A szobatiszták be is tartották az íratlan szabályt...

Szomorú valóság, hogy ez a - történelmi eseményekből, s a pszichiátria berkeiből ismerhető -hangnem újra "elfogadottá" válhatik. És mit jósol? Mit jövendöl? "Szebb jövőt"?
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
K. Z. iróval egy szobába helyezett a sors a rádiónál akkor, amikor ő ifjú kezdő rádiós - és reménykeltő író - volt még. Régen beszéltem vele...

A fent említett cikk megjelenését követő napon a meg nem nevezendő lapban olvastam K. Z. új könyvéről a szerzővel készült terjedelmes, fényképes interjút...

O tempora! O mores!