Van abban valami megható, ha valaki - hogy is mondjam, hogy ne gázoljak senki önérzetébe-becsületébe -, vagyis tehát, ha valaki nyíltan vállalja, hogy tompa agyú...

ˇ

Ez a helyzet!... Autóbuszainkon egy honlapra hivatkozó reklám látható:

A honlap: www.tompavagyok.hu ~

tessék megnézni. Rákattintással a kép nagyítható! No comment....

ˇ

De van itt más is. Menjünk visszafelé reklámhősünk mesgyéjén.:

ˇ

"Legyél te az álomarc!" - noha nem tudom, hogy' kell, mindenesetre igyekszem.

ˇ

"A reggel bármikor rádtörhet" - mondja alant. Hogyan is van ez? Egyszerűen bármely pillanatban egyszerre csak reggel van?

No jó, az elvont, szimbolikus gondolkodásnak is van helye - bármikor, amikor egy kicsit is úgy érzed, hogy nincsen reggel, iszol egy kis kávét a jobboldali üveg készítményéből, s már reggel is van. De miért "tör rám", hiszen akkor magam varázsolom a reggelt - mondjuk - az éj sötét mélységeibe! S akkor még van egy nagyszerű követelmény: "Légy újra önmagad!" - miért? eddig nem voltam én magam?

ˇ

Jó, rendben, igyekszem. Iszom a jobboldalt megjelölt kávét, bármikor rámtörhet a frász, pontosabban a reggel, de újra önmagam leszek. Vivát!

ˇ

No most ott van egy versike. Tessék megnagyítani a képet, pontosan olvasható: Kosztolányi Dezső után szabadon. Magam is elmerengek csodálkozva: valóban még szabadon van az, aki ezt a képtelen marhaságot kiötlötte. Megárthatott neki, hogy fejét a kapaszkodóba verte. Mindenesetre jó lesz vigyázni magamra, jó nagy darab példány lehet, ha minden segédeszköz nélkül, csak úgy a két lábán állva fejével felért a kapaszkodóig, hogy ott aztán beverje, s kitalálja ezt az éktelen képtelenséget, ami terjed-terjeszkedik, már ott van egy halom buszon, hülyít, bosszant, tompa. Akár a fent emlitett honlap!

ˇ

Karinthy Frigyes jut eszembe... A "kergék" képkiállítása című írásában (Így írtok ti) olvasható:

ˇ

„Utoljára hagytam a kiállítás fénypontját. Pökökrá Imre ‘Köd’ című képe a legkészebb, legerősebb munka a kiállí­táson. Itt tisztán tompítási eszközökkel sikerült egy teljesen egységes, éterien finom felületet kapni, mely nüánszokban folyik össze. A szuperlatívuszoknak nem vagyunk barátja: de ez a kép határkövet jelent hazai képzőművészetünkben. A színek, valőrök, foltok önállósága, a kontrasztok szőrös, praerafaelisztikus visszaverése - mindez mély, belső művé­szet. Letompítása a színskálának - abszolút letompítás - át­érzett, mély tompaság, tompa fejjel készült. E képről külön fogunk még egyszer beszélni - most csak annyit jegyzek még meg, hogy a Pökökrá névvel még találkozni fogunk Filippinél!...” (kiemelések tőlem)

~~~~~~~~~~~~~~~~~

És el ne feledjük! Emlékeztetőül Kosztolányi Dezső verse, ahogy a költő megírta:

ˇ

DÉLUTÁNI ÁLOM

Reggel gyerek voltam, de elaludtam
és fölriadok most szíven-ütötten.
Jaj, e halálos, ájult délutánban
az álom alagútján merre jöttem?
Nagy a kezem, halántékom deres már
s játékaim még itt vannak köröttem.
Hol az anyám? Hol az anyám? Segítség.
Ötven leszek már. Nemsokára ötven.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

De ha ez nem elég: van másik... - és ki tudja hány. Itt Arany János Toldiját gyalázták meg gátlástalanul (tessék csak a képre kattintani!):

És hogyan is van Aranynál? -

ˇ

Majd az édes álom pillangó képében
Elvetődött arra tarka köntösében,
De nem mert szemére szállni még sokáig,
Szinte a pirosló hajnal hasadtáig.

És ki tudja hol áll meg ez a neobarbár lavina.

ˇ

Most Vörösmarty lett az áldozat...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A MERENGŐHÖZ

Laurának

Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?