"Nevek ürügyén ~ Prohászka Ottokár"


1. bekezdés
Majd harminc éve, hogy a Magyar Rádióban elkezdtem a sorozatot: "Nevek ürügyén". Többszáz műsor készült írókról, zeneszerzőkről, képzőművészekről stb., magyarokról és nem magyarokról...
Egy alkalommal az akkori rádió ebédlőjében megszólított egy akkori vezető: "szép műsorokat csináltál Babitsról, Adyról, József Attiláról, Csáth Gézáról, Arany Jánosról, Kassák Lajosról, Bartók Béláról... Miért nem csinálsz Németh Lászlóról is műsort?" - "Egyszerű oka van - válaszoltam -: nem csinálok olyan nevekről műsort, akiknek nem használható a teljes életműve, akik finoman szólva gyarló szövegeket is közzétettek. Márpedig azok a szövegek nem adnak ürügyet a műsorkészítésre..." Azóta még sok név szerepelt. Mások között a Petri Györgyé vagy a Hajas Tiboré... Idézhető, teljes életművek!
2. bekezdés
Annak idején sokat keresgéltem a Szent István Társulat könyvkiadójának könyvei között. Számos érdekes, izgalmas és fontos könyv látott ott akkoriban napvilágot. Filozófusok, egyházi szerzők, egyházatyák művei sorakoztak a polcokon. Gyakran veszem elő ezeket a könyveket.
3. bekezdés
Ilyes kutakodások eredményeként bukkantam Szabó Ferenc jezsuita szerzetes könyveire. Szabó Ferenc akkoriban a Vatikánban dolgozott, a rádió munkatársa volt. Jó néhány régebbi és újabb könyve sorakozik a könyveim között. Sőt, az egyiket, a Triznya Mátyás akvarelljeit (Mielőtt szürkülnek a színek) kísérő Szabó Ferenc verseket egy korábbi kolléganőm közvetítésével közvetlenül a szerzőtől kaptam, kedves dedikációval... Jó ideje, hogy Szabó Ferenc munkatársaival együtt Prohászka Ottokár munkásságával foglalkozik. A dolog azért is érdekel, mert Prohászka Ottokár néhány kötete is megtalálható a könyveim között. Sokszor olvastam ezeket a szövegeket is.
4. bekezdés
Csinálnék-e műsort Prohászka Ottokár szövegeiből? A fenti indokolás jegyében természetesen nem! Meggyőződésem szerint Prohászka politikai szövegei nem vállalhatók. Nem azért, mert nézetei mások, mint az enyémek. Hiszen Szabó Ferenc, vagy számos egyházi szerző szövegeit szívesen olvasom, tanulmányozom, de ez korántsem jelenti azt, hogy gondolataikat, érvelésüket minden esetben elfogadom. A hitükből eredő, tiszteletet érdemlő gondolatokat, mint emberi jelenséget érdeklődéssel olvasom, s egy pillanatig sem gondolok arra, hogy meggyőzhetnek. Nem azért olvasom, mert fontos kérdésekre választ keresek, hanem azért, mert kiváncsi vagyok a legkülönfélébb gondolatokra. Egyszerű ez! A legmélyebb tolerancia okán érdeklődöm akár olyan szövegek iránt is, amelyek tartalmuk szerint számomra szinte babonákként tűnnek föl. Akkor miért nem csinálnék műsort mégsem Prohászka szövegeiből?
5. bekezdés
Prohászka egyes szövegei gyűlöletkeltők, s még a paposan szelídített nézetek közül is kiugrik egy-egy indulattól elragadott részlet, amely a gyűlöletbeszéd kategóriájába sorolható.
Kénytelen vagyok példaként egyet idézni:
"... a zsidóság fekélye már csontvázzá rágta a keresztény magyar népet s a nemzetnek nagy részét koldusbotra juttatta. A zsidóság mindenütt fekély, mely megmérgezi a morálist, kiváltképpen az üzleti világban. Lealacsonyítja az erkölcsi színvonalat s a korrupciót általános divattá emeli. Meghamisítja az erkölcsi fogalmakat, tagad minden törvényt és eszményt, s lelkiismerete nem lévén, megfojtja szívtelenül áldozatait, melyeket behálóznia sikerült... ezen a sötét úton jár a karakterisztikus zsidó-szellem, s egy nagy vészthozó csapássá növi ki magát nemcsak egyes nemzetekre, hanem az egész keresztény műveltségre nézve." - Prohászka Ottokár: Iránytű, Szent István-Társulat Könyvkiadója, 2. oldal - Nihil obstat - die 3. Augusti 1929 - ("Holt vizeken - A zsidó recepció a morális szempontjából; 1893)
6. bekezdés
Két éve jelent meg Szabó Ferenc tanulmánykötete. Címe: Prohászka Ottokár időszerűsége.(Kairosz Kiadó, 2006)
Nincs megszólalnivalóm...!
Aminthogy sok meggondolás alapján az sem fogadható el, hogy Prohászka sírfeliratát idézi az előszó alcímeként: "Magyarország apostola és tanítómestere". Ez a mondat - mint annyi más mondat - sírfeliratként éppenséggel létezhet, egyébként viszont még akkor sem lenne igaz, ha a fenti iszonyú mondatok nem születtek volna meg soha...
~~~~~~~~~~~~~
Utóirat/1.
Az alább látható "comments" szóra klikkelve olvasható egy kommentár. Válaszoltam is rá, jelezve, hogy elítélem az interneten egyébként sajnálatosan általános névtelen virtuskodást. Ez ellen sajnos nem sokat tehetünk... Viszont fontosnak tartom, hogy a megjegyzés tartalmára válaszoljak, mert az gondolkodásunk általánosabb problémáiról szól.
A kommentár azt kifogásolta, hogy Petriről pozitív véleményt fogalmaztam meg (lásd fent), vállalhatónak tartom, míg Németh László szövegeinek egyes jelentős részeit (Kisebbségben; A minőség forradalma; Szárszói beszéd) nem. Prohászka fent is idézett mondatait és számos politikai megnyilvánulását szintén vállalhatatlannak tartom.
Indokaim lényege:
1. Petri egy keresztény dogmát parodizál. Ez sértheti azoknak a gondolkodását, érzéseit, akik a dogmában hisznek. Ezek az emberek az emberiségnek egyik (a kisebbik) részét jelentik, hiszen az emberiség nagyobbik része nem keresztény. Petri verse tehát sérti a dogma hívőit, mert groteszk metódussal tükrözi a közismert dogmát. Petri hitbéli "bűnt" követett el, olyan bűnt, amely csak a dogmába vetett hiten belül definiálható; verse a dogma hívői számára nem vállalható.
2. Németh László és Prohászka Ottokár említett szövegei direkt módon gyűlöletkeltők, és nem hitbéli, hanem tényleges példák mutatják, hogy az ezekből a gyűlöletekből következő "intézkedések" következtében tömeggyilkosságok történtek. Ezek a szövegek közvetlenül megelőlegezték az emberirtás tényleges bűnét, a tényleges bűnök elítélői számára nem vállalhatók.
3. A két szövegtípus (a Petrié, illetve a Némethé és a Prohászkáé!) szembeállítása tehát nem kettős mérce eredménye, hanem markánsan azonos mérce alkalmazása két szövegtípus illetve metódus megítélésében.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Olvasnivalók (a számokra kell klikkelni!):
1. 2. 3. 4. 5.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Utóirat/2.
Véletlen találkozás: Arnold Geulincx


"Egyes filozófiák szerint... ha meghalunk, átkerülünk egy másik testbe. De ez csak vélemény és spekuláció, nem tudomány, az értelem mélyen hallgat e tárgyban; és csak az isteni kinyilatkoztatás mond valamit számunkra erről. És mert vélemény, a filozófus számára értéktelen, mert a hit nem a bölcs embernek való". (266. oldal)
Érdekes, hogy Beckett (akinek a jegyzeteit tartalmazza ez a kiadás!), ezt a részt kiemelte. (345. oldal)
A fentieket érdemes összevetni a latin mondással: Putare non est Sapientis