Monday, May 04, 2009



Hilliard Együttes ~ Garbarek

Májusban, vagyis e hó végén ismét a Bazilikában (Szent István), ismét az Officium...

[~ “Évszázadok óta nem hallott, himnikus szépségű zene...”...
A világsikert aratott lemez etalon, koncert-verziója még nagyobb élmény: teljességgel egyedi és lélekzetelállító adaptációja a nagy középkori szerzők,
Palestrina, Gesualdo, Perotin, Christobal Morales, Dufay, Pierre de la Rue műveinek, valamint az évszázadokig feledésbe merült zsoltároknak és gregorián énekeknek.
Amit hallani fognak, az semmi máshoz nem hasonlítható, éteri tisztaságú zene: "Földöntúli áhitat, - ZENE az emberi világ felett..." ~]

Megvallom őszintén: valahányszor ilyenféle szöveget olvasok-hallok, gyanakvás kerít a hatalmába. Az általam megismert zenékre valamiként nem illenek ezek a mondatok. Ezeknek a soroknak "esztrád szaga" van... De ugye ez lehet éppen még túlzott gyanakvás, netán előítélet.

Csakhogy ez a program már egyszer a templomban elhangzott, lemezen is megjelent - így a fenti mondatok hitelessége ellenőrizhető.

Lehangoló esemény... Az egyik legjobb mai régizene énekegyüttes és az egyik legjobb mai dzsessz muzsikus létrehozott egy a giccs tartományába utalható kevercset. Nem azzal van bajom, hogy merészen adaptálnak valamit. Sorolni tudnám a sikeres feldolgozásokat - ha azok nem akarnak felülemelkedni azon, amit adaptálnak. Ha viszont úgy tesznek, úgy muzsikálnak, mintha az eredeti szerzőkkel szemben ők tolmácsolnák a tulajdonképpeni igazit, amikor keményen facsargatják a könzönség könnymirigyeit, amikor romantikus érzelmi megközelítésben halljuk a régi zenét (amire a romantika ugye rá nem fogható), amikor az értelemnek semmiféle helye nem marad (legfeljebb azzal vigasztalhatjuk magunkat. hogy ezek nagyon tudnak zenélni), nos akkor - lám - megszületik a giccs.

És ami számomra a legszomorúbb, hogy ezt bizony hivatott zenészeink, tanult zeneértőink, s zenében otthonosan élő közönségünk igen nagy része "megette" - elnézést az itt talán csúnya igéért, de nem tudok találóbbat.

Vagy ez is egyike a kor jelenségeinek? Talán így eladhatóbb a dolog, üzletileg eredményesebb?...

No comments: