Rövid szösszenet arról a régi tételről, hogy a lét határozza meg a tudatot... (alant kis "kiegészítéssel! - P.S.)
ˇ
Tanult barátommal váltottam szót a minap. A dolog voltaképpen érdektelen, ám érdekes bizonyságot szereztem arra a kedvenc mondásomra, hogy manapság az embereket még az sem érdekli, ami érdekli őket...
ˇ
Bugyuta, szinte mulatságosnak mondható beszélgetésbe kezdtünk arról, hogy "jó-e a mostansági rádió" vagy nem. Szerinte elég jó - léte meghatározza - ; szerintem nem - létem meghatároz.
ˇ
Jót mosolyogtam azon a szerepcserén, ami történt. Hiszen vénségemre - szemben tanult barátom nagyjából mintegy negyedszázados "előnyével" - csak mondtam, hogy nincsen jól, hogy sok-sok mai "jelentősnek" még a neve sem hangzik el sohasem, nemhogy arról hallanánk, hogy mit is csinálnak.
ˇ
Ekkor valóban erős érv következett. Mostanában igazán mai, jeles zeneszerzők, zenészek közreműködésével készült opuszt koronáz az, hogy karácsony tájára még CD lemezen is hozzáférhetővé lesz (szinte meggyőzve álltam ott, s valóban a francia rádió saját lemez kiadványainak sora derengett fel bennem)...
ˇ
És kik a zeneszerzők, zenészek? - kérdeztem... - Hallgatás következett... majd a számítógépbe bújva lassacskán kiderült, hogy az opusz fő gondnoka által észbe hozhatatlan két név hazai kortárs zenénk két igen jelentős neve volt.
ˇ
Akkor hát miről is beszélgettünk tanult barátommal a minap?
ˇ
Valamelyes kiegészítés arra nézvést, hogy mi is befolyásolja létem meghatározta tudatomat: ITT
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
P.S.: fenti sorok még akkor kerültek ide, amikor az említett lemezt nem ismertem. Azóta meghallgattam, s ennek jegyében érzem fontosnak az alábbi kiegészítést:
ˇ
Azt a vitatkozási módot nagyon rossz néven veszem, ha valaki úgy csúsztat, hogy egy közel évtizeddel ezelőtt, teljesen más körülmények és feltételek között létrejött "termék" idézésével a mai vita érvkészletét próbálja "gazdagítani".
ˇ
Nem kell több, csak a megjelent igazán kitünő lemez adatait kell végigböngészni és világos: ennek a nagyszerű kiadványnak a létrejöttéhez a rádió (hogyan nevezzem?) "jelenlegi egészének" semmi köze sincsen, pontosabban csak annyi, hogy az archívumból a közel egy évtizeddel ezelőtt készült műsor anyagának jogát eladta vagy átadta egy lemezcégnek, amely azután abból, a rádión kívül - két nagyszerű zenész közreműködésével -, valóban kitűnő CD-t készített. Egy éppen ilyen problémákat feszegető vitában ezt még elhallgatni sem illik, de bizonyító, vitadöntő érvként felemlíteni: enyhén szólva sportszerűtlen -, hogy a súlyosabb minősítést kerüljem! Sok-sok mainapság burjánzó torzulásunkat képezi le az ilyesmi. Rettenetesen lehangol, amikor akaratlanul (és beismerem: hallatlan naivitás következményeként) belekeveredem.
ˇ
Lásd még: ITT