Valamit a "keep smiling"-ról...

Olvasom, hogy a nagy tévécsatorna tervei nem váltak be, a nézettség nem érte el a kívánatos mértéket stb.

Olvasom folyvást, hogy a két nagy tévécsatorna küzd egymással a nézettség kívánatos szintjének elérésében. Mondhatni: ölik egymást a fiúk-lányok!

Ha az ember nem tévedne ezekre a csatornákra olykor, azt hihetné. hogy valamiféle fantasztikus "termékek" állnak a háttérben; hogy a boldog néző alig képes választani a jobbnál-jobb finomságok közül...

Viszont: a jelentős tévécsatorna halálosan unalmas műsorvezetőnője reggelente még a tragikus dolgokat is egy-egy mosollyal fejezi be, nyilván megmagyarázták neki, hogy "jó a mosolya". Az egyetlen értelmes, tematikus és progresszív műsort lecserélték egy olyan unalmas esti rémségre, amiben egy perc után agyzsibbadást kap az ember, a műsorvezető jellegtelen, bájkülsejű, s ráadásul kifejezetten kellemetlen orgánumú (ez egyébként szinte általános rádió és tévé szerte).

Külön csatorna bizonygatja a nap 24 órájában, hogy a digitális átállás miféle lehetőségeket kínál, visszapergethetjük, minden segédeszköz nélkül rögzíthetjük, megállíthatjuk, s még ki tudja mi mindent csinálhatunk...

De mivel? Hiszen a magyarul beszélő tévék és nagy szórású (közszolgálati) rádiók újonnan készült, saját produkciói, magazinjai, show és ismereti műsorai egyszerűen elképesztő színvonalra süllyedtek vagy pontosabban idomultak kis honunk mentalitásának, politikai és egyéb iskolázottságának színvonalához.

No de: keep smiling!